Kína régóta hírhedt arról, hogy világszerte illegálisan másolja és „ellopja” a legfejlettebb technológiákat. Most egy lépéssel továbbment a nyugati légiharc taktikájának lemásolásával – amelynek eszközeként inkább lefizeti a nyugati vadászpilótákat, hogy tanítsák meg neki ezeket a taktikákat.
Német, brit, amerikai példák
Kína folyamatosan toboroz korábbi pilótákat a NATO-hadseregeiből, hogy kiképezze a saját vadászpilótáit, így a kínai légierő nemcsak kihasználhatja a nyugati tapasztalatokat, és rugalmasabb nyugati módszerekkel válthatja fel a merev szovjet típusú doktrínát, hanem betekintést nyer a potenciális ellenségek harcmodorába is.
A Der Spiegel nevű német hetilap arról számol be, hogy egykori német vadászpilóták Kínába mennek, ahol a jelek szerint oktatóként dolgoznak, cserébe olyan csillagászati fizetésekért, „amelyet általában profi sportolóknak vagy felsővezetőknek tartanak fenn”. A német biztonsági tisztviselők nagyon is valószínűnek tartják, hogy a pilóták katonai szakértelmet és bizalmas hadműveleti taktikát adnak át, sőt támadási forgatókönyveket is gyakorolnak, például egy Tajvan elleni offenzívát" – írja a tekintélyes hamburgi lap.
A német jelentés alig néhány hónappal azután jelent meg, hogy 30 egykori brit katonai pilótát vettek fel Kínába, és 270 ezer dollárt fizettek nekik. A pilóták tapasztalattal rendelkeznek a gyors sugárhajtású repülőgépek és helikopterek terén, és nem csak a Királyi Légierőtől, hanem a hadsereg más egységeitől is érkeznek.
Repültek már Tájfun, Jaguár, Harrier és Tornádó típusú vadászgépekkel is. A BBC-nek tisztviselők elmondták, hogy a pilótákat közvetítő fejvadászokon keresztül toborozzák, amelynek központjában egy Dél-Afrikában működő repülőakadémia áll.
Eközben úgy tűnik, még az amerikai pilótákat is célba vették a kínai fejvadászok. Daniel Duggant, az amerikai tengerészgyalogság egykori pilótáját azzal vádolják, hogy kínai katonai pilóták képzésével megsértette a fegyverexport-ellenőrzési törvényt. Duggan, aki jelenleg ausztrál állampolgár, azt állítja, hogy civil – nem katonai – pilótákat képzett ki, és jelenleg egy ausztrál börtönben sínylődik, miközben az Egyesült Államoknak való kiadatása fenyegeti. Az egykori tengerészgyalogos ausztrál állampolgár, aki lemondott az amerikai állampolgárságáról.
A hajtómű kérdése
Ezzel egyidőben Kína agresszíven kutatja föl a nyugati repülési technológiákat is, különösen a sugárhajtóművei számára. A kínai repülési ipar lenyűgöző eredményeket ért el attól az időtől kezdve, amikor pusztán a szovjet modelleket másolta, egészen addig a pontig, amíg kifejlesztette lopakodó vadászgépét, a J-20-at, amely úgy tűnik, az amerikai tervek bizonyos aspektusait kölcsönözte.
De a kínai repülés Achilles-sarka továbbra is a meghajtás: olyan orosz hajtóműveket importál – vagy engedély nélkül másol –, amelyek megbízhatóságában és élettartamában évtizedekkel elmaradnak nyugati társaiktól. Kína erőfeszítései a fejlett WS-15 hajtómű fejlesztésére az 1990-es évekre nyúlnak vissza, de lehet, hogy a motor még csak most jön ki a fejlesztési szakaszból. A WS-15-öt állítólag kifejezetten a J-20-hoz tervezik.
"Amellett, hogy megpróbálnak olyan hajtóművet kifejleszteni, amely megfelel az ötödik generációs repülőgépek „tolóerő-súly arány” (thrust-to-weight ratio, TWR) követelményeinek, a kínai repülőgép-mérnökök azért is küzdenek, hogy jelentős megbízhatóságot érjenek el" – áll az amerikai Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja nevű biztonságpolitikai agytröszt által közzétett márciusi jelentésben. „Jelenleg a kínai sugárhajtóművek legfeljebb a nyugati hajtóművek élettartamának egynegyedét érhetik el” – olvasható a dokumentumban.
Ironikus módon a nyugati országok valaha szívesen adtak el repülési technológiát Kínának. Amikor a kapcsolatok az 1970-es évek végén virágozni kezdtek, Kína képes volt hardvert – például brit gyártású sugárhajtóműveket – importálni, de az 1989-es Tienanmen téri mészárlás után a Nyugat szankciókat vezetett be, amelyek leállították a kereskedelem nagy részét.
A motorok gyártásához Kínának továbbra is összetett szerszámgépeket kell importálnia, beleértve a Németországban, Japánban, Olaszországban és Dél-Koreában gyártott berendezéseket. Emellett Kína a nyugati know-how-t is igyekszik kiaknázni, miközben saját tudósai és mérnökei tapasztalatot szereznek. Ez magában foglalja a külföldi egyetemekkel való együttműködést a műszaki ismeretek elérése, illetve eltulajdonítása érdekében.
"Kína aktívan keresi a lehetőségeket, hogy megszerezze ezt a tudást más cégek innovációinak lemásolásával, technológiatranszfert magában foglaló partnerségek létrehozásával, és a világ egyetemeivel együttműködve" – áll a CSIS jelentésében.
Stratégiai vetélkedés Kínával
Kína mondjuk aligha egyedülálló ebben a gyakorlatban. A nemzetek mindig is kölcsönözték a katonai szakértelmet és technológiát a barátaiktól és az ellenségeiktől.
Az oszmánok 1453-ban berobbantották Konstantinápoly magas falait egy magyar fegyverkészítő által kifejlesztett újszerű, óriási ágyúkkal. A cári Oroszország külföldi parancsnokokat importált, köztük az amerikai haditengerészeti hőst, John Paul Jonest, aki orosz tengernagy lett. A második világháború után az Egyesült Államok és a szovjetek egykori náci tudósokat bíztak meg ballisztikus rakéta- és űrkutatási programjaikkal.
A végén a nyugati országoknak választaniuk kell: ha a kínai szakértőket és cégeket elzárják a hardverüktől és a know-how-juktól, az azt jelentheti, hogy elzárják magukat egy hatalmas kínai piactól, amely több évtizedes gazdasági növekedést táplált. Peking a 14. ötéves tervében (2021-25) felvázolta a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) modernizálásának fő céljait és célkitűzéseit, beleértve a „szint intelligens haderővé emelését”.
Peking a katonai modernizáció felgyorsítására igyekszik összpontosítani, hogy 2027-re, azaz a PLA 1927-es alapításának 100. évfordulójára automatizált és számítógépes haderővé váljon. 2035-re a PLA minden területen modernizált haderővé kíván válni.
Viszont a Nyugat jelenleg is érvényben lévő technológiai korlátozása és a technológiai fejlődés terén tapasztalható szakértelem hiánya a kínai kutatási iparágakban – különösen a félvezetők terén –, olyan okok között szerepel, amelyek akadályozhatják a PLA modernizációs tervét.
