Pár hete Szaúd-Arábia, az Emirátusok, Bahrein és Egyiptom kiközösítette Katart, miután úgy vélték, támogatja a terrorizmust. Kuvait, Törökország és Amerika próbálná oldani a feszültséget, az amerikai külügyminiszter, Rex Tillerson sorra járja a résztvevőket, hogy megoldja a konfliktust. Felmerült az igény, hogy a négy ország pontosan határozza meg, mit akar Katartól, de ez nem volt jó ötlet, mert összeállítottak egy teljesíthetetlen listát, olyat, ami szuverén ország számára elfogadhatatlan.
Történelmi párhuzam
Ugyanezt tettük mi is, pontosabban ország-elődünk, az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiával. Direkt egy elfogadhatatlan ultimátum, hogy a szarajevói merényletre hivatkozva háborút lehessen indítani Szerbia ellen, ami egyébként pont ugyanolyan értelmetlen volt, mint Katart szorongatni. Annak az ultimátumnak, majd háborúnak csúnyán megittuk a levét, ez most a résztvevőket nem fenyegeti, hisz ez szövetségi rendszeren belüli összecsapás lenne, amit Amerika, mindegyikük barátja, valószínűleg bármi áron el fog kerülni.
A lista
De mik is a követelések? Az a részük teljesen rendben van, hogy Katar szüntesse be terrorszervezetek finanszírozását és a velük való kapcsolattartást, az már egy kicsit nehezebben elfogadható, hogy Iránnal ne tartson fenn normális kapcsolatokat. Ami viszont teljesen elfogadhatatlan: zárja be az Al Jazeera tévécsatornát és paterolja ki területéről az ott található török katonai támaszpontot. Utóbbi ráadásul nem is csak Kataron múlik, hanem Törökországon is. A török külügyminiszter el is utasította ezt a követelést, mondván, az már Törökország és Katar viszonyába való beavatkozás. Szerinte a környék biztonságát inkább erősítené, ha még több török katonát küldenének oda.
Nincs következmény
A követeléslista a Reuters szerint 10 napig érvényes, utána hatályát veszti. Hogy akkor mi történik, arról nem volt szó, feltehetően semmi komolyabb, legalábbis abban az értelemben, ahogy 1914-ben történt. Ahogy a Szerbiának adott ultimátum lejárt, a Monarchia hadat üzent Szerbiának, Oroszország, akinek szerződéses kötelessége volt megvédeni Szerbiát, mozgósítani kezdett a Monarchia ellen, és utána a szövetségesi kötelezettségek szépen be is rántották az európai nagyhatalmakat a konfliktusba, amely aztán világháborúvá terebélyesedett.
Amerikai szövetségesek
Katar esetében ilyesminek nem lenne értelme, egy aprócska országról van szó, lerohanása leginkább arra emlékeztetne, amikor Szaddam Husszein lerohanta az ugyanilyen kicsi, de gazdag olajállamot, Kuvaitot. Akkor azonban Szaddam Irakja amerikai ősellenség volt, most viszont mindenki Amerika szövetségese: a négy fenyegetőző ország és Katar egyaránt, ráadásul Kataron amerikai támaszpont is van, amit aktívan használnak az Iszlám Állam elleni légicsapásokhoz.
Szaúd-Arábia, akinek szárazföldi határa Katarral, feltehetőleg nem fog berontani egy olyan területre, ahol van egy amerikai és egy török támaszpont. Inkább megy majd tovább a szankciózás, kellemetlenkedés, hőbörgés, és Rex Tillerson tovább gondolkozhat, hogy oszlassa el a vihart.
Ez a „gig economy.” 
