Az elmúlt két évben legalább kilenc tajvani chipgyártó cég alapított üzletet vagy bővítette tevékenységét Japánban – számolta össze a múlt héten a Reuters. A Kínai Népköztársaság erejének megnövekedése átrendezi a geopolitikai térképet ebben az iparágban is.
„A japán félvezető-iparpolitika iránti érdeklődés megélénkülése nemcsak az Egyesült Államok félvezetőgyártó iparának hosszú távú növekedését biztosító közelmúltbeli jogszabályok hatását tükrözi, hanem az új szövetségek lehetőségét is magában foglalja az ellátási láncok megerősítése és a kínai stratégiai kihívások kezelése érdekében” – állapította meg már tavalyelőtt is a Center for Strategic & International Studies kutatója, Hideki Tomoshige.
A nagyobb rálátás érdekében, tegyünk egy kis történelmi kitérőt. A japán félvezetőgyártás eddigi történetét három fő korszakra oszthatjuk. Az első szakasz az iparág fellendülése az 1970-es 1980-as években, a második az iparág megfékezése és hanyatlásának megindulása 1990 és 2000 között, majd az ezredforduló után a feltámasztási kísérletek. Valószínűleg a 2020-as években ismét egy felívelő szakaszt láthatunk majd.
A kezdeti japán fellendülés
Japán globális piaci részesedése a félvezetőgyártásban és a félvezetőipar más ágazataiban, beleértve a chiptervezést, az anyagokat és a gyártóberendezéseket, az 1960-as évektől az 1980-as évekig fokozatosan nőtt. A fogyasztói elektronikában használt félvezetők iránti belföldi kereslet drámai növekedésével egy időben a kormány erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Japánt vezető pozícióba helyezze a chip szektor minden területén.
A japán iparpolitika segített a félvezető cégeknek globális piaci részesedésük növelésében. A Ritsumeikan Business School által készített elemzés szerint a félvezetőgyártó berendezésekkel kapcsolatos kutatás-fejlesztés (K+F) finanszírozása 1977-ben Japán teljes K+F-kiadásainak 26 százalékára nőtt, ami mindössze csak 2 százalékot tett ki az 1970-es évek elején.
Ezen túlmenően a japán kormány 300 millió dollárt fektetett be a Super LSI Technology Research Association nevű, közös állami-magán technológiai kutatási projekt létrehozásába Japán hat fő számítástechnikai vállalatával együtt, a Fujitsu, Hitachi, NEC, Mitsubishi Electric, NTT és Toshiba részvételével 1976-ban.
Ez a közös kutatási projekt, amelyben a rivális vállalatok együttműködése zajlott, hozzájárult egy olyan közös technológiai platform kifejlesztéséhez, ahol a vállalatok együttműködhettek és megoszthatták az információkat az innováció előmozdítása érdekében.
Négy évnyi közös munka után az Egyesület kifejlesztette az elektronsugaras litográfia (EBL) technikát, amely forradalmasította a chipkészítő berendezések technológiáját. Az EBL-t végül az ASML, a Nikon Corporation és a Canon Inc. is kereskedelmi forgalomba hozta. Ez a technológiai ugrás elősegítette a japán dominanciát a globális félvezetőpiacon, és 1988-ra a japán cégek adták e piacon a világ értékesítéseinek 51 százalékát.
Belép Amerika kontrollja és a Japán értékesítés hanyatlásnak indul
Ahogy Japán növekedése az 1970-es években dinamikus lett, az Egyesült Államok döntéshozói egyre kihívóbb piaci versenytársnak tekintették Japánt. Szerintük az exporttámogatott japán cégek chipeket és szórakoztató elektronikai cikkeket „ömlesztettek" az Egyesült Államok piacára, hogy megpróbálják kiszorítani az amerikai hazai cégeket, miközben megtagadják a külföldi hozzáférést a japán belföldi piachoz. Az Egyesült Államok kereskedelmi engedményeket magában foglaló megállapodást kezdett követelni a japán kormánytól. A japánok, akik féltek hogy kitiltják őket a hatalmas amerikai piacról, végül beadták a derekukat slés aláírták a Japán Félvezetőipari Megállapodást az Egyesült Államokkal 1986-ban.
A megállapodás felhatalmazást adott az amerikai kormánynak arra, hogy az Egyesült Államokban meghatározza a chipek minimális „tisztességes” piaci árait, miközben Japánnak félvezetőpiacán a külföldi részesedését is 10 százalékról 20 százalékra kellett növelnie. Ez a két kikötés egyszerre rontotta Japán versenyképességét a külföldi és belföldi piacán, és lehetővé tette az Egyesült Államok, Dél-Korea és más országok félvezetőgyártó vállalatai számára, hogy megszerezzék a világ félvezetőpiaci részesedésének nagyobb részét.
A jelenbe vezető út
Az 1990-es évek végére a félvezetőipar domináns üzleti modellje a legtöbb országban elmozdult a vertikálisan integrált cégekről, amelyek félvezetőket terveztek ÉS gyártottak is, a magasan szakosodott cégek felé, amelyek chipeket terveztek VAGY gyártottak. Az 1987-ben alapított A Taiwan Semiconductor Manufacturing Co. (TSMC) volt első „színtiszta” öntödei vállalkozás, megkezdte az iparág specializáció felé vezető menetét.
A japán kormány számos kezdeményezést vezetett az 1990-es és 2000-es években, hogy ösztönözze a vállalatokat a specializáció felé való átállásra, azonban kevés sikerrel. Sok japán félvezetőgyártó cég azonban nem tudott vagy nem akart alkalmazkodni a globális iparban kialakuló trendekhez. Az egyik oka annak, hogy a japán félvezető cégek elvesztették versenyképességüket, hogy a digitális termékek értékesítése Japánban stagnált, ami viszont azt jelentette, hogy kevesebb tőkéjük volt amit a kutatási és fejlesztési tevékenységekbe fektethettek.
