A török parlament megszavazta, hogy további egy évig állomásozzanak török katonák az adott területen, hogy ott a terrorizmus ellen harcoljanak, értve ezalatt egyrészt az Iszlám Államot, másrészt a kurd szélsőségeseket, akik a törökországi kurd fegyvereseket is támogatják. Nagyjából 2000 katonáról van szó. Al-Abadi hosszasan ecsetelte az iraki parlamentben, hogy többször kérte már Törökországot, ne avatkozzon iraki ügyekbe, mert ez háborúhoz vezethet, miközben az iraki vezetés nem akar háborút.
Ki az úr a területen?
A gond mindezzel az, hogy egyrészt az iraki kormány valóban csak egy részét ellenőrzi saját országának, Kurdisztánt már egyáltalán nem, és jó eséllyel már nem is fogja a továbbikban, abból kvázi független ország lesz. Ugyanakkor háborút emleget, de még saját országából sem tudta kiűzni az ellenséget, az Iszlám Államot, nemhogy olyan katonai hatalommal szállhatna szembe, mint Törökország.
A törökök azt mondják, hogy ők Barzanival, a regionális kurd kormány elnökével állapodtak meg, pontosabban ő hívta őket. A hivatalos kurd kormánnyal jóban vannak a törökök, ők a szélsőségesektől félnek, akik Törökországban is lázítják a kurdokat, sőt terrorcselekményeket is elkövetnek. A török katonák nagy része Moszultól északra tartózkodik egy bázison, és a Moszul visszavívására készülő kurdokat és szunnita arabokat támogatják. 2014-ben érkeztek, amikor az Iszlám Állam létrejött és elfoglalta Moszult és környékét, és akkor nagyon is kellett minden erő, aki megállítja őket.
Török érvelés
A Reuters szerint a török miniszterelnök-helyettes kijelentette, hogy sem az említett katonák, sem a Szíriában harcoló török erők nem megszállóként vannak jelen, és nem is azért, hogy az adott országok belügyeibe beavatkozzanak. Nekik az a lényeges, hogy az Iszlám Államot távol tartsák a török határoktól, és hogy a szélsőséges kurd erőket visszaszorítsák. A bagdadi kormány azt mondja, hogy sose hívta őket, ezért megszálló erőként tekint rájuk. Innentől nézőpont kérdése, hogy az iraki Kurdisztánban kié a tényleges hatalom, kinek van joga külföldi erőket hívni, és a ami a lényeg, hogy ki is képes ténylegesen cselekedni.
Moszul miatt
Tulajdonképpen a probléma nem is vetődött fel élesen addig, amíg meg nem kezdődött a felkészülés Moszul városának visszavételére. Azzal ugyanis nyilván tisztában van az iraki kormány, hogy Kurdisztánhoz már nem sok köze lesz (Szaddam Husszein megdöntése óta eleve csak névleges volt a hatalma), de most az izgatja ténylegesen, hogy mi történik Moszulnál. Törökország pedig attól tart, hogy ha Moszult a síita iraki hadsereg és az iráni milíciák foglalják vissza, akkor az ottani szunnita lakosság atrocitásoknak lesz kitéve és menekülni fog, mégpedig Törökországba, ahol már így is sokan vannak.
Az igazi kérdés persze Moszul visszafoglalásának tényleges menete, és az azt követő helyzet kialakulása lesz. Még nem tudni, hogy Moszul városa és a környező szunnita területek elfogadják-e a síita többségű iraki kormány uralmát, vagy újra fellázadnak ellene, és ha igen, ki tud nekik valamiféle elfogadható kompromisszumot elérni: Amerika, a törökök, vagy esetleg a kurdok? Ugyancsak kérdés lesz, hogy a dzsihádisták elűzése után hol húzódik majd a kurdok által uralt terület határa.
