|
| Jánisz Varufakisz. Fotó: EPA/Julien Warnard |
Meglepődtek
Az önmagában teljesen logikus, hogy ha már egyszer úgy ellenszegültek a hitelezőknek a görögök, hogy hagyták kifutni a második mentőcsomagot, akkor valamilyen vészforgatókönyvvel is kellett rendelkezniük. Úgy tűnik azonban, nem voltak megfelelően kidogozott tervek, mint ahogy talán még azt sem tudták elképzelni, hogy egyáltalán véget érhet a második mentőcsomag az ő győzelmük nélkül. Magabiztosságuk határtalan volt, és csak akkor döbbentek rá, hogy másként is alakulhatnak a dolgok, amikor a népszavazás kiírása után Európa berekesztettnek tekintette a mentőprogramot és a tárgyalásokat, így az EKB sem finanszírozta tovább a görög bankokból zajló pénzkiáramlást
A döbbenetből felocsúdva kénytelenek voltak bevezetni a nagy kárt okozó tőkekorlátozásokat, ami kvázi egy részleges Grexitnek felelt meg. És miután innentől kezdve nem tudhatták, mi lesz tovább, óhatatlanul gondolkozni kellett a drachmán is. Ciprasz ezt logikusan pénzügyminiszterére hagyta, míg ő azzal volt elfoglalva, hogy Putyintól 10 milliárd eurót kérjen, ami devizatartalékul szolgálhatna a régi-új valuta bevezetéséhez.
Putyin azonban elhárította a kérdést a népszavazás estéjén, így még Ciprasz várt egy napot, hogy hátha a hitelezőket meghatja a népszavazási eredmény, de miután látta, hogy nem csak hogy nem hatja meg őket, hanem feltétel nélküli kapitulációt követelnek, gyorsan megadta magát. Úgy döntött, megőrzi az eurót, bármi az ára, így nem is foglalkozott tovább a drachmával. Közben pedig a bukott Varufakisz is távozott.
Az ominózus tervek
Igen ám, de mik is voltak az ominózus tervek? Hogy nézett volna ki az ő olvasatukban az önálló nemzeti valuta bevezetése? Úgy tűnik, a volt pénzügyér nem aprózta volna el, drasztikus eszközökhöz nyúlt volna, mindezt a Sziriza szélsőbalos, mondhatni forradalmi szárnyának támogatásával.
Először is meg akarták szállni a jegybankot, és lefoglalni a még fellehető valutatartalékokat. Ha jegybank elnöke ellenállt volna, őt egyszerűen letartóztatják. Ezzel tulajdonképpen az egész egy puccsra kezdett volna hasonlítani, csak épp a katonák hiányoztak hozzá. A letartóztatási tervet később cáfolták, ill. hozzátették, hogy a heves ötletelések közt sok minden felmerült, elhangzott, nem kell mindent komolyan venni.
Komolyan felmerült viszont az, hogy illegálisan megszerzik a görög polgárok internetes adóügyintéző felületének jelszavait, és azokat egy általuk kijelölt PIN kódra cserélik. Hogy ez mennyiben segített volna a drachma bevezetésében, az nem világos, talán úgy gondolták, hogy így az új valutában be tudják szedni az adókat.
Elszabadult hajóágyú
A kérdés csak az, hogy miért kellettek ilyen tervek, melyek mégiscsak egy puccsra, vagy valamiféle párhuzamos államhatalom kiépítésére utalnak? Miért nem ült le a kormány, főleg Ciprasz és Varufakisz, hogy együtt kidolgozzanak egy B-tervet a drachma esetleges bevezetésére? A magyarázat az lehet, hogy Varufakisz egy elszabadult hajóágyú volt, akivel miniszterelnöke sem bírt. Még az sem kizárt, hogy a „lázadók” adott esetben Cipraszt is eltávolították volna, hisz minden jel arra utal, hogy a tervek részleteibe nem avatták be.
Amúgy is úgy tűnik, hogy a hitelezőkkel való ámokfutásszerű viselkedést Ciprasz pártja egy részének és pénzügyminiszterének nyomására hajtotta végre. Amióta megvált Varufakisztól, teljesen korrekten tárgyal, és képes az országát vezetni akár úgy is, hogy pártja szélsőséges részét figyelmen kívül hagyja és az ellenzékkel működik együtt.
