Európa csendes, újra csendes. Elzúgtak azok a politikai aggodalmak, amelyek a török jogállam szétverését és a brutális erővel hajszolt iszlamizációt kritizálták a július 15-i (ön)puccsot követően. Ennél szánalmasabb bizonyítványt csak a hazai politikai osztály állított ki magáról: a magyar balliberális ellenzék meg sem mukkant, a Fidesz és a Jobbik pedig azt hangoztatja, hogy Erdogan lépései a jogállam keretein belül maradnak.
A világi oktatás és média megrendítése
Pedig török stratégiai szövetségesünknél és a kormányzat Keleti Nyitás stratégiájának egyik kulcsállamában nagyon is zajlik az élet, de ezt csak komoly opportunizmussal nevezhetnénk jogállaminak. Az iskolai év megkezdése előtt 11 000 tanárt függesztett föl az Erdogan-rezsim, jó részüket a kurdok lakta területeken. A közigazgatásban 79 900 ember vesztette el az állását.
A jogtiprás számai egészen elképesztőek: eddig 40 029 embert tartóztattak le és 4262 céget zártak be a hatóságok, mert állítólag túl közel álltak Fethullah Gülen hitszónok mozgalmához. 187 üzletembert teljes vagyonelkobzásra ítéltek. A cégektől és a magánszemélyektől eddig mintegy 4 milliárd dollárnyi vagyontárgyat foglaltak le.
130 újságot és egyéb rádió- illetve TV-csatornát zárattak be. Csak múlt héten 12 újabbat, köztük egy gyerekcsatornát is, amely egész nap kurd nyelvre szinkronizált rajzfilmeket vetített. A szovjet időket idézi, hogy a külföldre menekült vezető újságíró, Can Dündar feleségétől a hatóságok bevonták az útlevelet, így férjét nem tudja követni az önkéntes száműzetésbe. Hakan Şükür, az egykori focisztár és egyben Gülen nagy tisztelője Amerikába menekült, ezért a hatóságok az édesapját vették őrizetbe.
Iszlamizáció a permanens rendkívüli állapot közepette
|
| Káncz Csaba |
Közben szeptember végén Erdogan elnök egy beszédében arra utalt, hogy a rendkívüli állapotot akár egy évvel is meghosszabbíthatják. Ez a kijelentés megerősítette azokat a félelmeket, hogy Törökország gyakorlatilag egy önkényuralom felé sodródik. Szeptemberben a Belügyminisztérium 28 polgármestert távolított el hivatalából, ebből 24-et a kurdok lakta délkeleti és keleti területeken és helyükre Erdogan megbízható elvtársakat ültetett. Az eltávolított kurd polgármesterek a DBP párthoz tartoztak, és bár a kurdok ezrei tüntettek a jogtalanság ellen, a török nemzetiségű ellenzéki CHP és MHP pártok szótlanok maradtak.
A már régóta a levegőben lógó alapkérdés az, hogy az AKP-kormányzat hova vezeti valójában az országot? A hivatalosan még mindig szekuláris Törökország tényleg annak a határára érkezett, hogy egy iszlamista állammá alakuljon? A júliusi (ön)puccs óta szaporodnak a jelek, hogy a török társadalom már évek óta erőltetett iszlamizációját az Erdogan rezsim a rendkívüli állapot örve alatt felgyorsítja.
Mi a feladata egy hithű politikai rohamosztagosnak?
A szakrális dimenzió megerősítése már az (ön)puccs éjszakáján megkezdődött, amikor Erdogan elnök a katonai felkelés kísérletét „Allah ajándékának” nevezte. Azóta a kormánykörökben és a hozzájuk közel álló iszlamista beállítottságú médiumokban azt állítják, hogy a puccs bukása Allah segítségével történt. A világi Törökország bázisának számító hadseregben sorra nevezik át a létesítményeket, így a tudományos fejlődés szimbólumának számító ankarai Gülhane Katonaorvosi Akadémiát egy tollvonással Abdülhamid Szultánra nevezték át. A világi beállítottságú tisztek döbbenettel figyelték, ahogy az akadémia rangidős tisztjét hirtelen egy fejkendős orvosnővel cserélte le a kormányzat.
Az Erdogan környezetében uralkodó állapotokat egy korábbi belügyminiszter fogalmazta meg a legérzékletesebben, amikor a kormányzó párt politikai aktivistáit ezzel biztatta: „Felejtsétek el a törvénytelenségeket és haladjatok előre! Ha a törvény nem teszi lehetővé, csináljatok egy másik törvényt. Mi vagyunk az állam. A parlamenti többség nálunk van, olyan törvényt csinálunk, amilyet csak akarunk. A lényeg, hogy a nemzeti érdeket a törvény elé helyezzük.”
Káncz Csaba jegyzete
Mielőbbi gyógyulást és békét kíván az államfő. 
