Több hónapos késedelem és bizonytalanság után a világ ötödik legnépesebb országában, a nukleáris fegyverekkel rendelkező Pakisztánban a választók ma járulnak az urnákhoz az országos és a tartományi gyűlési választásokon.
A szavazásra az Imran Hán volt miniszterelnök pártja, a Pakistan Tehreek-e-Insaf (PTI) elleni kemény fellépés árnyékában kerül sor, miután a párt hívei katonai célpontokat támadtak meg. A körülmények már így is erősen a PTI ellen szóltak, maga Hán is börtönben ül. A PTI elleni szervezett zaklatások miatt kedden az ENSZ szakosított szervezete is felemelte a szavát.
Márpedig egy manipulált szavazás árt az új kormány legitimitásának, növeli az elégedetlenséget és a zavargások kockázatát egy olyan országban, amely már most is a dzsihadista felkelők támadásaitól szenved.
Fordul a kocka
Hán, az ország messze legnépszerűbb politikusa - és volt miniszterelnöke - az elmúlt hat hónapban különböző vádakkal rács mögé került. Január 30-án, alig több mint egy héttel a választások előtt aztán 10 év börtönbüntetésre ítélték Shah Mahmood Qureshi volt külügyminiszterrel együtt, állítólagos államtitkok kiszivárogtatása miatt.
Mióta 2022 áprilisában kiszorították a hatalomból, Hán a katonai apparátussal került összetűzésbe, annak ellenére, hogy az utóbbi állt Hán 2018-as hatalomra jutása mögött. A PTI állítása szerint a nagyhatalmú hadsereg most a háromszoros miniszterelnök, Nawaz Sharif pártjának, a Pakisztáni Muszlim Liga-Nawaznak (PML-N) kedvez, ami egyenlőtlen választási esélyeket eredményez.
Függetlenül attól, hogy ki kerül ki győztesen a választási versenyből, a következő kormánynak nehéz feladata lesz az infláció kezelése, a gazdaság talpra állítása, valamint az összetett belföldi és regionális biztonsági környezet kezelése.
Média, választások és biztonság
A választási kampány során a média szabadsága is veszélybe került. Számos esetben az internetfelhasználók nem tudtak hozzáférni a közösségi médiához a PTI által szervezett események előtt és alatt, ami jelentős hatással volt a párt kampánytevékenységére és arra, hogy a párt el tudja érni a választók fiatalabb rétegeit.
A biztonsági szempontok is elsődlegesek. Beludzsisztánban – az ország legnagyobb tartományában - a szeparatista militáns csoportok fenyegetései miatt számos támadás érte a jelölteket, és a tartomány különböző részein a kerületi adminisztrátorok figyelmeztetéseket adtak ki a politikai vezetők elleni lehetséges támadásokról. Valóban, tegnap 14 ember meghalt egy független jelölt választási irodájában elkövetett robbantásban Beludzsisztánban.
Beludzsisztán volt a Pakisztán és Irán közötti kétoldalú válság epicentruma is, miután az utóbbi január közepén rakétacsapást mért Pakisztán területén belül, és Iszlámábád megtorolta azt. Az iráni-pakisztáni feszültségek közepette voltak olyan találgatások, hogy ezek a választások elhalasztásához vezethettek volna, de ebből semmi sem valósult meg.
A pekingi és washingtoni kalkulációk
Pakisztán határain túl az ország választási eredményeit a regionális országok (India még ebben az évben járul urnákhoz) és az Egyesült Államok is nagy figyelemmel kíséri majd. A régóta bizalminak számító kínai-pakisztáni kétoldalú kapcsolatokra építve Pakisztán a 30 milliárd dolláros kínai-pakisztáni gazdasági folyosó (CPEC) révén az "Övezet és út" kezdeményezés keretében megvalósuló globális infrastrukturális fejlesztés egyik fő ütőere. A 2018-as választásokat követően a CPEC kissé háttérbe szorult, összhangban Hán akkori miniszterelnöknek a pakisztáni társadalmi fejlődés javítására tett ígéretével.
Míg a pakisztáni kínai diplomaták ígéretet tettek arra, hogy együttműködnek a választások után felálló bármely kormánnyal, Pekingben üdvözölnék Nawaz Sharif visszatérését a hatalomba (akinek a Kínával való kapcsolata rendkívül szívélyes volt, és de facto elindította a CPEC-et).
Ami az Egyesült Államokat illeti, Hán leváltása óta a pakisztáni politikai és katonai vezetés megpróbálta helyrehozni a viszonyt az országgal, miután az Egyesült Államok 2021-es afganisztáni kivonulását követően komoly kihívásokkal teli időszak következett. Biden elnök nem is tárgyalt a legutóbbi két pakisztáni miniszterelnökkel (kivéve egy találkozót Shahbaz Sharif-fal az ENSZ-közgyűlés 77. ülésszakán 2022-ben) – és ez egyértelmű jele annak, hogy Pakisztán már nem élvez prioritást az amerikai külpolitikai számításokban.
Az új iszlámábádi vezetés lehetőséget jelenthet a megújult elkötelezettségre, bár az év végi amerikai választások újabb bizonytalansági tényezőt jelentenek az amerikai-pakisztáni kapcsolatok jövőjét illetően.
A hadsereg mindenek fölött
A pakisztáni hadsereg az ország 1947-es megalapítása óta eltelt időszak mintegy felében kormányozta a Pakisztáni Iszlám Köztársaságot. Valójában nehéz lenne tagadni, hogy az országban a valódi hatalom birtokosa a hadsereg. Amikor Adzsub Hán tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
A fordulópont
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollár milliomosok - egyesek milliárdosok - lettek.
Adzsub Hán kialakított egy olyan informális politikai rendszert, mely összeköti egymással a katonaság vezérkarát, a bürokráciát, a bírói testület kulcsfontosságú tagjait, a földesurakat és azt a huszonkét családot, mely később rátette a kezét a gazdaságra. Ez a leginkább klasszikus oligarchiához hasonlítható elit alkotja azt az establishmentet, mely évtizedek óta irányítja az országot. Tagjai hűek a rendszer normáihoz és alapértékeihez, ahogy a Pakisztán-teória sajátos, katonaság által dominált értelmezéséhez is.
Igaz, volt honnét erősödni. 
