A cikk eredetileg az mfor.hu-n jelent meg.
Az Orbán-kormány egyik legvitatottabb költéseinek minősülnek azok az adóforintok, melyeket a sportra fordít. Az elképesztő összeg létjogosultságát - mely korábbi számításainkra alapozva már a 2000 milliárd forintot is átléphette - több kormányzati szereplő többféle megközelítésből próbálta már alátámasztani és megindokolni. Ezek között az utánpótlás biztosításától kezdve az egészségtudatos társadalmon át egészen a költségvetés egészségügyi kiadásain elérhető megtakarításig sok magyarázat járta körbe a sajtót.
A napokban ezek sora újabb elemmel bővült egy írásbeli parlamenti válasznak köszönhetően. Vadai Ágnes, DK-s képviselő szerette volna megtudni Orbán Viktortól, hogy "miért költ a magyar kormány közpénzt más országok labdarúgásának felvirágoztatására?"
A kérdés azonban nem előzmény nélküli - mint az a dokumentumból kiderül -, hiszen korábban azt kérdezte a DK-s képviselőnő a Miniszterelnökségtől, hogy "mikor fog a magyar kormány új stadiont építeni az FC Kosice futballklubnak". A klubot nemrég ugyanis megvásárolta a DVTK tulajdonosa, Leisztinger Tamás. A Miniszterelnökség a válaszadást egyszerűen annyival tudta le, hogy a tárcának nem feladata állást foglalni kizárólag magántulajdonban álló gazdasági társaságok külhoni piacszerzésével kapcsolatban. Ugyanakkor a terjeszkedést mindenképp örvendetes fejleménynek találják.
Ez a válasz annak tükrében kifejezetten érdekes, hogy korábban a kormány sok pénzzel támogatta Mészáros Lőrinc eszéki fociklubját: mintegy 3,3 millió eurót adott az új stadionra, az akadémia létrehozására pedig 6 millió eurós támogatást adott a magyar költségvetésből. Emiatt egyáltalán nem légből kapott és alaptalan a kassai stadionépítést firtató kérdés.
Visszatérve a friss, általánosabb felvetésre, a Miniszterelnökség - pontosabban Orbán Viktor nevében Orbán Balázs, államtitkár - részletesebb indoklást fogalmazott meg a külhoni labdarúgás támogatását illetően. Elsőként Magyarország Alaptörvényére hivatkozva úgy fogalmazott, az:
"kimondja, hogy az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget viselünk a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, elősegítjük közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatjuk magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, a szülőföldon való boldogulásukat, valamint előmozdítjuk együttműködésüket egymással és Magyarországgal."
Mindez a sport szemszögéből értelmezve:
"A Kárpát-medencei magyar nemzeti összetartozás ügye, a sport közösségteremtő és megtartó ereje, valamint a helyi gazdaság fellendítése egymást erősítik."
Tudniillik a sportba fektetett pénzek a gazdaságot is erősítik - legalábbis valami ilyesmire utal az államtitkár válasza.
"A sporthoz kötődő fejlesztések és infrastrukturális beruházások munkahelyeket teremtenek, egyúttal jelentősen hozzájárulnak a gazdaság fellendüléséhez és bővüléséhez. Azon túlmenően, hogy javul a foglalkoztatottság, megélénkül a turizmus, ezen események hatására megnő a fiatalok érdeklődése az adott sportág iránt, növekedésnek és erősödésnek indul az utánpótlásbázis." - vezette le Orbán Balázs.
Az elmúlt években nagy fokozatra kapcsoló stadion- és sportcsarnok-építésekről folyamatosan beszámolt a sajtó, akárcsak a határon túli együttműködést szolgáló támogatásokról, sőt a sportolók létszámában bekövetkező változásokat is nemrég jártuk körbe. Arról azonban már jóval kevesebb szó esik, hogy vajon hogyan változott a sport ágazatában foglalkoztatottak száma.
Némi utánajárás eredményeként azonban nagyon ambivalens kép rajzolódik ki. Miközben ugyanis Magyarországon megy az egyik legnagyobb forrás a sportra, a foglalkoztatottságot tekintve - bár jelentős növekedés mutatkozott 2011 óta - továbbra is a sereghajtók közé tartozik hazánk.
A költségvetési adatok alapján míg 2011-ben a magyar kormány a GDP 0,3 százalékát fordította sportra és rekreációra, addig ez 2017-re (a legfrissebb elérhető adat az Eurostat oldalán) 1,2 százalékra emelkedett. Ennél többet ma már erre a célra csak Izlandon költenek el a bruttó hazai termék arányában.
A fejlesztésekkel, a beruházásokkal és a bővülő sportolói létszámmal párhuzamosan az ágazatban dolgozók száma is növekedett. A 2011-es 10 700 foglalkoztatotti szám 2018-ra 18 900 főre emelkedett, ami 77 százalékos bővülésnek felel meg. Ennél nagyobb növekedés három országban volt:
- Lettországban 79,
- Horvátországban 137,
- Máltán pedig 200 százalékkal emelkedett a sport területén foglalkoztatottak száma.
Igaz, mindhárom ország esetében a magyarnál kevesebben találták meg a számításaikat az ágazatban, vagyis az arányaiban kiemelkedő növekedés nagyban köszönhető az alacsony bázisnak is. A sport ágazatában dolgozók száma egyik országban sem éri el a legutóbbi adatok alapján a 10 ezer főt.
A régiót tekintve Lengyelországra érdemes kitérni, ahol a magyarnál jóval többen dolgoznak a szóban forgó ágazatban, és az elmúlt években látványos bővülés volt a foglalkoztatottságban.
A foglalkoztatottak száma alapján azonban nehezen lennének összehasonlíthatóak az egyes országok az eltérő népességszám, a munkaerőpiac mérete és az ágazati fejlettség miatt. Így sokkal beszédesebb a sport ágazatában dolgozók létszámát a teljes foglalkoztatottak arányában vizsgálni. Ennek köszönhetően pontosabb képet kaphatunk arról, hogy visszaköszönnek-e az állami milliárdok, a sportinfrastruktúra fejlődése a foglalkoztatottság növekedésében. A válasz röviden: nem.
2018 végén ugyanis a foglalkoztatottaknak mindössze 0,42 százaléka dolgozott a sport ágazatában, ami 0,13 százalékpontos növekedés a 2011-es állapothoz képest. Előrébb lépni sem nagyon sikerült ezen időszak alatt, hiszen míg 2011-ben az uniós ranglista utolsó előtti helyén álltunk megosztva Lengyelországgal és Szlovákiával, a legutóbbi adat alapján a negyedik legkisebb rátával büszkélkedhet Magyarország.
Úgy, hogy mindeközben több olyan uniós tagállam van, ahol a hazainál nagyobb arányban nőtt a sport ágazatában foglalkoztatottak aránya, ráadásul ezt úgy hozták össze, hogy távolról sem növelték olyan mértékben az állami kiadásokat, mint tette azt a magyar kormány. Tehát kisebb mértékű állami és politikai szerepvállalással nagyobb fejlődést sikerült ebből a szempontból elérni. Említésre méltó, hogy Izland - mely a magyarnál több pénzt költ sportra, ezzel az uniós ranglista élén szerepel - a foglalkoztatottak terén is éllovas. 2018-ban az országban dolgozók 2,3 százaléka a sport területén találta meg számításait.
A kiköltözési hullám nem állt meg és egyértelműen a nagyvárosok 25-30 kilométeres vonzáskörzetére koncentrálódik. 
