A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány meghívására Budapesten járt Tomohiko Tanigucsi professzor, Abe Sinzó japán miniszterelnök kabinetjének tanácsadója, egyben a miniszterelnök külpolitikai szövegírója, és előadást tartott az országát érő kihívásokról. Az előadás azt a kérdést próbálta körüljárni, hogy milyen lesz Japán 10-20-30 év múlva. A cél nem az volt, hogy erre válaszoljon, hanem az, hogy felvesse és körüljárja a Japánt érintő három legfőbb kihívást.
Demográfia
Ezek közül az első nálunk is megvan: a demográfiai probléma, az öregedő társadalom, az alacsony születésszám. Japán korfája hasonló a miénkhez, ugyanúgy két kiszélesedéssel, két nagy korábbi korosztállyal: az első a háború utáni időszak gyermekei, a második az ő gyerekeik, de ők is már 45-50 évesek. Utánuk egyre csökkenő létszámú korosztályok következnek.
Japánban ugyanakkor sokkal hosszabb a várható élettartam, mint nálunk, így arányában máris nagyobb az idős korosztály az aktív korúakhoz képest, és ez még sokkal inkább így lesz a jövőben. Ez persze megnöveli az idősek ellátására fordítandó költségeket (nyugdíj, egészségi ellátás), így muszáj lesz növelni az aktív korosztályok terheit, hogy ez finanszírozható legyen.
Az összeg pedig már most sem kicsi: 120 ezer milliárd jen a jóléti költségvetésük (200 ezer milliárd forint, 1000 milliárd dollár), annyi, mint az amerikai, a kínai, az orosz, a szaúdi és a francia védelmi költségvetés együttvéve. A probléma enyhítése, úgy tűnik, lehetetlen a bevándorlás engedélyezése nélkül, és ebben lényeges eltérés van a japán és a magyar megközelítésben, bár Japán is csak a közelmúltban kezdett nyitni ebbe az irányba.
Bevándorlás
Ez jelenti egyúttal a második kihívást: hogyan váljon bevándorlóországgá Japán? 2006-ban 2 millió, 2018-ban 2,5 millió külföldi élt az országban, ami a teljes 127 milliós népességhez képest nem nagy arány. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy többségében a hasonló kultúrájú országokból érkezik a bevándorlók zöme: a kínaiak száma 740 ezer, a dél-koreaiaké 450 ezer, Vietnamból 290 ezren jöttek, a Fülöp-szigetekről 250 ezren. A nyelvi probléma hasonló, mint nálunk: nehéz a japán nyelvet megtanulni, de különösen az írás okoz nagy kihívást, amely teljesen egyedi (a környéken van olyan ország, amely áttért a latin ábécére: Vietnam).
Vannak persze külföldi japánok is, pontosabban a korábban kivándoroltak leszármazottjai: ők jórészt Brazíliában és Peruban élnek, nagy japán közösségek vannak a két országban. Közülük sokakat hazahívtak a nagy gazdasági fellendülés időszakában, de sokan visszatértek szülőhazájukba, mikor a gyors növekedés megállt, a gazdaság megrekedt.
Kína
A harmadik komoly kihívás geopolitikai: hogyan viszonyuljon Japán a gazdaságilag és katonailag hatalmasra növő Kínához? Mik Kína szándékai?
Japán területileg kicsi, különösen Kínához képest, sőt még Kaliforniánál is kisebb, ugyanakkor gazdasági óriás: a világ harmadik legnagyobb gazdasága, Amerika és Kína után. Nagyon is tartanak azonban Kína gazdasági, kereskedelmi és katonai térnyerésétől. Egy konkrét példa: a Japánba olajat szállító tankerhajók a Perzsa-öbölből jövet átkelnek a Dél-kínai tengeren, és miután ott Kína katonailag folyamatosan erősít, Japán függőségbe kerül.
Japán legnagyobb kereskedelmi partnere ugyanakkor Kína, és ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagyis muszáj jó viszonyra törekedni a nagy országgal. Egy kérdésre válaszolva a professzor elmondta, hogy az "Egy övezet, egy út" (2013-ban Kína által meghirdetett program, melyben kínai cégek kínai sok országban főleg infrastrukturális beruházásokat hajtanak végre) nem egy szimpla kezdeményezés, hanem rengeteg kisebb kereskedelmi, beruházási, infrastrukturális ügyletből áll, ami ügyes ötlet a kínai vezetőktől. Ebben nyugodtan részt vehetnek japán vállalatok is, de ez a magánvállalatok ügye, Japán nem vesz részt benne állami pénzzel.
Közel állnak a megállapodáshoz. 
