Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke úgy tekinthet az Európai Unióra, mint amilyen a Volkswagen Bogár volt fénykorán túl. Egy ikonikus autóról volt szó, amely egykor a német műszaki és gyártási tudás csillaga volt, ám eljárt felette az idő. Nem tudott megújulni. Abban a karosszériában és azzal a motorral nem lehetett megújítani. Ez jutott eszébe a The Conversation szakszerzőinek arról, hogy az év elején tartott davosi Világgazdasági Fórumon von der Leyentől mindössze annyi tellett, hogy azt mondja üzletemberekből álló hallgatóságának:
„Európának magasabb sebességi fokozatba kell kapcsolnia!” – pestiesen szólva ezt már kismilliószor hallották anélkül, hogy világos lenne mi értendő alatta.
Az új amerikai vezetés véget vethet az Európai Uniónak
Donald Trump, az Egyesült Államok új elnöke megszámlálhatatlan nyilatkozatai között elejtette azt a megjegyzést is, hogy az EU helyett inkább az uniós tagállamok vezetővel akar tárgyalni. Ez azt jelentheti, hogy országa gazdasági kapcsolatait kétoldalú viszonyokká próbálja majd alakítani. Ha ez sikerül, akkor az EU-nak, megint csak pestiesen fogalmazva: annyi.
Fotó: Depositphotos
A minta az orosz modell lehet. Az orosz energiahordozók szállítói ügyeltek rá, hogy egyenként állapodjanak meg az európai országokkal portékájuk értékesítéséről. Így tudtak politikai árat érvényesíteni, azaz egyes országokat drága olaj- és gázárakkal büntetni. Trump fellépése rávilágíthat arra, hogy az unió alapkoncepciójával van a baj.
Nem térnek vissza a régi szép idők, amikor az EU-t kitalálták
Az európai egységről álmodók szeme előtt az esetleges Európai Egyesült Államok lebeg. A gond az, hogy ez egy ideál, amit még lényegében a hidegháború idején találtak ki. Akkor a jóval szűkebb taglétszámú unióban hasonlóan fejlett, azonos biztonsági érdeket követő államok voltak. És még akkor sem volt egyértelmű, hogy valaha létrejöhet egy soknemzetiségű, egységes európai állam.
A hidegháború stabil gazdasági táborai azóta megszűntek, Kína felemelkedett és Ázsia több állama megerősödött. Összességében egy gazdasági dzsungelben kell boldogulniuk az országoknak. Eközben az EU egyszerre a világ legfejlettebb multilaterális szervezete és egy végtelenül mereven működő rendszer. A kritikus intézkedéseket egyhangú döntéssel kell meghozni egy olyan szervezetben, amelynek tagjai igencsak szerteágazó érdekeket követnek.
Létre lehetne hozni az uniók unióját, amire van példa az EU-ban
Ennek az az eredménye, hogy miközben tagállamok feladják szuverenitásuk egy résztét az EU-ban, egy ólomlábakon mozgó, rugalmatlan rendszer fékezi őket abban, hogy rugalmasan reagálhassanak a velük szemben megjelenő kihívásokra. A The Conversation szakírói felvetik egy reform lehetőségét, amivel meg lehetne őrizni az unió előnyeit annak hátrányai nélkül. A megoldás az említett európai álom elvetése mellett nem lehet a „többsebességes Európa” elképzelése sem.
Így a fejlettebb országok uniója gyorsabban haladna, mélyebbé válna, mint a perifériáján lévő országoké. Ez szétfeszítené az unió kereteit. A többségi szavazási út ugyanezért nem járható. Az reformot azzal mondással lehetne jellemezni, hogy aki kevesebb markol, többet fog.
Az EU-nak számos részunió koordinátorává kellene válnia. Például azok az országok (Lengyelország, a balti államok, Finnország), akiknek az orosz fenyegetés miatt fontos a katonai biztonság, kis védelmi uniót hozhatnának létre. Mások a páneurópai gyorsvasút-hálózat kiépítésére, vagy energiaunióra (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) állhatnának össze.
Vannak példák a sikeres kis uniókra, mint ahogy a sikertelen nagyra is
Az ötletben az a szép, hogy vannak példák a sikeres kis uniókra. Például Monaco nem tagja az EU-nak, de része a közös európai valutát, az eurót használó közösségnek. Norvégia szintén kívül van az Európai Unión, mégis része a schengeni határövezetnek. Része az európai egységes piacnak, de nincs a vámunióban. Eközben elfogadnak ugyan nagyobb egységeket az uniós tagállamok, amit aztán nem tartanak be. A megújított pénzügyi stabilitási paktumot 20 ország írta alá, ám 11 nem teljesíti. Ezért része lenne ennek a fajta reformnak, hogy a kis uniókban részt vevők kizárhatnák maguk közül az olyan országokat, amelyek nem teljesítik, amit vállaltak.
Egy másik hasonlattal éve az Európai Unió olyan házassága a tagállamainak, ami a házasság 20 század közepe előtti felfogásához hasonlít. Csak nagy nehézségek árán felbontható és súlyos következménnyel jár, ha valamelyik ország szét akarja szakítani a házassági köteléket. Ezt mutatta a brexit. Ehelyett ajánlják a The Conversation szakírói a modern partnerkapcsolatokat, amely szorosabb és lazább kötelékek sorozatai.
Eldőlni látszik a véleményezés. 
