Ha Európáról van szó, a NATO az USA külpolitikájának alappillére. Ez valószínűleg nem fog változni, még akkor sem, ha a republikánusok „Amerika az első” frakciója hangos és kritikus a transzatlanti szövetséggel szemben, különösen ami a pénzügyi kötelezettségvállalásokat illeti.
Az Inflációcsökkentő Törvénycsomag (IRA) „Made in America” adójóváírásai azonban valószínűleg mély nyomokat hagynak Európában, még az USA pénzügyminisztériuma által a jogszabályokkal kapcsolatos európai aggályok csillapítására irányuló kiigazítások után is.
Forrongó republikánusok
Az Ukrajnában zajló háború - és az USA szerepe ebben - a republikánusok egyik kiemelt témája lesz. Amerika szövetségeseinek fel kell készülniük a további vizsgálatokra a segélyek felhasználásával kapcsolatban. A párt a háború befejezéséről szóló tárgyalásokat szorgalmazza majd, annak ellenére, hogy Kijev egyértelmű feltétele, hogy bármilyen békemegállapodás Oroszországgal csak Putyin hatalomból való eltávolításával lehetséges.
Bár a republikánusok leginkább Kreml-párti elemei – mint például Dana Rohrabacher – visszavehetnek a hangerőből, mégsem tűnnek el teljesen, és Trump jövője és öröksége a párton belül sem tisztázott.
Az igazi probléma azonban nem a Kreml és a konzervatív politikai döntéshozók és befolyásolók közötti ismert közvetlen kapcsolat, hanem az, amit egy republikánus törvényhozó „Tucker Carlson-effektusnak” nevez. Ez megmagyarázza, hogy az orosz dezinformáció – noha nem feltétlenül a Kreml iránti hűségből fakad – hogyan jut el az amerikai politika fősodrába. Mindez aláássa a republikánus párt támogatását Ukrajnának, annak az országnak, amely az USA szövetségese – bár ezt a republikánus Paul Gosar képviselő tagadja.
Olyannyira, hogy más republikánusok – köztük Mike Pompeo, a Trump-kormány volt külügyminisztere –, akik jobban ismerik Ukrajnát és általában a nemzetbiztonságot, egy kampány indításával már erőfeszítéseket tesznek szkeptikus kollégáik meggyőzésére, annak biztosítása érdekében, hogy az USA továbbra is elkötelezett legyen Ukrajna támogatása mellett.
Vitathatatlanul a legbeszédesebb jel hogy a „Három Mike” – Mike Turner, a Képviselőház Hírszerzési Állandó Választott Bizottságának vezető republikánusa, Michael McCaul, a képviselőház külügyi bizottságának magas rangú tagja és Mike Rogers képviselő, a Képviselőház Fegyveres Szolgálatok Bizottságának tagja – az Ukrajna-párti erőfeszítések élére álltak.
Még akkor is, ha a republikánusok megosztottak Ukrajnával kapcsolatban, és bár a szélsőjobboldalon egyesek, mint például Marjorie Taylor Greene, befolyásra tehetnek szert, Kevin McCarthy feltételezett házelnök „kiegyensúlyozásra” fog törekedni a republikánusok főárama és a Trump-párti frakció között.
A Demokrata Párt vonalvezetése sem mentes a változásoktól, és az Ukrajna támogatása mentén tapasztalható töréseket már nehéz figyelmen kívül hagyni. Októberben Pramila Jayapal, a Kongresszus Progresszív Választmányának elnöke visszavonta azt a levelet, amelyben arra buzdította Biden, hogy folytasson diplomáciai tárgyalásokat Oroszországgal, miután saját pártja ellenreakcióival szembesült. A haladó kongresszusi képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez feldühítette választóit az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek jóváhagyására adott szavazatával, amelyet a bronxi tüntetők „a háború kirobbantójának” tekintettek.
Kína a terítéken
Kínával kapcsolatban a Biden-kormány nem kevésbé „héja”, mint Trump. De a republikánusok többször is azzal vádolták Biden elnököt és fiát, Huntert, hogy túlságosan barátságosak a Kínai Népköztársasággal fenntartott kapcsolatuk, és ezt a beszédtémát fogják kihasználni a hazai figyelem felkeltésére.
A kínai fókusznak belpolitikai vonatkozásai is vannak. A republikánus párt megígérte , hogy kivizsgálja a COVID-19 világjárvány eredetét, és megpróbálja összekapcsolni az összeesküvést Anthony Faucival, az elnök járványügyi főtanácsadójával – egyben a Trump-bázis talán legutáltabb hivatalnokával.
Ha ez megtörténik, az biztosan nem segít az USA és Kína közötti politikai feszültségek enyhítésében. Ráadásul a képviselőház külügyi bizottságának következő elnöke, Michael McCaul már támogatásáról biztosította Tajvan proaktív védelmét. McCaul a kínai technológiával való visszaélésre hivatkozva - amelyet az Egyesült Államoktól vásároltak, hogy beépítsék fejlett fegyverrendszereibe - az amerikai technológiai szektor megerősítésére is kiemelten összpontosít.
