A tárgyalásokról érkező legutóbbi információk szerint a munkaadók és a munkavállalók álláspontja már közelít egymáshoz a jövő évi minimálbér-emelés mértékét is mikéntjét illetően. Igaz, túl sok idő nincs az egységes álláspont megalkotására, mivel a december 21-i kormányülésen már elő kellene terjeszteni a javaslatot, ha ez mégse történne meg, a legvégső határidő december 30, amikor le kell zárni a bértárgyalásokat.
A cikk eredetileg laptársunk, az mfor.hu oldalán jelent meg.
Ami a minimálbér-emelés mértékét illeti, a koronavírus-járvány kiváltotta gazdasági nehézségek és a nagyfokú bizonytalanság miatt a munkaadók inkább alacsonyabb, a munkavállalók pedig pont erre hivatkozva egy magasabb, a korábbi évek mértékéhez közelítő emelést szeretnének. Jelen állás szerint a bizonytalansági faktorra válaszul egy többlépcsős emelésre mutatkozik esély, akár úgy is, hogy január elsejétől csak az infláció mértékével megegyező vagy azt egy kicsit meghaladó emelés történne, az év későbbi részében pedig következne a második lépcső.
A Magyar Nemzeti Bank friss inflációs jelentéséből azonban kiolvasható egy finom jelzés az emelés összmértékére vonatkozóan. A versenyszféra átlagkeresete a jegybanki várakozások szerint jövőre az eddigi ütemtől elmaradó mértékben, 5,5-6,5 százalék között emelkedhet. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a szakemberek várakozása szerint a végső megállapodás akár 5-6 százalékos minimálbér-emelésről is szólhat.
A minimálbér, illetve annak változása ugyanis általánosan egy jelzést adhat a gazdaság szereplőinek a szükséges béremelések mértékéről. A versenyszféra bértárgyalásait jelentős mértékben meghatározza a kötelezően fizetendő legkisebb bér aktuális összege és annak változása. A minimálbér ezen szerepére alapozva visszafelé is működhet a logika, vagyis a jegybanki átlagbér-növekedési ütemére vonaktozó várakozás jelzést adhat arra, milyen nagyságrendű minimálbér-emelés történhet. Még úgyis, hogy a tárgyalásokban a jegybanki szakemberek nem vesznek részt, tehát ők ebben az esetben a termelékenységre, a munkaerőpiaci változásokra és a várható gazdasági növekedésre alapozzák véleményüket.
Az emelés tényleges mértékének szempontjából a hírek szerint kulcsfontosságú tény a munkaadói - vagy akár a munkavállalói - terhek további mérséklése is. A munkaadók szorgalmaznak ugyanis egyfajta garanciát a szociális hozzájárulási adó mértékének jövő évi csökkentésére is. Ebből a szempontból azonban a Magyar Nemzeti Bank friss kiadványa nem tartalmaz túlságosan jó híreket.
Korábbi közlési gyakorlatukkal ellentétben ugyanis most nem fogalmazták meg, mikor lehet annak következő időpontja. Szeptemberben még úgy vélték, a következő - egyben a hatéves bérmegállapodás alapján utolsó előtti - 2 százalékpontos csökkentésre 2022 elején van lehetőség. Most csak annyit jeleztek:
"A szociális hozzájárulási adó kulcsát 2020. július 1-jétől 2 százalékponttal 15,5 százalékra csökkentette a magyar Kormány, és a megállapodásalapján még további két csökkentésre kerül sor".
Három hónap leforgása alatt tehát a koronavírus-járvány második hulláma és az újabb, gazdaságra vetülő negatív hatások miatt nem lehet a soron következő adócsökkentés várható idejére prognózist megfogalmazni. A jegybank vélhetően egy ilyen kijelentést nem lát kellően megalapozottnak, ami rögtön alátámasztást is nyer, ha ránézünk, milyen prognózisokat rögzítettek a friss kiadványban.
A szociális hozzájárulási adó csökkentése szempontjából a reálkereset a mérvadó, vagyis az infláció és a versenyszféra bruttó átlagbérének a hányadosa. A 2016-ban megkötött hatéves bérmegállapodást értelmében ha legalább 6 százalékos reálszintű bérnövekedés történik, akkor 2 százalékponttal csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. Így az időszak végére az adó mértéke 11,5 százalékra mérsélkődne a rögzített feltételek teljesülése esetén.
A prognózis kivetítési horizontján ugyanis 3 százalék körüli infláció mellé mindössze 5-6 százalék körüli átlagbér-növekedést várnak, a kettő eredménye pedig nagyon messze van a megállapodásban rögzített 6 százalékos reálnövekedéstől.
Ez azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy adott esetben a munkaadók bértárgyalások során megfogalmazott igényét meghallgatva, a kormány engedjen a nyomásnak és saját hatáskörben a megállapodástól függetlenül adócsökkentés mellett döntsön. Nagy kérdés azonban, hogy a jelenleg rettentően kifeszített költségvetés, a gyenge gazdasági teljesítmény mellett mennyire lenne erre forrás a büdzsében.
Orosz gáz nélkül is menne az ellátás. 
