Orbán Viktor immár több mint tizenhárom és fél éve tartó regnálása alatt már hozzászokhattunk ahhoz, hogy aktuális kormánya még a kedvezőtlen eredményeket is kedvezőként, a negatívumokat is pozitívumként tálalja a hazai közvéleménynek. Emlékezzünk csak a fideszes Dancsó József 2012-es elhíresült mondására, miszerint a negatív növekedés is növekedés – így is lehetett ő később, 2014-2017 között a Magyar Államkincstár elnöke.
Előbb november elején, aztán tíz napja viszont már tényleg olyan adatok jöttek, amelyek első ránézésre valóban okot adhattak a sikerpropagandára. A januárban még több mint negyedszázada nem látott magasságba, 25,7 százalékra ugrott éves infláció ugyanis októberben egy számjegyű lett (noha nem kizárt, a 9,9 százalékos adat csak a Központi Statisztikai Hivatal módszertani változtatásának köszönhető). Novemberben pedig már 7,9 százalék.
Szokás szerint körbenéztünk, hogy ez az érték kontinensünkön milyennek is számít.
Nos, kezdjük a jó hírrel. Két olyan országra is bukkantunk, amelyek éves fogyasztóiár-indexe októberben még alacsonyabb, novemberben azonban már magasabb lett a miénknél – derül ki a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből. Izlandról és Szerbiáról van szó, amelyek egyaránt 8 százalékos pénzromlásról számoltak be. S mivel Törökországot már eddig is magunk mögött tudhattuk – e pozíció megváltozására novemberben szinte nulla volt az esély, s nem is történt elmozdulás –, ez azt jelenti, hogy az európai inflációk összevetésében Magyarország lecsúszott a képzeletbeli dobogóról. Onnan azért csak a negyedik helyre, mert a többieknél kivétel nélkül még a mi 7,9 százalékosunkénál is alacsonyabb lett a fogyasztóiár-index a múlt hónapban.
Ez azért rossz hír, mert a nálunk magasabb pénzromlással küzdő trió egyike sem tagja az Európai Uniónak, vagyis annak 27 tagállama közül novemberben továbbra is nálunk a legmagasabb az infláció. Bár ezúttal nincs olyan EU-s ország, ahol mínusz lett volna a fogyasztóiár-index, mint volt októberben Hollandiában, azért a novemberben legalacsonyabb inflációt kimutatott Dánia 0,6 százaléka is megsüvegelendő. De az annál csak árnyalatnyival magasabb számmal (egyaránt 0,76 százalékkal) előrukkolt Belgium és Olaszország lakói se panaszkodhatnak.
Szűkebb pátriánkban, azaz a közép- és kelet-európai régió számunkra fő viszonyítási pontoknak számító államai között Horvátország lett a „király” a maga 4,7 százalékával, ami a déli szomszédainknál az idén turistáskodott magyarok tapasztalatai alapján némileg meglepőnek tűnik.
A többiek közül
- Szlovéniában 4,9,
- Bulgáriában 5,4,
- Szlovákiában 6,26,
- Lengyelországban 6,5,
- Romániában 6,72,
- Csehországban 7,3
százalék volt az éves infláció novemberben.
Amiből egyúttal az is következik, hogy a háborúskodó felek egyikének a pénze se romlott az elmúlt egy évben annyira, mint a mienk: Ukrajna 5,1, Oroszország 7,5 százalékos múlt havi éves fogyasztóiár-indexről számolt be.
De nem érdemes tovább ragozni, újabb és újabb megközelítésekben rámutatni, milyen magas még mindig az idehaza már szinte pezsgőbontással ünnepelt infláció.
Azzal azonban foglalkozni kell, hogy azért máshol sem már csak lefelé vezet az út. A novemberi adatait cikkünk megjelenéséig közzétett 40 országból többen volt magasabb az éves infláció az előző havinál, mint egy hónapja: kilencben, szemben az egy hónappal korábbi öttel, míg egyben stagnált (októberben háromban).
A legjobban az egy hónappal korábban még eminens – mostani cikkünkben is már említett – Hollandiában romlott októberről novemberre az inflációs ráta, 2 százalékponttal, az őt ebben az összevetésben követő Fehéroroszországban 1,87-tel, Norvégiában és Oroszországban meg 0,8-0,8-cal.
De ami ennél lényegesebb, körképünk fennállása óta először fordul elő, hogy valamiben Magyarország az első – pozitív értelemben! Nevezetesen, Szlovéniával holtversenyben nálunk csökkent egy hónap alatt a legnagyobb mértékben, 2-2 százalékponttal az éves fogyasztóiár-index, megelőzve Ciprust (-1,76 százalékpont) és Finnországot (-1,60 százalékpont).
Annak ellenére, hogy novemberben több ország inflációs pozíciója romlott, mint októberben, hosszú idő után most először fedezhettünk fel ilyen kevés monetáris politikai mozgást. Mindössze öt jegybank változtatott a fő antiinflációs eszközének számító alapkamatán. Közülük hárman emeltek, Törökország 5, Albánia 0,25, Bulgária pedig 0,11 százalékponttal. Albánia és Törökország esetében ez érthető, hiszen azon országok közé tartoznak, amelyekben novemberben magasabb lett a pénzromlás az októberinél. Bulgária azonban 0,4 százalékpontos lassulás mellett szigorított.
Alapkamatán mindössze két ország jegybankja vágott: a bosnyák 0,35, míg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 0,75 százalékpontnyit. Ám utóbbi így is a negyedik legmagasabb a török, az orosz és az ukrán irányadó ráta után.
Mindenesetre annak köszönhetően, hogy nálunk az infláció jobban csökkent, mint az MNB-alapkamat, a szokás szerint inkább csak tájékoztató jellegűnek, mintsem valós tartalommal bírónak tekintett összevetésben is előkelő helyre masírozott Magyarország. Méghozzá az úgynevezett visszatekintő reálkamatok vonatkozásában, vagyis abban, hogyan viszonyul az elmúlt tizenkét havi inflációhoz a jegybanki alapkamat. Nos, ebben sikerült a 40 ország közül a hatodik legmagasabb számot (3,6 százalék) produkálnunk. Érdekes, hogy e rangsor élén az ukránok és az oroszok állnak.
Más kérdés, hogy egy megtakarító számára igazából az az érdekes, hogy a most bankba tett, illetve befektetett pénze után fél vagy egy évvel elért kamat/hozam idején mennyi lesz majd az infláció. Ez mutatja meg ugyanis, hogy sikerült-e a pénze értékét megőrizni, esetleg még növelni is.
A Privátbankár Európai Inflációs Körkép korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Azt vizsgálták, hogyan lehet egészségesebbé, fenntarthatóbbá és társadalmilag igazságosabbá tenni az európai élelmiszerrendszereket. 
Lerántotta a leplet: ezzel zsebelte be az idei díjakat az Erste profija