Japán módszerek
A megváltozott geopolitikai helyzetben azonban az Egyesült Államoknak már nem érdeke a visszaszorult japán félvezetőgyártás további megfékezése, épp ellenkezőleg a kínai túlsúly ellen szövetségesekre van szüksége. Nem valószínű, hogy a korábbi amerikai forgatókönyv megismétlődik, bár egy újabb Trump-elnökségtől sok minden váratlan is kitelhet. A japán kormány manapság ismételt erőfeszítést tesz a félvezetőipar hazai fellendítésére, amely intézkedéseket három fő csoportra bonthatjuk, ahogy azt a World Economic Forum szakértője Naoko Tochibayashi is kifejti.
a, külföldi cégek csábítása, legutóbb a TSMC becsalogatása
A japán kormány a vezető technológiákat meghonosító külföldi cégek gyártókapacitásainak felépítését is ösztönzi. Néhány napja adta át a TMSC első gyárát Japánban. Az, hogy Japán a TSMC-hez fordult segítségért az egykor általa uralt iparágban, a tajvani chipgyártó domináns pozícióját tükrözi a chip öntés üzletágban, valamint Tokió fokozott aggodalmát Kína egyre növekvő technológiája miatt, jegyzi meg a Reuters. A TSMC-nek Japánba érkezése a gazdasági biztonság szempontjából létfontosságú szektorban befektetéseket eredményezett.
A déli Kjúsú szigetén található chipgyártó központban, ahol a TSMC üzeme található, a beruházásokat felpörgető cégek közé tartozik a chipgyártó Rohm, az ostyagyártó Sumco, és a berendezéseket gyártó Tokyo Electron.
b, saját cég a Rapidus, nemzetközi együttműködéssel
A japán vállalatok jelentős, 56 százalékos globális piaci részesedéssel rendelkeznek az anyagok és 32 százalékos a gyártóberendezések terén. Ezen erősségek fokozására irányuló erőfeszítések részeként a vállalati határokon túlmutató, együttműködési kutatási projektek is indultak.
A legjelentősebb azonban, hogy a jövő technológiáját egy sasát japán cégben fejlesztik, a Hokkaido szigetén létesített Rapidus társaságban. A tervek szerint az új gyár Chitose városában 2027-ben kezdi meg termelését. A cég konzorciumot hozott létre az egyesült államokbeli IBM-mel, amely sikereket ért el a fejlett miniatürizált áramkörök alapkutatásában, valamint az Imec belga kutatóintézettel. Az Imec a hollandiai székhelyű ASML partnere, amely világ vezető cégje az extrém ultraibolya (EUV) expozíciós eszközök területén, amelyek elengedhetetlenek a legmodernebb félvezetőkhöz.
Ezzel egyidejűleg Japán együttműködési megállapodást írt alá a félvezetők területén az EU-val, az Egyesült Királysággal, Hollandiával és Indiával is.
c, és a szakemberek
A félvezetőipar nem lehet meg magasan szakképzett munkások nélkül. A világban felfokozott küzdelem van a kulcsiparágakban dolgozó szakemberek megnyerésért. Ebben az iparági cégek helyi koncentrációja is segít, mivel így a szakértők könnyebben mozognak az egyes vállalatok, startupok között.
Nálunk csak az akkumulátor? Chipkelődjünk egy kicsit!
Magyarországon a gazdasági híreket olvasva mostanában már majdnem mindenről az akkumulátor jut eszünkbe, a félvezetőiparra gondolva azonban igazából csak a ceglédi Infineon cégekről halhattunk. A honlapjuk szerint „a ceglédi ún. backend (azaz félvezető szerelő és mérő) telephelyen az Infineon Technologies Cegléd Kft. IGBT félvezető modulok, míg az Infineon Technologies Bipoláris Kft. nyomott kontaktusú tárcsatirisztorok, tárcsadiódák és bipoláris modulok szerelését és mérését végzi. A társaság ma Cegléd és vonzáskörzetének meghatározó, több mint 1200 főt foglalkoztató, folyamatosan növekvő vállalata.” A honlap a német anyacégről, amely a világ tíz legnagyobb félvezetőgyártója között foglal helyet, csak 2018-as adatokat ismertet. Vajon ez mennyiben kelti a naprakész modern vállalat hírnevét?
Az Európai Unió is szeretné felpörgetni chipgyártását és ennek ösztönzésére 2023 júliusában rendeletet fogadott el, hogy megteremtse azt a bázist, ami például – a koronavírus világjárvány során már megtapasztalt - ellátási láncok összeomlásából eredő problémák ellen is véd. Nem is beszélve a versenyképességről. Egy egész ágazat kiépítése a cél.
Ettől valószínűleg nem függetlenül, némileg hamarabb lépve mint az EU, a magyar kormány tavaly júniusban fogadta el az akkor még Gazdaságfejlesztési Minisztérium „chiphordozó kerámialapka K+F+I projekt indítására vonatkozó javaslatát”, jelentette többek között a Portfolio. A kormány 1 milliárd forintot szánt erre.
„A kidolgozott, több fázisból álló kísérleti projekt szerint a gyártókapacitás már középtávon kiépíthető” - mondta akkor Fábián Gergely iparpolitikáért és technológiáért felelős államtitkár.
Ha szavakon szeretnénk lovagolni, ma a gazdaságfejlesztés helyett már csak a gazdaságnak van minisztériuma, de vajon mit jelent ez a „chiphordozó kerámialapok” hazai világára? Várjuk a részleteket.
Sonnevend Pált titkos szavazással választotta meg a testület. 