Amerika első külpolitikai népszavazása
Az éles külpolitikai retorika – legyen szó Kínáról, Iránról vagy Észak-Koreáról – valószínűleg nem csap át politikai lépésekbe a következő két évben, mivel a szenátus demokratikus irányítása szinte biztosan leállít minden olyan kezdeményezést, amelyet a republikánusok vezette képvelőház próbál átvinni.
Szaúd-Arábia valószínűleg továbbra is megosztja a Kongresszust a pártvonalak mentén. A republikánusok elsősorban azt bírálják, hogy Biden elnök nem tudott eredményesen tárgyalni az olajárakról Mohammed bin Szalmán koronaherceggel, míg a demokraták kiemelik a Királyságban elterjedt emberi jogi jogsértéseket és a koronaherceg konfliktusos szerepét a régióban. Eddig mindkét párt képviselői kemény retorikára szorítkoztak, és nem tettek érdemi lépéseket.
A kongresszusi cirkusz eközben előkészíti a terepet a következő elnökválasztáshoz és a végső népszavazáshoz Trump jövőjéről. Trump legnépszerűbb riválisa a Republikánus Párton belül, Florida kormányzója, Ron DeSantis még nem sokat árult el külpolitikai nézeteiről.
Azon kívül, hogy Izrael-párti, csak arról beszélt, amit ellenez, például az iráni nukleáris megállapodást (JCPOA), és elsősorban a belpolitikai kérdésekre korlátozta a figyelmét.
Az Iránnal szembeni harcias álláspont a republikánus párt mindkét táborának szavazóit megnyerheti. A Mahsa Amini halálát követő durva fellépést a demokraták kihasználhatják az iszlamista rezsim kritikájára - ahogyan a republikánusok is.
A republikánusok – és különösen a Trump-párti frakció – az iráni nukleáris megállapodást továbbra is az Obama-kormányzat örökségként fogják propagálni.
Tedd újra és újra naggyá Amerikát
Mivel a pártvezetés sorsa bizonytalan, Kevin McCarthy képviselőnek, a feltételezett házelnöknek meg kell határoznia, hogy a következő kongresszuson melyik irányt választja a párt azáltal, hogy eldönti, milyen kezdeményezés kerül a Ház elé szavazásra. McCarthy képviselő időnként csatlakozott a Trumpista („MAGA”) frakcióhoz azzal, hogy kritikát fogalmazott meg az Ukrajna finanszírozásával kapcsolatban, és habozott, hogy „kitöltetlen csekket” írjon.
A MAGA-frakció eddig nem volt kedves Kevin McCarthyhoz és a Képviselőház elnöki posztjára tett ajánlatához.
Miután már hangot adtak rosszallásuknak, egyes külpolitikai kérdéseket kihasználva további ellenállást kelthetnek a jelöltségével szemben. Matt Gaetz floridai képviselő például a Twitteren ezt írta: „Kevin McCarthy Hunter Bidennel vacsorázott egy állami vacsorán Macronnal, hogy több amerikai segélyt gyűjtaön össze Ukrajnának. Ő ne legyen Házelnök.”
A szenátusban azonban a kisebbség vezetője, Mitch McConnell - aki nagyon népszerűtlen a MAGA tömegben - , a „szokásos” külpolitika folytatása mellett szállt síkra, mivel így a kormány (talán) távolabb kerül Donald Trumptól.
A kérdés nem annyira a republikánusok külpolitikájának tartalmáról szól, hanem arról, hogy együttműködnek-e (és milyen mértékben) a Biden-kormányzattal. Néhány dolog azonban mára világos: Kína mindkét fél számára a célkeresztben lesz, míg Ukrajna vitapont marad, ahol a republikánusok több cselekvésre kényszeríthetik az európai szövetségeseket.
Figyelemre méltó, hogy a republikánus párton belül legalább két olyan tábor van, amely szkeptikus a további segélyek küldésével Ukrajnának. Az első egyszerűen nem hajlandó nagy összegeket külföldre juttatni, amíg vannak olyan égető hazai ügyek, amelyekre oda kell figyelni. A második tábor azonban egyszerűen az izolacionista ideológiában hisz. Ennek ellenére az előrejelzések szerint az Ukrajnának nyújtott segélyek továbbra is a jelenlegi állapot szerint folytatódnak – kisebb változtatásokkal, ha egyáltalán lesz.
Azt majd a jövő mutatja meg, hogy a demokraták által irányított szenátus és a Fehér Ház folytatni tudja-e külpolitikai programját, ha fennáll annak a veszélye, hogy a republikánusok által ellenőrzött Ház meghiúsítja, vagy sikerül-e megállapodni a republikánusokkal egy (többnyire) kétpárti perspektíváról.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az afgán nők szisztematikus elnyomása miatt.
