Szorít az idő
Ismét összeültek a tárgyalófelek, ezúttal a pénzügyminiszterek. Az idő sürgetővé vált, mert Görögország finanszírozása csak február végéig megoldott. Ha addig még átmeneti megoldás sem születik, akkor bekövetkezhet a legrosszabb: az ország fizetésképtelenné válik, és akkor már csak az EKB-n múlik, hogy melyik nap nem utal többször. Akkor pedig jöhet a drachma.
Ráadásul az a korábban felvázolt probléma is jelentkezik, miszerint a görög lakosság nagy mennyiségű készpénzt vesz fel a bankokból, félvén az összeomlástól. Miután az EKB nem finanszírozza már automatikusan a görög jegybankot, egyelőre úgy sikerült áthidalni a problémát, hogy a az európai jegybank az érintett görög kereskedelmi bankoknak közvetlenül nyújt hitelt.
Nem reménytelen
A helyzet mindezek ellenére nem látszik reménytelennek. A görög pénzügyminiszter látja, hogy az eurózóna nem teketóriázik: nem rántják el a kormányt a lassan két hónapja játszott orosz rulettben, viszont minden ésszerű lehetőséget megadnak a görögöknek az elfogadható kompromisszumos megoldásra.
Varufakisz ezért most úgy tűnik, változtatott stratégiáján. Látja, hogy a puszta dac nem hatja meg a résztvevőket, de népeiket sem. Sőt az sem, hogy felmerültek más finanszírozó hatalmak, mint Oroszország vagy Kína. Az EU még talán boldog is lenne, ha más akarná kifizetni az óriási számlát, de valójában esze ágában sincs senkinek ilyet tenni.
Pávatánc
Mindezeket belátva Varufakisz most a számunkra nem teljesen ismeretlen pávatánc művészetét kezdte el gyakorolni. Kitart az eddigi szólamok mellett, de közben tesz egy-egy utalást arra, hogy ha muszáj lesz, azért engedni fog. A másik oldal pedig, nagyon bölcsen, hagyja őt egy kicsit lavírozni. Tisztában vannak vele, hogy neki is arcvesztés nélkül, vagy legalábbis minimális presztízsveszteséggel kell kompromisszumkészséget mutatnia.
A pénzügyminiszterek pontosan elmondták neki, mi az, amiből nem engedhetnek, de ugyanakkor mi az, amiben kompromisszum készek. Kiderült, hogy részletesen átnézték a görögökkel a terveket, és azok 70 százaléka a görögök számára elfogadható volt. Ez pedig elég jó arány, a maradék 30 százalék közelítése nem reménytelen. Kétségtelen, hogy ehhez még idő kell, de erre is született javaslat: hosszabbítsák meg 4 hónappal a tárgyalásokat, és addig átmenetileg fogadják el a görögök a jelenlegi program meghosszabbítását.
Az utolsó esély
Az idő most rövidtávon szorít. Egy hét alatt mindenképpen megoldást kell találni, legalább átmenetit. Ezt úgy tűnik, Varufakisz is nagyon jól tudja, hisz volt egy olyan mondata, hogy nincs kétsége afelől, hogy sikerül olyan egyezségre jutni, amely Európának megfelel és Görögországnak is gyógyírt jelent.
Felmerült, hogy egy héten belül (pénteken) tartanak még egy közös pénzügyminiszteri találkozót. Ezen jó esély van rá, hogy a görögök elfogadják a program 4 hónapos meghosszabbítását, és 4 hónap alatt már valóban közös nevezőre jutnak a még hiányzó 30 százalékban. Ez egy jó kompromisszum, arcvesztésről ez esetben szó sem lenne, a görög kormány otthon akár még győzelemről is beszámolhat. És 4 hónap múlva, a végső megállapodáskor megteheti ugyanezt, miközben néhány látványos, de a költségvetést nem felborító lépést hagynak neki.
Ez a „gig economy.” 
