A Moody’s hitelminősítő a napokban leminősítette Tunézia államadósságát B3-as szintről Caa1-re, miközben fenntartotta a negatív kilátást. Október 14-i közleményében a Moody’s kiemeli, hogy a negatív kilátás oka az államháztartási reformok végrehajtásának valószínű csúszása, amely az ország devizatartalékának elolvadásához vezet.
A tunéziai jegybank október 6-i közleményében figyelmeztet az ország külső finanszírozási forrásainak rendkívüli szűkösségére, amely visszatükrözi a nemzetközi hitelezők félelmét a leminősítések és az IMF-el elmaradt új hitelprogram miatt. Mindezen kedvezőtlen friss hírek azután érkeznek, hogy az ország átlagos éves növekedési üteme 2010 és 2020 között mindössze 0,6 százalékot ért el, a COVID-válság pedig aztán tavaly 8,8 százalékos gazdasági visszaesést idézett elő. Az ország GDP-jének 14 százalékát kitevő turisztikai szektor még keményebb ütést kapott.
„Robin Hood” puccsa
Az észak-afrikai ország pártoktól független elnöke, Kais Saied július 25-én ragadta magához a hatalmat, amikor leváltotta a Hichem Mechichi vezette kormányt, 30 napra felfüggesztette a parlament működését és feloldotta a képviselők mentelmi jogát. A rendkívüli intézkedések hatálya augusztus végén járt volna le, az államfő azonban határozatlan időre meghosszabbította azokat.
Saied csak 11 hét elteltével, most októberben iktatott be egy új kormányt, Najla Bouden egykori oktatási miniszter vezetésével. A geológus végzettségű hölgyet sokan úgy ünneplik, mint az arab világ első női miniszterelnökét.
De Bouden valójában kevés politikai tapasztalattal bír és csak nehezen tudja majd érvényesíteni akaratát az elnökkel szemben. Márpedig Saied továbbra is rendeletekkel kormányoz és meghatározza a politikai kurzust.
Mint egy igazi populistához illik, Saied a tömeg kedvét keresi. Csökkenteni akarja az elfutó élelmiszerárakat, és az „eliteket” rövid pórázra fogná. Már folynak a korrupciós vizsgálatok az iszlamista Ennahda Párt ellen, a szekuláris Qalb Tounes párttal szemben, ahogyan több üzletember ellen is. Mint egy „tunéziai Robin Hood”, az elnök a kisemberek érdekeit akarja megóvni, ami viszont nagyban megnehezíti a tárgyalásokat a nemzetközi hitelezőkkel.
A washingtoni demokrata párti kormányzat idegesen figyeli a fejleményeket. Emberjogi sértésnek tekinti ugyanis, hogy Yassine Ayari volt törvényhozót és a konzervatív iszlamista Al-Karama párt volt vezetőjét, Seiffedine Makhloufot katonai bíróság elé állították.
Geopolitikai kockázatok
Az iszlamizálódó Törökország haragosan figyeli a fejleményeket. Ankara ugyanis az iszlamista Ennahda Párt mentorának tekinti magát, amely 2011-től döntő szóval bírt az ország politikai folyamataira, és amelyet most Saied nemes egyszerűséggel „árulónak” nevez és tárgyalni sem hajlandó velük.
Egyiptom, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok viszont tapssal illeti az új, szekuláris kurzust. Kairó halálos ellenségnek tekinti azt a Muszlim Testvériség mozgalmat, amely az Ennahda Párt egyik alapítója volt. Saied áprilisban látogatott az egyiptomi fővárosba, el-Sziszi elnökkel több együttműködési megállapodást írt alá – és azóta tovább erősödött a két ország katonasága közötti kapcsolat.
Saied ezzel a geopolitikai kurzussal viszont azt kockáztatja, hogy Tunéziát azoknak a regionális hatalmi harcoknak a színterévé változtatja, amelyek a szomszédos Líbiában polgárháborúhoz vezettek.
Saied népszerű a fiatalok körében
Tunézia volt az egyetlen olyan arab ország, amelynek 2011-es rendszerváltó forradalma kapcsán évekig nyugodt szívvel használhattuk a ’tavasz’ kifejezést. A forradalom szinte vér nélkül ment végbe, a diktátor pedig különösebb ellenállás nélkül törődött bele hatalmának elvesztésébe. De mára a munkanélküliség szintje 15 százalékos, a fiatalok harmada az utcán van, a polgárok vásárlóereje pedig 40 százalékkal alacsonyabb szinten van, mint a forradalom előtt.
Tunéziában a fiatalok mára kiábrándultak, mivel többségük az elmúlt évek politikai vezetését okolja az ország leromlott gazdasági helyzetéért, s emiatt közömbösek a politikával szemben. A forradalom utáni bizonytalanságban pedig sajnos a külföldi tulajdonú munkahelyek sorra megszűntek, miközben a turizmus is visszaesett. Saied „Robin Hood” harca tehát egyelőre komoly népszerűségnek örvend.
Ahogyan a szekuláris kurzus is. A tunéziai kormány szerint körülbelül 2500-3000 állampolgáruk harcolhatott az Iszlám Állam oldalán Szíriában és Irakban. Ez pedig arányában több bármely más országnál a világon, a londoni Radikalizációs Tanulmányok Nemzetközi Központja szerint. Közülük egyre többen térnek most vissza, amely egyfajta időzített bombát jelent a kis észak-afrikai országra nézve.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Ezt állítják az oroszok. Az ukránok meg azt, hogy valóban kilőtték őket. 
