Mindegyik nyugat-balkáni állam az EU felé hivatalosan hitet tett a szervezett bűnözés elleni harc mellett. Valóban, az EU Bizottság 2018-as stratégiai dokumentuma már meg sem próbálta tagadni, hogy valami irtózatosan bűzlik ezen a területen. Az anyag leszögezi, hogy a Nyugat-Balkánon foglyul ejtett államokra („state capture”) jellemző elemeket találunk, „beleértve a szervezett bűnözéshez fűződő kapcsolatokat, a kormányzat és a közigazgatás minden szintjén jelenlévő korrupciót, valamint a köz- és magánérdekek erős összefonódását”.
De hogyan lehet(ne) elvárni a szervezett bűnözés elleni harcot azon kormányoktól, amelyek már régen összefonódtak velük? Ez az ellentmondás bontakozik ki az ENSZ szakosított szervezetének tavalyi jelentéséből. Ez leszögezi, hogy míg az elmúlt években hatszorosára nőtt a szervezett bűnözői csoportok elleni vádemelések száma, addig a tényleges bírósági ítéleteké ezen a területen megfeleződött. Ennek valószínű oka, az, hogy a térség hatóságai jó képet akarnak mutatni Nyugat felé, és letartóztatásokat hajtanak végre, de aztán politikai utasításra a bíróságok futni engedik a maffia embereit.
Montenegró elveszett három évtizede
Mindezek együttesen jelentkeztek Montenegróban, ahol Milo Djukanovic elnök gyakorlatilag maffia-államot épített 3 évtizeden keresztül, és csak tavaly decemberben sikerült Djukanovic pártja nélkül először kormányt alakítani. Nem véletlen, hogy a kormányváltás utáni politikai reformok hamarosan meghozták a gyümölcsüket, és az ország történetének legnagyobb, 1 tonnás kokainszállítmányát sikerült lebuktatni.
Szerbia mocsara
A nemrég nyilvánosságra hozott globális jelentés („Global Organised Crime Index”) szerint déli szomszédunk Európa második legmagasabb szervezett bűnözői aktivitásával rendelkezik. A foglyul ejtett szerb államnak semmilyen érdeke nem fűződik ennek leküzdésére, azon kívül, hogy a médiának és Brüsszel felé időnként fejeket kell felmutatni. Oknyomozó újságírók rendszeres jelentései rámutatnak, hogy a kormányzati reformaktivitás tartalom nélküli formai gyakorlat csupán.
Az albán drogállam
A mintegy 3 millió lakosú Albánia az idei ENSZ Drog Világjelentés szerint 2015-2019 között Földünk hatodik, és egyben Európa legnagyobb vadkender-termesztője volt.
Az albán gazdaságban lényegében a legfontosabb ágazat a vadkendertermesztés, a kisemberek, sőt a gazdag üzletemberek és politikusok között is annyian élnek ebből, hogy a rendőrség már nagyon keveset tud tenni a dolog ellen.
A Balkan Insightnak nyilatkozó marihuánatermelők elmondták, hogy a rendőrség csak azokra csap le, akik a rendőrök bevonása nélkül próbálnak cannabist nevelni. A termelők szerint mindenkinek van rendőrségi kapcsolata, akinek általában 10 százalékot fizetnek a haszonból, cserébe azért, hogy tájékoztatja a termelőket az ültetvényük körüli rendőrségi akciókról.
Politikai védelem alatt
Albán újságírók szerint a kormány még védi is azokat a gazdag kormánybarát üzletembereket, akik ellen külföldön droggal kapcsolatos vádak merülnek fel. Az ellenzék sokat is támadja ezzel Edi Rama kormányát. Az eddigi legkomolyabb botrány akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a miniszterelnök pártjához több szálon kötődő üzletember, Klemend Balili ellen drogcsempészés miatt letartóztatási parancsot adtak ki Görögországban, de Albánia nem működött együtt a görög hatóságokkal, és nem adta ki az oligarchát.
Bejáratott nemzetközi szállítási útvonalak
Albánia nem csupán a legnagyobb marihuána-termesztő Európában, de az országon halad keresztül az Ázsiából és Latin-Amerikából a kontinensre érkező kábítószer jelentős része is. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának nemrégiben készített jelentése kimutatta, hogy a nyugat-balkáni bűnözői csoportok kulcsszerepet játszanak a globális kábítószer-üzletben.
Bizonyítékok vannak arra, hogy a kábítószercsempészek nagy mennyiségű kokaint csempésznek be az albán és a montenegrói kikötőkön keresztül. A beérkező kábítószert általában tárolják egy ideig, mielőtt más anyagokkal összekevernék, és kis mennyiségekre választanák szét. Ezután viszik be Európába, főként speciális rejtett rekeszekkel felszerelt személygépkocsikban és teherautókban.
A kokain egyik fő belépési pontja a montenegrói Bar kikötője. Innen az egyik útvonal északnyugat felé vezet, Nikšićbe, ahonnan Trebinjén keresztül Bosznia-Hercegovinába szállítják a drogot. Innen viszik északra, Mostarba és Szarajevóba, végül pedig Horvátországba. Ezen a ponton a nagykereskedelmi ár kilogrammonként 35-38 ezer euró.
Az északkelet felé vezető útvonalon a kokain első állomása a montenegrói főváros, Podgorica, ahonnan a még mindig montenegrói Rožajeba kerül, majd északra, a szerbiai Novi Pazarba, vagy keletre, Pejan keresztül Koszovóba szállítják.
Innen a kokain a régió nagyobb városaiba vándorol helyi fogyasztás céljából. Egy kilogramm kokain nagykereskedelmi ára Belgrádban 35 ezer és 50 ezer euró között mozog, körülbelül ugyanannyi, mint Horvátországban. De ezzel nem zárult le a történet, mert keletre is forgalmazzák, Törökország és Bulgária felé, vagy északra Magyarország, Ausztria és Németország felé.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
