Lengyelországban a június 9-ei európai parlamenti választás egy féléves választási sorozat harmadik, utolsó állomása lesz – kezdi helyzetjelentését Aleks Szczerbiak, az University of Sussex politológus professzora a Notes from Poland hírportálon is megjelent cikkében.
Az első kör az októberi parlamenti választás, a második az áprilisi önkormányzati szavazás volt. A következő nagy politikai összecsapás a jövő nyáron esedékes elnökválasztás lesz, miután a lengyeleknél közvetlenül választják a köztársasági elnököt.
Fotó: Depositphotos
Az első forduló a korábbi ellenzék sikerét hozta. Hiába kapta a legtöbb listás szavazatot a kormányzó radikális jobboldali Jog és Igazságosság párt (PiS), a Donald Tusk vezette színes koalíció került többségbe a parlamentben. Így decembertől ez a szövetség irányítja Lengyelországot. Az európai parlamenti választás „másodlagos szavazásnak” minősül a parlamenti választásokhoz képest. A jelenlegi lengyelországi helyzetben arra lehet számítani, hogy még tart a kormánykoalíció tavalyi lendülete, a győzteshez húzás pszichológiai hatása, ami a koalíció ezúttal külön-külön induló párjai közül a legnagyobbnak, a Polgári Platformnak (PO) kedvez.
Kiegyenlítettek az erőviszonyok
A helyzet azonban az, hogy az április helyi önkormányzati szavazás a PiS sikerét hozta. Az új ellenzék ahelyett, hogy az októberi kudarc után még szétzilált állapotban lett volna, megszerezte a többséget a regionális közgyűlésekben. Ez azt jelzi, hogy együtt tudta tartani korábbi szavazóbázisát, amit az uniós választáson is megismételhet. Lengyelországban, akárcsak a többi európai országban 2004 és 2014 között 20-30 százalék között alakult az európai parlamenti választásokon a részvétel. Bár a PiS-nek van a leghűségesebb, jól mozgósítható vidéki szavazóbázisa, ami az alacsony részvétel mellett előnyös, a lengyeleknél inkább a városi, liberális, mérsékelt jobb- és baloldali rétegeket érdeklik az uniós szavazások.
A legutóbbi EP-választáson, 1919 tavaszán ugyanakkor 46 százalék volt a részvételi arány. A PiS egész története legjobb eredményét érte el a szavazatok 45 százalékának megszerzésével. Ezt azonban annak köszönhette, hogy mozgósítani tudta az akkor ősszel esedékes parlamenti választásra feltüzelt szavazóbázisát.
Ezt a politológus szakértő szerint nehéz lesz megismételni, mert a 2023 nyara óta egymást követő választási kampányok után a lengyeleknek elegük van a politikából. Így ismét 20-30 százalékos részvétel várható.
Harcias hangulatban van a kormánypárt
A PO azért veszített áprilisban, mert nem tudta mozgósítani szavazóbázisát. Ebből okulva európai parlamenti választási kampányát harcias hangulatúra hangszerelte. A fő kampánytéma a nemzetbiztonságot fenyegető fehérorosz és orosz befolyás elleni harc. Úgy próbálják beállítani a PiS-t, mint amely szóban ugyan oroszellenes, ám viselkedése valójában Moszkva érdekeit szolgálja. Ezzel arra utalnak, hogy a PiS kormányzása alatt folyamatosan fasírtban volt az Európai Unióval. Emellett arra utalnak, hogy a volt kormánypárt az európai radikális jobboldalon belül veszedelmes oroszbarát pártokkal barátkozik. Igyekeznek úgy tálalni a szavazást, mint amin a Nyugat és Kelet között kell választani, mi vonzó lehet azoknak a városi rétegeknek, amelyek az előbbihez húznak.
Az orosz/fehérorosz fenyegetéssel szembeni elkötelezettségét bizonyítandó, a PO hivatkozhat a kormány intézkedéseire, amelyekkel megerősíti Lengyelország keleti határainak védelmét. Felújították a belorusz határ mentén azt a zónát, ahova csak engedéllyel lehet belépni és beterjesztették a parlament elé a balti államok védelmi vonalához csatlakozó, többlépcsős, mélységi katonai akadálypálya kiépítését az ország keleti határa mentén.
A népszerűtlen intézkedésekre lő az ellenzék
A PiS megtalálta azokat az európai uniós témákat, amelyek megoszthatják a közvéleményt. Az egyik az a terv, hogy számos kérdésben a jelenleg érvényben lévő egyhangú döntéskényszer helyett többségi szavazással hozhatnának határozatokat az uniós tagállamok. Ez megnehezítené a kisebb kelet-közép- európai országoknak, hogy érvényesítsék az akaratukat az EU-ban.
A másik célpont az uniós migrációs megállapodás, amely arányosan próbálná megosztani a bevándorlás terheinek kezelését az uniós tagállamok között. Ez a bevándorlók széttelepítésével járna, amíg el nem bírálják menekültkérelmüket, vagy ha ez nem tetszik egy országnak, akkor pénzbefizetéssel kiválthatná távolmaradását ebből az „uniós szolidaritási” rendszerből.
Végül a harmadik támadási irány az EU Green Dealje. Ezt más régiós országokban, például Csehországban is támadják egyes pártok. Az indok az, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló intézkedések megdrágítják az energiát, amivel rontják a régiós vállalatok versenyképességét, nehezítik a lakásépítéseket és szembe mennek a helyi agrártradíciókkal és életmóddal. A pártpropaganda szerint ezzel német érdekeket szolgálnak.
A tét az, kinek nagyobb muszklija
A lengyel társadalom erős megosztottsága mellett a kisebb pártoknak nem sok lapot osztanak az európai parlamenti választáson – derül ki a politológus professzor elemzéséből.
A mérsékelt agrárpárt gyengéden euroszkeptikus politikát folytat, mert a Green Deallel járó költségektől az agrártermelők is tartanak. A liberális és a baloldali ellenzék igyekszik megtalálni az unió vonzó oldalát. Az idetartozó pártok például az euró bevezetése mellett kampányolnak.
Az alacsony részvételre számítva a két fő ellenfél saját táborának mozgósítására összpontosít. A PiS újra meg akarja előzni a PO, amivel ez lenne a tizedik választás, amelyen a radikális jobboldal a listás eredményt tekintve a mérsékelt jobboldal előtt végez. A legkisebb különbség is nagy hátszelet adnia az ellenzék vezető politikai erejének. A PO oldalán kérdés, hogy az PiS- és oroszellenes fellépés elég-e a szavazóbázis megmozdításához vagy ennél pozitívabb üzenetre lett volna szükség. Ha nem akkor a legnagyobb kormánypárt abban bízhat, hogy a PiS belső feszültségei meggyengítik a pártot. A PiS vezére, Jaroslaw Kaczynski 75 éves. Nem látni olyan politikust, akit a radikális jobboldali politikai elit elfogadna utódául. Enélkül a házon belüli viták szétfeszítik az irányításával létrejött egységet.
Az „önmegsemmisítő kártya” segíthet: még ha ki is szivárog az adat, nem lesz jó semmire. 
