Napra pontosan három hónapja intézett meglepetésszerű támadást a Hamász a Gázai-övezetből. Negyedév után elmondható, hogy az övezet lakhatatlanná vált, földjei és vizei évekre elszennyeződtek, a Netanjahu-kormány titkos tárgyalásokat folytat Kongóval az övezet palesztinjainak kitelepítéséről, Washingtonnak nincsen érdemi beleszólása az izraeli pusztító katonai műveletekbe, az EU diplomáciája pedig szokásához híven fogatlan oroszlánként fontoskodik.
Az egész övezet továbbra is forró háborús övezetnek tekinthető - a folyamatos bombázások ellenére is.
Netanjahu szemfényvesztése
Az izraeli kormányfő a katonai eszkalációban érdekelt és félvállról veszi azt a tényt, hogy Biden elnök hitelessége zuhanórepülésben van az arab világban. Netanjahu pártja, a Likud támogatottsága a legutóbbi felmérések szerint negatív örvénybe került, és a fél lábbal a börtön kapujában álló miniszterelnök egyetlen reménye, hogy hatalmon maradjon, egy elhúzódó háború.
Az amerikai külügyminiszter hétfőn érkezik Izraelbe és izraeli tisztviselők igyekeznek enyhíteni a növekvő washingtoni frusztrációt az Egyesült Államok vezető diplomatája és Netanjahu közötti, potenciálisan nehéz találkozó előtt azzal, hogy egy sor olyan politikai javaslatot tesznek a Gázai övezetre vonatkozóan, amelyek a kritikusok szerint nem tartalmaznak részleteket vagy elkötelezettséget.
Az USA egyoldalú támogatást nyújt Izraelnek, de nagyon szeretne némi engedményt kapni Netanjahutól, hogy csökkentse a regionális feszültséget és segítsen elkerülni egy szélesebb körű közel-keleti konfliktust. Netanjahu azzal is magára haragította Washingtont, hogy eddig elutasította a Gáza kormányzására vonatkozó részletes tervezést, amikor Izrael katonai offenzívája véget ér, és elutasította az USA által preferált lehetőségeket.
Washington számára egy pr-katasztrófa fenyeget, amint Gáza 2,3 millió lakosának mintegy 85 százaléka földönfutó lett, az ENSZ szerint a lakosság negyede éhezik, és járványok fenyegetnek.
Szélesebb regionális háború?
Izrael minapi szíriai és libanoni célzott likvidálásai heves retorikát váltottak ki Iránból és a Hezbollahból, de a regionális eszkaláció továbbra sem tűnik valószínűnek. A libanoni-izraeli határon napi szinten zajló összecsapásoknak a kiterjesztése nem csak a katonai tétet emelné. Végzetes csapást mérne Libanon gazdaságára, amelyet a Világbank már most úgy jellemez, hogy a 19. század óta a legjelentősebb gazdasági válságát éli át, miközben a lakosság 80 százaléka szegénységben él.
Valóban, a szinte megbénult libanoni kormány, és az elnök nélkül vergődő ország teljes anarchiába süllyedne.
Irán a teokrácián és a hadseregen, valamint a kormányon keresztül mutatja a "stabilitás" látszatát. A gazdaság azonban még mindig törékeny az évek óta tartó, az USA által vezetett szankciók, valamint a Forradalmi Gárda kiterjedt érdekeltségei által okozott rossz gazdálkodás és torzulások következményeképpen.
Küzdelem a proxi zónában
E korlátok miatt Irán és a Hezbollah vezetői megelégszenek azzal, hogy hagyják: a Hamász - és a gázai civilek - viseljék Izrael katonai támadásának fő terhét. Teherán propagandagyőzelemre törekszik: a Hamász tömeggyilkosságaiban való esetleges bűnrészesség miatt októberben bajba került rezsim a szenvedő palesztinok erkölcsi védelmezőjeként való tetszelgéssel keresi az előnyt.
A proxi műveletek kiterjesztésével a Vörös-tengerre, Irakra és Szíriára az iráni rezsim megpróbál más országokat elbizonytalanítani, ha nem kerül sor Izraellel való közvetlen leszámolásra. A Hezbollah eközben folytatja az erődemonstrációt az észak-izraeli határon anélkül, hogy széles körű harcra kötelezné magát.
Mindennek ellenére fennáll a láncreakció veszélye, amit senki sem akar igazán. De amíg Izrael fenntartja "nyílt végű" támadását Gáza ellen - egyelőre nyilvánvaló politikai végjáték nélkül -, addig a Palesztinán túli "proxi háború" - beleértve a merényleteket is - valószínűleg tovább fog terjedni.
Nem véletlen, hogy a Politico értesülése szerint az amerikai hatóságok elővigyázatosságból háborúra készülnek a Közel-Keleten. Az amerikai hadsereg terveket dolgoz ki a jemeni húszii célpontok elleni támadásokra és a jövőbeli támadások előrejelzésére, a hírszerzés pedig az Irán-barát csoportok támadásainak visszaverésére készül Irakban és Szíriában.
Globális aggodalmak
Minden jel szerint a Netanjahu-rezsim nem áll készen arra, hogy véget vessen a gázai hadjáratának, illetve az egész térségre kiterjedő célzott likvidálásainak. A Hamász számos magas rangú vezetője nem Gázában, hanem más országokban, például Libanonban, Törökországban, Jordániában, Szíriában és Katarban tartózkodik. A bejrúti dróntámadás után több hasonló akcióra is sor kerülhet a régióban.
Márpedig Tel-Aviv ezzel egy regionális háborút kockáztat, és a még mindig a Hamász kezében lévő túszok sorsának megnehezítését. Az USA és Európa közös prioritása, hogy politikai megoldást találjanak a konfliktusra, de Netanjahu katonai eszkalációjának minden egyes újabb lépése még nehezebbé teszi ezt, ráadásul egyáltalán nem akar tárgyalni a Hamásszal a tűzszünetről.
A Biden-kormányzat nem akarja a regionális eszkalációt, mert akkor extranyomás nehezedne rá egy kampányidőszakban, és azt kockáztatja, hogy elveszíti a közel-keleti ügyek feletti ellenőrzést - de ez sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Netanjahu-rezsim hallgatna rá. A legutóbbi bejrúti légicsapás, amely Libanon haragját váltotta ki, azt bizonyítja, hogy Izrael gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az USA és a nemzetközi közösség aggodalmait.
Nem várt sokat az elnök. 
