„Mindig támogattam a V4-csoportot, és nagyon sajnálom, hogy a magyar politikusoknak az olcsó orosz olaj most fontosabb az ukrán vérnél” – részben ezzel indokolta Jana Cernochová cseh védelmi miniszter idén március 25-én döntését, miszerint lemondja részvételét a Visegrádi Négyek (V4) védelmi minisztereinek március végére tervezett budapesti találkozóján.
Megbomlott barátság
Ugyanezt tette lengyel kollégája, Mariusz Blaszczak is.A Gazeta Wyborcza lengyel napilap kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy ennek oka a magyar támogatás hiánya volt az Oroszország elleni fellépésben. „A V4-csoport körüli történések nem adnak okot optimizmusra” – jelentette ki ezzel párhuzamosan Wojciech Skurkiewicz lengyel védelmi miniszterhelyettes.
A lemondások miatt a miniszterek találkozója elmaradt.
A bojkott a cseh és a lengyel fél részéről jól mutatja, milyen komoly – mégha nem is végzetes – törést okozott a V4-en belül Oroszország Ukrajna elleni háborúja, illetve az arra adott reakciók különbözősége.
A legnagyobb ellentétek éppen az addigi két jóbarát, a Brüsszel elleni hadakozásban egymást kölcsönösen támogató magyar és lengyel kormány között rajzolódtak ki.
Míg Lengyelország már akkor is kemény fellépést szorgalmazott Vlagyimir Putyinnal szemben és egyértelműen bírálta őt, pártolta az erőteljes szankciókat és az energiafüggőség megszüntetését szorgalmazta (májusban például felmondta a Gazprommal kötött szerződését a Yamal-vezetéken érkező gázra vonatkozóan), addig a magyar kormány már akkor is óvakodott kritizálni az orosz vezetést, gazdasági okokra hivatkozva támadta a szankciókat (ugyanakkor megszavazta őket), és az energiafüggőségre hivatkozva teljes egészében kitartott az orosz energiahordozók importja mellett.
A Politico szerint az ukrajnai háború komolyan veszélyezteti a két ország hosszútávú szövetségét, azaz a jövőben Orbán Viktor miniszterelnök izolálódhat a Brüsszel elleni harcban (és maximum az új, populista-jobboldali olasz kormánytól kaphat némi támogatást.)
Magyarország és Lengyelország kapcsolata „egyre mérgezőbb”, mondta a brüsszeli lapnak Jakub Jaraczevszki, a berlini központú Democracy Reporting International civil szervezet kutatója. Szerinte a két ország „bennragadt” ebben a kapcsolatban, ugyanakkor – tesszük hozzá – a háború okozta konfliktus ellenére továbbra is egymásra lehet utalva uniós szinten.
A közös alapot keresték
Ami a V4-eket illeti, a szövetséget károsította az Oroszországhoz való viszonnyal kapcsolatos eltérő álláspont, de nem vetett véget az együttműködésnek. Ezt jelzi, hogy idén november végén – több mint hat hónap szünet után – ismét sor került egy V4-csúcsra a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák miniszterelnök részvételével Kassán.
A találkozón a vezetők a közös alapot keresték az együttműködésre mind Ukrajna, mind a migráció tekintetében, ugyanakkor nem rejtették véka alá az ellentéteket sem.
„Egyértelmű, hogy Magyarországnak eltérő véleménye van és ezeket határozottan ki is fejezi,” mondta például Petr Fiala cseh miniszterelnök, Hozzátette: mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy fenntartsák az EU egységét az ukrajnai háborúhoz való viszonyulásban.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő szintén elismerte a nézetkülönbségeket, ugyanakkor szerinte a csúcs az olyan témák megvitatására szolgált, amelyek összekötik az országokat. Eduard Heger szlovák miniszterelnök például a védelmi és az energetikai együttműködést emelte ki.
Orbán Viktor kormányfő pedig úgy vélekedett: konkrét és nehéz témák kötik össze a visegrádi országokat, és az ezekben felmerülő kérdésekre együtt könnyebben adnak választ, mint külön, ezért a V4-eknek továbbra is van jövője.
A négy kormányfő abban egyetértett, hogy Ukrajna területi egységét meg kell őrizni, a háborút minél hamarabb be kell fejezni, Oroszország pedig nem jelenthet veszélyt Európára.
"Nincs vége"
A V4 jövőjével kapcsolatos kérdésünkre Balázs Péter volt uniós biztos és külügyminiszter lapcsoportunk Klasszis Klubjában idén októberben azt mondta: a Visegrádi nyilatkozat egy rövid szándéknyilatkozat, nincs kötelező eleme, így a jövő „mindig azon múlik, hogy a négy kormány mit akar”. Szerinte ez úgy szokott működni, hogy „ha már ketten elindulnak valamerre”, akkor van esély, hogy a többiek is csatlakoznak.
A V4 „hullámzott mindvégig, de én azt gondolom, hogy nincs vége”, tette hozzá. Korábban szétágazott a szövetség: az euróövezeti tag Szlovákia és Csehország az EU centruma felé mozgott politikai értelemben is, Magyarország és Lengyelország viszont „távolodott az uniós normáktól és fegyelemtől.”
Most pedig az ukrán háború miatt egy „magyar-lengyel hasadás” is bekövetkezett, a viszonyt Oroszországhoz ugyanis a „lengyelek alapvetően máshogy ítélik meg”, fejtette ki.
Ugyanakkor „kormányok jönnek, kormányok mennek”, és „el lehet képzelni a jövőben olyan konstellációt, amikor ismét egymásra találnak ezek az országok,” zárta gondolatait Balázs Péter.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
