Panaszkodás és egoizmus - tipikus keleti és nyugati jellemvonások?

A német lakosság 74 százaléka szerint az egységfolyamat nem szüntette meg a mentalitásbeli különbségeket, így továbbra is vannak tipikus keleti és nyugati jellemvonások. A történelmi távlatban rövidnek számító megosztottság idején kialakult eltérések legalább annyira erősek, mint az évszázadokkal korábban kialakult német-német különbségek, például a bajor és a porosz mentalitás eltérései. A Magyarországon panaszkultúra néven is emlegetett - és széles körben elterjedtnek nevezett - elégedetlenség például tipikusan keletnémet jelenség - véli a vegyes Berlinben és a szinte tisztán keletnémet lakosságú Brandenburg tartományban élők 30, illetve 32 százaléka, míg csupán 12, illetve 8 százalék véli úgy, hogy az elégedetlenség inkább a nyugatiakra jellemző.

Az egoizmus viszont nyugatnémet tulajdonság - állítja a berliniek 28 és a brandenburgiak 32 százaléka. Az énközpontúságot tipikus keletnémet tulajdonságnak tartók aránya Berlinben csupán 8 százalék, Brandenburgban pedig 6 százalék. Hasonlóan erősek a gazdasági különbségek; a 90-es éveket jellemző gyors felzárkózás az ezredforduló után lelassult, a legfrissebb adatok szerint pedig újra nyílni kezdett az olló. A német egységfolyamat állása című - ugyancsak az évfordulóra megjelent - kormányzati jelentés szerint az egy főre jutó GDP a keleti tartományokban tavaly a nyugati szint 71 százalékát érte el, míg egy évvel korábban 73 százalék volt az arány. Az ország jóval kisebb - a 16-ból 6 tartományt kitevő - keleti részén a termelékenység is csupán a nyugati szint 80 százalékát éri el.

Infrastrukturális lemaradás és elvándorlás keleten

Az elmaradottság legfőbb oka a keletnémet gazdaság elaprózottsága; az infrastrukturális hátrányokat a százmilliárd eurós nagyságrendű állami beruházásokkal sikerült kiegyenlíteni. A keleti tartományokban így sokhelyütt jóval fejlettebb az út- és a távközlési hálózat, mint egyes leszakadó nyugati régiókban; alig van viszont az exportban, a gazdaság húzóágazatában érdekelt nagyvállalat. Ezt jelzi például, hogy a frankfurti tőzsdén jegyzett legnagyobb vállalatok DAX-30 indexében szereplő cégek közül egyiknek sincs keleten a központja. További gond, hogy alacsony szintű a kutatás-fejlesztési tevékenység, a keleti tartományok így mind inkább lemaradnak a leggyorsabban fejlődő, úgynevezett tudásintenzív ágazatokban, amelyek enyhíthetik a hagyományos nagyüzemi gyártás Kelet-Európába és a Távol-Keletre vándorlása miatt keletkező álláshiányt.

(Fotó: Wikimedia Commons)

 

E folyamatok révén a keleti tartományokból folyamatosan vándorolnak el a fiatalok. A kormány számításai szerint a lakosság 2030-ra 15 százalékkal, 2050-re pedig 33 százalékkal csökkenhet 1991-hez képest, ami drámai mértékű elöregedéssel jár együtt: 2030-ra a keleti tartományok minden harmadik lakosa 65 éven felüli lesz, így egész Európában Németország keleti régiójában romlik a demográfiai helyzet a legnagyobb mértékben akkor, ha továbbra is érvényesülnek a jelenlegi tendenciák. A két országrész közötti különbség leginkább a munkanélküliségi adatokon látszik; keleten rendre kétszer akkora a regisztrált állástalanok aránya, mint nyugaton. Ugyanakkor a helyzet az utóbbi években javult, 2011-ben az éves átlagos munkanélküliségi ráta 11,3 százalék volt a keleti tartományokban, ami az újraegyesítés óta a legalacsonyabb érték. Ez elsősorban az egész német gazdaságra jellemző fellendülés hatása, de vannak olyan területek is, amelyeken Kelet-Németország jár elöl, és korántsem mindenben érvényes a leegyszerűsítő, felületes megkülönböztetés az elmaradottnak gondolt kelet és a fejlett nyugat között.

Több a gyerek keleten, Merkel is NDK-s

A bölcsődei és óvodai hálózat például - az államszocializmus örökségeként - jóval kiterjedtebb, mint nyugaton. Részben ebből adódik, hogy a keleti régióban magasabb a nők foglalkoztatottsága, és többet is dolgoznak a nők, mint nyugaton. Keleten az önkormányzatok fegyelmezettebben gazdálkodnak, mint nyugaton. 2006 és 2009 között például a tartományi és helyi önkormányzatok költségvetésében többlet keletkezett, míg számos nyugati város - elsősorban az ipar leépülése miatt szenvedő Ruhr-vidéken - a csőd közelébe sodródott. Ebben természetesen nagy szerepe van a keleti tartományok felzárkóztatására a nyugati adófizetők pénzéből fordított milliárdoknak, de az önkormányzatok mellett a háztartások is óvatosabban bánnak a pénzzel; keleten a háztartások átlagos adóssága nagyjából 6300 euró, míg nyugaton meghaladja a 8500 eurót.

Angela Merkel

Az innovációban, kutatás-fejlesztésben is jobb a helyzet keleten, mint ahogy első látásra tűnik. A felsőoktatási rendszer az újraegyesülés óta jelentős mértékben kiterjedt, a hat tartományban jelenleg 30 egyetem, 55 főiskola és csaknem 200 kutatóintézet működik, a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások pedig GDP-arányosan 2,4 százalékon állnak, ami jelentősen meghaladja a 2,1 százalékos uniós átlagot. Így minden esély megvan arra, hogy a következő években ismét felgyorsuljon a gazdasági felzárkózás. A politika csúcsán, például az állam- és a kormányfői poszton a kelet már beérte a nyugatot, hiszen Joachim Gauck szövetségi elnök és Angela Merkel kancellár is az egykori NDK-ban élt az ország egyesítése előtt.