A 35 állandó kutatóval dolgozó „Nemzetközi Ügyek Lengyel Intézetét” még 1947-ben hozta létre Varsó. A stratégiai agytröszt Európa egyik legjelentősebbjének számít, amely napi szinten működik együtt a lengyel külügyminisztériummal és a védelmi minisztériummal.
Ezért is veendő komoly figyelmeztetésnek az a november 19-én megjelent elemzés, amely Oroszország egyre nagyobb politikai, gazdasági és társadalmi befolyását vizsgálja Magyarországra. Az anyag szerzője Veronika Jóźwiak, a közép-európai térségért felelős elemző, aki eredetileg az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen végzett és beszél magyarul.
2009 és 2016 között a budapesti Lengyel Nagykövetségen szolgált a magyar kül- és Európa-politikával foglalkozó diplomataként. A friss elemzéséből világossá válik, hogy a budapesti nagykövetség nagyítóval vizsgálja a Kreml behatolását Magyarországra és ezek a diplomáciai táviratok rendszerszerűen megjelennek Jóźwiak asztalán.
Mit állít az elemzés?
Az anyag nem kertel és leszögezi, hogy a magyar kormány lépései – különösen az energiapolitikában – illeszkednek azon - egyre agresszívabb - orosz politikába, amely a nyugati struktúrák gyengítését célozza. Jóźwiak kiemeli, hogy a nemzetközi kapcsolatok magyar felfogása és az Oroszországot semleges gazdasági partnernek tekintő álláspontja szembemegy Lengyelország, a Visegrádi Négyek, a NATO és az EU érdekeivel.
Átpolitizált energiaügyek
Jóźwiak kiemeli, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter idén eddig már legalább öt alkalommal konzultált Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A magyar kormány szerint a szoros orosz együttműködés kölcsönösen előnyös, ezért ez államérdek. Budapest így magyarázza a magas szintű, intenzív orosz politikai kapcsolatok ápolását.
Az elemző aprólékosan leírja a szeptember 27-én, Budapesten aláírt, 15 éves magyar-orosz gázszerződés részleteit, majd hozzáteszi: az utóbbi évek magyar merkantilista hozzáállása – függetlenül attól, hogy az milyen kihívást jelent Moszkva az EU biztonsága számára -, nem változott még a Krím annektálása és az Ukrajna ellen elkövetett orosz agresszió után sem. Az elemzés kiemeli Orbán Kijevnek címzett negatív megjegyzését a mostani gázszerződés kapcsán, miszerint „az ukránok oldják meg saját problémáikat és ebből hagyják ki Magyarországot”.
Jóźwiak leszögezi, hogy a magyar-orosz kapcsolatok egyik sarokkövének tekinthető Paks II. építése komoly nehézségekbe ütközött. A magyar szabályozó hatóság ugyanis a törvény által előírt szeptember végi határidőig nem adta ki az építési engedélyt. Az elemző szerint „az a tény, hogy ez a kiemelt kormányzati projekt nem kapta meg a teljesen átpolitizált magyar közigazgatástól a zöld lámpát - és még a szabályozó hatóság vezetője is lemondott áprilisban – azt jelezheti, hogy komoly problémák támadtak a Roszatom által benyújtott dokumentációval kapcsolatban”.
A Kreml egyre mélyebb behatolása a magyar politikába
Jóźwiak kiemeli, hogy a magyar politikai osztályra és a közvéleményre gyakorolt orosz befolyás messze túlmegy a hivatalos kapcsolatokon. A magyar közmédia ugyanis rendszeresen olyan állításokat közöl, amelyek valójában orosz dezinformációk, azokat gyakran egyenesen az orosz állami médiából átvéve. A szerző szerint a magyar közmédia elhallgatta a belarusz hatóságok felelősségét a lengyel-belarusz határválságban.
A Kreml befolyása megjelenik a magyar külpolitikában is. Szijjártó például Lavrovval konzultált Magyarország balkáni politikájáról azelőtt, mielőtt november 6-án Orbán találkozott volna Banja Lukában a boszniai szerb vezetővel, az oroszok által támogatott Milorad Dodikkal – aki azzal fenyegetőzik, hogy kiszakítja Bosznából a szerb köztársaságot. Az elemző kiemeli, hogy Orbán idén már két alkalommal találkozott Dodikkal.
Következtetések Lengyelország számára
Jóźwiak leszögezi, hogy Magyarország kapcsolatai Oroszországgal és az a fajta együttműködés, amelyet Budapest fenn kíván tartani Moszkvával, nem egyeztethető össze Lengyelország stratégiai érdekeivel. Mindezen magyar-orosz kapcsolatok eredője, hogy a Kreml felhasználja Magyarországot a nyugati struktúrák gyengítésére.
Az új magyar-orosz gázszerződés egy évtizeddel elhalaszt bármifajta hatékony cselekvést a közép-európai energiabiztonság növelésére, amely pedig éppen az egyik fő célja volt a régiós együttműködésnek. A magyar lépés ellentétes a lengyel érdekekkel, amelyek a nyugati és euro-atlanti struktúrák regionális biztonsági ernyőjét részesítik előnyben.
Tovább gyűrűzik az alkotmánybíróság körül kialakult botrány. 
