|
| Donald Trump (Forrás: EPA/MICHAEL REYNOLDS) |
Az elemzők mind feszültebben figyelik Trump elnökségének alulteljesítését és botrányait, hiszen egyre kevésbé zárható ki, hogy a belföldön korlátozott mozgásterű elnök esetleg valamilyen külföldi konfliktusban találja meg az erejét demonstráló kiutat. Márpedig Reince Priebus, a Fehér Ház kabinetfőnökének múlt heti lecserélése John F. Kelly tábornokra egy újabb állomása annak a folyamatnak, amelynek keretében a katonaság egyre komolyabb politikai erőt és befolyást szerez a Trump kormányzatban. Kelly tábornok mellett H. R. McMaster tábornok a nemzetbiztonsági főtanácsadó, James Mattis tábornok pedig a védelmi miniszter, így a végrehajtó hatalom négy legjelentősebb, politikai kinevezésre épülő pozíciójából hármat már a katonasághoz kötődő emberek töltik be. A XX. században egyetlen katona szolgált a Fehér Ház kabinetfőnökeként, Alexander Haig tábornok, aki 1973-ban a Watergate-botrány idején állt a kormányrúdhoz.
Búcsú a pártoktól
A múlt heti fejlemények a Fehér Házban valóban vízválasztónak tekinthetők a Trump kormányzat, de akár az amerikai politikai rendszer szempontjából is. Trump ugyanis azt a Priebust rúgta ki, mint kabinetfőnököt, aki korábban a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) elnöke volt, és fél éve Trump azért választotta ebbe a kulcs-pozícióba, hogy összekötő szerepet játsszon a republikánusok kongresszusi vezetése és a párt szervezete között. Őt most egy olyan nyugalmazott tábornokkal cserélte le, akinek nincsenen republikánus összeköttetései, ellenben igazolhatóan ellene van a katonaság civil ellenőrzésének. A nemrég távozott Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője korábban az RNC szóvivője volt, utódja egy New York-i üzletember, akit ma éjjel távolított el Trump – 10 nap után!
Eközben a Fehér Ház egyre inkább egy bizánci jellegű intrika-gyárrá alakul át. Számos helyről került az elmúlt napokban megerősítésre, hogy Trump veje, lánya és felesége is kulcsszerepet játszottak Priebus kifúrásában. Az egész folyamatot már belengi az egyszemélyes vezetés előszele.
Mueller forró lehellete
|
| Káncz Csaba |
Nő annak a gyanúja, hogy a pénzügyi bárókra és a katonaságra támaszkodva Trump valójában függetleníteni akarja saját pozícióját és megroggyant kormányzását a politikai pártoktól, a kongresszustól, az igazságszolgáltatástól és a főáramlatú médiától. A külvilág számára nevetségesnek tűnő Twitter-mániája is azt a célt szolgálja egyre több washingtoni megfigyelő szerint, hogy kikerülje a hagyományos médiákat és olyan tömegeket tudjon mobilizálni - sőt hergelni -, amelyekre a hagyományos pártoknak csekély ráhatásuk van.
Az elnök hetek óta Twitter-üzenetek hosszú sorában támadja saját igazságügy miniszterét, aki pedig a választási kampányban az első komoly emberként tette le a voksát Trump mellett. A miniszter elleni nyilvános támadás washingtoni feltételezések szerint csupán előszele a Trump orosz kapcsolatait vizsgáló különleges fővizsgáló, Robert Mueller elleni kampánynak. Ha Trump tényleg korlátozni akarja, vagy akár lezárni Mueller vizsgálatait, az az ellenzék szerint alkotmányos válsághoz vezetne. Márpedig a vizsgálat a jelek szerint fel fogja tárni Trump legféltettebb titkait is.
Bár az elnök és környezete hónapokig tagadta, hogy „bármifajta” kapcsolatuk lett volna Moszkvával, azóta kiderültek a részletek egy tavalyi találkozóról a Trump-csapat és a Kreml képviselője között. Valóban, Mueller vizsgálata jobban megrázhatja az amerikai politikai rendszert, mint maga a Watergate ügy, amely pedig végül elsodorta Nixon elnököt. Trump ugyanis a jelek szerint nem fog válogatni az eszközökben, ha a politikai túléléséről lesz szó.
Káncz Csaba jegyzete
Bóka János számolt be róla. 
