|
| A kétnapos hivatalos látogatáson Görögoszágban tartózkodó Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök (MTI/AP pool/Török elnöki sajtóhivatal/Kayhan Özer) |
Múlt csütörtökön 65 év után először látogatott török elnök a görög fővárosba és Athén abban reménykedett, hogy a régi riválissal sikerül dűlőre jutni pár vitatott kérdésben és megerősíteni a kétoldalú viszonyt. De az egyre inkább szultáni allűröket felvevő Erdogan nagy ívben tett a diplomácia játékszabályaira és megdöbbent vendéglátóit szembesítette Ankara határmódosítási törekvéseivel. Ne felejtsük, ez a súlyos incidens két NATO-tagállam között zajlott le, amely egyben mutatja a védelmi szövetség jelenlegi állapotát is.
Revansista Erdogan
Ahogyan a transzatlanti viszonyban és intézményeiben folyamatosan érezhetjük a második világáború utáni konstrukció lemorzsolódását, úgy a Közel-Keleten és a Kelet-Mediterráneumban az első világháború után összetákolt békerendszer a szemünk előtt roppan meg. Az 1916-os Sykes–Picot-egyezmény egy titkos szerződés volt Párizs és London között, melyben felosztották egymást között az összeomlás szélén álló Oszmán Birodalom egy részét. Ez alapján az angolok kapták volna a mai Jordánia és Dél-Irak, valamint Haifa területét, a franciáké lett volna Anatólia délkeleti része, Észak-Irak, Szíria és Libanon. Anglia és Franciaország később a Népszövetség segítségével bizonyos módosításokkal ugyan, de érvényt szerzett az egyezményben foglaltaknak, így az a 21. század elején is fennálló határok alapja lett.
Ankara mára nyíltan megkérdőjelezi a lausanne-i békeszerződést, amelyet 1923-ban írt Törökország és az első világháborúban győztes antanthatalmak a svájci Lausanne-ban. A szerződés nem csak az új határokat fektette le, hanem egy millió ortodox keresztényt Törökország elhagyására kényszerített, míg a másik oldalon 400 000 muszlimnak kellett Görögországból Törökországba áttelepülnie. Erdogan most a látogatása alatt egy interjúban azt is kifejtette, hogy nemcsak a görög határokat, hanem a teljes régió határait meg akarja vitatni. Valóban, az 1923-as békeszerződés az iraki és a szír határ kérdését is rendezte.
Devlet Bahceli, a török nacionalista MHP párt vezetője – és egyben Erdogan elnök szövetségese –, már idén tavasszal kijelentette, hogy az Égei-tenger keleti része „görög megszállás alatt van”. Hozzátette, hogy a török hadsereg „a görögöket a tengerbe fogja kergetni”. Erdogan maga is az elmúlt egy évben sorozatosan megkérdőjelezte az 1923-as határokat. „Ha az a békeszerződés nem lenne, akkor ma Törökország nem 780 ezer négyzetkilométer nagyságú lenne, hanem 4 millió”, hangsúlyozza a török elnök.
|
| Káncz Csaba |
Mély válságban a török–nyugati viszony
Athén komoly aggodalmakkal figyeli, hogy Ankara az amerikai Lockheed Martin konszernnél 30 darab F-35-ös vadászgépet rendelt, amelyet 2018-tól szállít le az amerikai cég. Ráadásul a törökök 2023-ig az F-35-ös flottájukat 100 darabosra akarják bővíteni. Ezzel a lépéssel Ankara egyértelmű légifölényt érne el az Égei tenger felett. A görögök és törökök évtizedek óta civakodnak abban a térségben felségterületen, gazdasági zónán és katonai ellenőrző jogosítványokon.
Összességében mára Ankara és a Nyugat viszonya mély válságba jutott és ezzel egy októberi felmérés szerint a török lakosság 68 százaléka is egyetért. Ankara és Washington viszonyát tovább mérgezi egy bírósági tanúvallomás, amelyet egy török bankár tett december elsején New York-ban és amely szerint Erdogan személyesen hagyta jóvá két bank részvételét az Iránnal szembeni ENSZ szankciók megsértésében, az "aranyat olajért" ügylet keretén belül. A török líra ezekben a hetekben történelmi mélypontokon tántorog: a piac fél a Törökországgal, illetve a török bankokkal szemben esetleg bevezetendő pénzügyi szankcióktól, amely elvághatja az egyébként is dollárhiányos bankrendszert a külföldi finanszírozástól.
Káncz Csaba jegyzete
