(Kép forrása: EPA/REUDAN)

A Gallup 2013 és 2016 közötti felmérése szerint a szubszaharai térségben a legnagyobb az elvándorlási szándék, körülbelül minden harmadik ember mondta azt, hogy adott esetben útra kelne. A tavalyi adatok szerint Szíria megszűnt a legnagyobb kibocsátó ország lenni és kis különbséggel ugyan, de 2017-ben Nigériából jöttek a legtöbben Európába. De hogy áll Nigéria és a többi fekete-afrikai ország pénzügyileg: stabilizálódnak-e ezek az országok – vagy éppen ellenkezőleg?

Egekbe szökő adósság-terhek

Nos, Nigéria egy tökéletes állatorvosi ló ebből a szempontból, hiszen mi lehetne a probléma Afrika legnagyobb olajexportőrével? Mondjuk az, hogy a korrupt, populista és inkompetens politikai osztály idén 14,5 százalékos költségvetési hiánnyal gazdálkodik, amely óriási lyukat új hitelekkel töm be. Az ország idén már 5 milliárd dollárt költ kamatkiadásokra, kétszer annyit, mint 2015-ben – és 30-szor annyit, mint amennyi a nigériai egészségügy-minisztérium kerete. Nigéria már jövőre annyit költ kamat-kiadásokra, mint amennyi befolyik az államháztartásba az olajexportból.

De Nigéria nincsen egyedül. A Szaharától délre fekvő 49 állam több, mint felénél az utóbbi években nyaktörő ütemben növekedett az eladósodás és ebben az évben először haladja meg a GDP 50 százalékát. Ez európai mértékkel nézve nem tűnik veszélyesnek, de Afrikában a kamatterhek jóval magasabbak. Az elmúlt öt évben megduplázódtak és átlagosan az állami kiadások 12.5 százalékéra szöktek már fel ezek a terhek.

Az IMF szerint jelenleg hat fekete-afrikai ország számít túlságosan eladósodottnak – köztük Mozambik -, ez pedig kétszer annyi, mint tavaly. 10 további állam magas rizikójúnak számít és a hitelminősítők már bóvliba vágták az elmúlt hónapokban Nigéria, a Dél-Afrikai Köztársaság, Angola és Etiópia államadósságát. A pénzügyi feszültség természetesen áthullámzik a politikába, Etiópia például múlt pénteken rendkívüli állapotot hirdetett a tüntetések megfékezésére.

Már ketyeg a bomba

Káncz Csaba

Ezek a fejlemények sokakat megdöbbenthetnek, hiszen a nyugati sajtó és agytrösztök még a közelmúltban is Afrikáról, mint „felébredt óriásról” és „ugró oroszlánról” áradoztak. A kontinens államai 1996-ban a G-7 döntése révén komoly adósság-elengedésben részesültek és összességében a globális adósság-könnyítés 85 százaléka Afrikára esett. Ez óriási megkönnyebbülést hozott, nemcsak az adott országokban, hanem a nyugati magán hitelezőknél. A nyersanyagárak is emelkedni kezdtek és a pénz elöntötte a régió kormányait. Nigéria még tavaly novemberben is 3 milliárd dollár értékben bocsátott ki államkötvényeket – úgy, hogy 11 milliárd értékben futottak be ajánlatok.

Holott a világ ezen országok számára legkésőbb 2014-ben, a nyersanyagárak beomlásával megváltozott. Olyan olaj-exportáló államok, mint Angola, Ghána és Nigéria költségvetési bevételei hirtelen megfeleződtek és így az adósságok kamatterhei még inkább érezhetővé váltak. Mára megjelentek azok a hangok is, amelyek szerint az afrikai állampapírok időzített bombának tekinthetők. Valóban, ha az adott kormányok továbbra is populista vonalat visznek és nem törnek ki az adósság-örvényből hamarosan, akkor ezek a negatív előrejelzések előbb megvalósulhatnak, mint gondolnánk.

Káncz Csaba jegyzete.