|
| Magyarországról Ausztrián keresztül Németországba érkezett bevándorló Angela Merkel képét mutatja a müncheni főpályaudvaron. Kép forrása: MTI |
Miért Németország?
A menekültek hatalmas tömege, bármilyen útvonalat is választ, Németország felé áramlik. Ez nem teljesen logikus, hiszen nem ez az egyetlen jóléti ország Európában, ráadásul nyelvileg is teljesen ismeretlen az érkezők számára. Az angolt, mint világnyelvet sokkal jobban ismerik, a szírek közül pedig sokan értenek még valamit a franciából, még a félgyarmati idők hagyatékaként.
Németországba özönlésük leginkább egy pszichológiai tényező eredménye: valamiért az a nézet alakult ki, hogy ez az ország a földi paradicsom, ahol mindenkit befogadnak, és mindenkire jó élet vár. Ez úgy alakulhatott ki, hogy egyrészt valóban sok embert fogadtak be az elmúlt években is, de a legfontosabb az, hogy a jólelkű német kancellárt lassan a fél világ Teréz anyának tekinti.
Meddig bírhatja?
Nos, Németország, eddig nem akarván rácáfolni humanitárius hírére, valóban egyelőre fogadja a menekültek véget nem érő tömegét. Ugyan felvetik, hogy egész Európának úgy kéne cselekedni, mint nekik, de valószínűleg tisztában vannak vele, hogy a legtöbb ország nem fogja őket követni ezen az úton. Így egyelőre nekik kell megoldaniuk a milliós tömegben érkezők ellátását, később a társadalomba való integrálását.
De vajon mennyire képes erre az ország, milyen eredménnyel tudja megtenni, és hol lehet a határ, ahol többet már nem bír el? A múltbeli eseményeket, és a többi nyugat-európai országba korábban betelepült, főleg a volt gyarmatokról származó lakosság integrálásának eredményeit megvizsgálva alkothatunk képet a helyzetről.
Világháborús áradat
A 20. században Németország, annak is főleg nyugati fele, a volt NSZK többször is szembenézett óriási menekültáradattal, igaz, hogy azok főleg németek voltak. Az első alkalom közvetlenül a 2. világháború végén következett be: az előrenyomuló Szovjetunió Kelet-Poroszország, valamint az Odera-Neisse vonaltól keletre fekvő, ma Lengyelországhoz tartozó terület teljes lakosságát áttelepítette a mai Németország területére. Emellett Csehország területéről is áttelepítették a német lakosságot. Miután a menekültek nem akartak a szovjet zónában maradni, nagy részük a nyugati zónába húzódott, így a megalakuló NSZK-ra maradt a befogadásuk. Nagyjából 8 millió ember vándorolt az NSZK-ba, őket kellett az új országnak integrálni.
Ráadásul nemcsak ők voltak hontalanok: a háborúban rengetegen elvesztették otthonuk. Az új ország viszont nagyon hamar talpra állt, sőt az 50-es években bekövetkezett a gazdasági csoda. Ezalatt rengeteg házat, lakást építettek, lassan mindenkinek jutott megfelelő otthon, 1970-re pedig teljesen újjáépült az ország. A nagy fellendülésben munkája is lett mindenkinek,, a helyzet lassan konszolidálódott.
NDK-sok, törökök, jugoszlávok
Ehhez jött még 1961-ig, a berlini fal megépítéséig 3 millió ember átvándorlása az NDK-ból. Kezdetben ők is menekülttáborokban laktak és munkára vártak, de viszonylag hamar integrálta őket is a gyorsan fejlődő nyugatnémet gazdaság és társadalom. A gigantikus, bár németekből álló vándorlási hullámot tehát az ország remekül kezelte.
Mindeközben rengeteg török és jugoszláv (majd szerb, horvát, bosnyák stb.) vendégmunkás érkezett, de eddig ők is különösebb probléma nélkül integrálódtak. Most viszont az eddigieknél sokkal nagyobb tömegek érkeznek, már-már az említett német népvándorlással összevethető méretekben, csakhogy mind távoli országból. Így a beilleszkedésük nyilván egy sokkal bonyolultabb folyamat, mint a németeké volt, vagy akár a vendégmunkásoké, akik fokozatosan érkezetek az évtizedek során.
Németország tehát fogadott már be nagy tömegeket, ezt valószínűleg most is meg tudja tenni. Ami viszont az integrációt illeti, a volt gyarmattartó országok, elsősorban Franciaország és Anglia példáját elnézve sokkal bonyolultabb. Ott ez csak részben sikerült, a párizsi elővárosokban gyakran randalíroznak nemhogy a bevándorlók, de még unokáik is. Angliában is rengeteg hasonló esemény volt, amíg aztán a 2005-ös londoni robbantások után be nem vezették a zéró toleranciát, azóta a randalírozók csuklóján azonnal kattan a bilincs.
Keleten még van hely
Még egy kérdés, hogy hol lehet letelepíteni ennyi embert? Logikusan adódna, hogy főleg az ország keleti részében, hisz onnan 40 évig szakadatlanul csak elvándoroltak, most is csak 16 millió ember lakik ott a 82-ből, tehát hely van bőven. Ráadásul Berlinben is csak 3,5 millió ember él most, miközben a 2. világháború előtt 4,5 millió volt ez a szám, tehát elvileg elfér 1 millió ember. Hely tehát lenne pár millió embernek, csak az a gond, hogy ha a nagy részüket odatelepítik, akkor a keleti országrészben sokkal jobban felborulnak az arányok, vagyis egy régi lakosra jóval több menekült jutna, mint nyugaton. Ezért nyilván csak részben lehet kihasználni a volt NDK relatív helytöbbletét.
Mindent összevetve úgy tűnik, hogy ebben a hullámban 1-2 millió emberrel meg tud birkózni az ország, és a következő években a korábban számolt évi 800 ezer is elfogadható még. Azonban ennél jóval több már súlyos gondokat okozna. Így még az előtt kéne a világnak és Európának megoldásokat keresni az egész válságra, hogy ezek a számok lényegesen magasabbak lennének.
Gyengült a vezető devizákkal szemben a forint. 
