Erdogan elnök tegnap kezdte meg afrikai körútját, amelynek keretében üzletemberek népes csoportjától kísérve meglátogatja Angolát, Togot és Nigériát. Az „African Business Magazine” beszámolója szerint Ankara offenzívájának dinamikáját jól jelzi, hogy a török nagykövetségek száma a kontinensen a 2003-as 12-ről mára 42-re nőtt.
A török diplomácia a 2005-ös évet nyilvánította „Afrika Évének”. Míg a kétoldalú kereskedelem 2003-ban még csupán 100 millió dolláron állt, ez napjainkra 26 milliárd dollárra ugrott. 2003-as hatalomra kerülése óta Erdogan 27 afrikai országba látogatott és a mostani körúttal a lista még 3-al növekszik.
Törökország megirigyelte globális gazdasági riválisainak, Kínának és Indiának a piaci sikereit Afrikában. A kontinens az uralkodó AKP párt számára nem csak kiaknázatlan gazdasági lehetőségek ígéretét hordozza, hanem olyan területekre térhetnek vissza, ahol egykor az oszmán birodalom uralkodott.
A Turkish Airlines légitársaságnak fontos szerepe van Ankara terjeszkedésében a kontinensen. A török légitársaság 60 állomásra repül a kontinensen és ezzel világelső.
Afrika lakosságának 65 százaléka 35 évesnél fiatalabb és évente tízmillió fiatal jelenik meg a munkaerőpiacon. A világ aranytartalékának 22 százaléka, gyémánt tartalékának 52 százaléka, olajtartalékának 7,8 százaléka Afrikában van. A kontinensen van a Föld vízenergia-készletének 25 százaléka, de a vízerőművek megépítése, működtetése még a jövő feladata közé tartozik.
Kelet-Afrika
A törökök a kontinens legproblémásabb, de egyben stratégiai fekvésű országát, Szomáliát szemelték ki fő bázisuknak. Ankara 2009-ben csatlakozott a többnemzetiségű kalóz-ellenes erőkhöz a szomáliai partoknál és aztán gyorsan kapcsolatot teremtettek a helyi erőkkel. Négy éve aztán a szomáliai védelmi miniszter bejelentette, hogy a törökök egy nagy katonai tábort kezdenek el működtetni Mogadishuban, amely 1500 katona kiképzésére alkalmas. A bázison több, mint 200 török katona szolgál.
Törökország a nílusi óriásgát feletti etióp-egyiptomi kakaskodás közepette Etiópia mellé állt. A török külügyminiszter július 17-én fogadta az etióp külügyminiszter különmegbízottját, miközben Ankarában olyan hírek terjengtek, miszerint Ankara radar- és rakétarendszereket szállítana az etióp gát védelmére.
Észak-Afrika
A Líbiában egymással szembekerülő Párizs és Ankara játszmájáról már részletesen írtunk ezeken a hasábokon. Ankara egyre inkább tartós katonai jelenlétre rendezkedik be az országban.
Ehhez képest az európai sajtó még nem figyelt fel a török behatolásra Algériába, amely ugye egy másik volt francia gyarmat - és azelőtt 1519-1830 között nem mellékesen az oszmán birodalom részeként működött. Az algériai külügyminiszter egy éve látogatott Ankarába, ahol a török külügyminiszter egyenesen "testvéremnek" nevezte.
Erdogan tavaly januárban tette tiszteletét az óriási afrikai országban, ahol kijelentette: "Algéria az egyik legfontosabb stratégiai partnerünk Észak-Afrikában". A török elnök rendszeresen megpróbálja feltépni a francia gyarmati időszakban keletkezett algériai történelmi sebeket, de ezt eddig Algír idegesen utasította vissza.
Törökország az elmúlt időszakban 3,5 milliárd dollárt fektetett az országba. Ankara hasonló erőfeszítéseket tesz Tunézia és Marokkó bevonzására is a török érdekszférába. Párizs viszont Egyiptom harmadik legnagyobb fegyverszállítója és hadikikötőt tart fenn az Egyesült Arab Emírségekben. A török nyomulást látva a franciák még szorosabban koordinálhatják a jövőben lépéseiket Kairóval és Abu Dhabival Észak Afrika kapcsán.
Nyugat-Afrika
A török külügyminiszter tavaly nyáron látogatta meg Nigert és több megállapodást írt alá, köztük egy együttműködési szerződést a katonai kiképzésről. A szerződés elindított egy spekulációt a térségben, miszerint Ankara esetleg katonai bázist akar létrehozni az országban. Tavaly januárban a törökök 3 bányászati szerződést is aláírtak - ez természetesen komolyan irritálja a franciákat, akik Niger uránium kitermelésének 63 százalékát tartják a kezükben.
A török fegyveripar Afrikában
Az ENSz jelentése szerint Törökország több páncélozott harci járművet adott el az elmúlt pár évben Burkina Fasoba, Csádba, Ghánába, Mauritániába és Szenegálba. Kenya idén nyáron rendelt 118 ilyen járművet Ankarától.
Túszejtés vagy pénzmosás? 
