Mint emlékezhetünk, a tavalyi tél egyik legnagyobb kérdése az volt az ukrajnai háborúban, hogy vajon sikerül-e az oroszoknak teljesen szétbombázni az ukrán energiainfrastruktúrát. A cirkáló- és ballisztikus rakétákkal, később pedig egyre nagyobb mértékben iráni eredetű kamikazedrónokkal indított támadások súlyos károkat okoztak az ukrán áram- és távhőszolgáltató hálózatokban, sokszor milliókat hagyva napokig áram, fűtés és melegvíz nélkül az ukrán városokban.
Végül azonban a teljes összeomlás elmaradt, és a nyugati segítséggel megerősített ukrán légvédelem, illetve a szintén nyugati segítséget élvező, elképesztő munkát végző karbantartóbrigádok nagyjából működőképesen tudták tartani az energiainfrastruktúrát. Ezzel Ukrajna elkerülte a – még nagyobb – humanitárius katasztrófát, amit a teljes rendszer összeomlása jelentett volna.
A károk azonban így is hatalmasak voltak. Az utólagos értékelések szerint Ukrajna összes hő- és vízerőműve szenvedett legalább valamilyen sérülést, a transzformátoroknak és az elosztóhálózatnak pedig sok régióban 40 százaléknál is nagyobb része került üzemen kívül hosszabb-rövidebb időre. Az összes kárt 8,8 milliárd dollárra becsülte egy kijevi kutatóintézet.
Elmaradva a javításokkal
Ezzel azonban nem ért véget a történet. Nagyon valószínűnek látszik, hogy idén télen újra célba veszi Oroszország az ukrán energiainfrastruktúrát, ha nem is feltétlenül azzal a céllal, hogy teljes sötétségbe és hidegbe taszítsák az országot. A hálózat elleni támadások arra mindenképpen jók lehetnek orosz szempontból, hogy megnehezítsék az ukrán háborús erőfeszítéshez hozzájáruló vállalatok működését, illetve pénzt, időt, munkaerőt és figyelmet vonjanak el más feladatoktól.
De mennyire van most sérülékeny állapotban az ukrán energiainfrastruktúra? A tavaly okozott károk kijavítására hatalmas erőforrásokat áldoztak, és a kijevi kormány a nyár végén azt közölte, hogy a hőerőművi blokkok 62, a vízerőművi blokkok 62 százaléka lett kijavítva illetve karbantartva, az áramvezetékek 80 százalékát sikerült helyreállítani. Azóta nyilván még zajlottak a munkák, de a 100 százalékot pénz- és alkatrészhiány miatt sem érhették el. (Az előző télen például komoly gondot okozott a megrongálódott vagy megsemmisített transzformátorállomások pótlása és javítása.
Egy komolyabb transzformátor egyrészt nagyon drága, másrészt igen bonyolult, sokszor egyedi igényeket kiszolgáló szerkezet, akár egy évig is tarthat a legyártása, ezért aztán sehol nem állnak a világban halomban ezek. További problémát jelent, hogy az ukrán hálózat egy része még a szovjet időkből származó szabványok szerint működik, ezzel kompatibilis alkatrészek pedig pláne nincsenek raktáron Nyugat-Európában sem.)
Az így elérhető kapacitások ugyan fedezik a várható szükségleteket, azonban az előző télen sokszor jött jól az ukránoknak, hogy jócskán voltak fölös kapacitások, amelyeket be lehetett vetni akkor, amikor nagy szükség volt rájuk – idén kevésbé támaszkodhatnak majd erre az ukrán energiaszolgáltatók.
A másik nagy gondot az ukrán energiacégek forráshiánya jelenti. E vállalatok a hatósági előírások miatt soha nem fürödtek éppen a profitban, de a helyzetet tovább rontották a háború következményei: a javítások költségei, a visszaesett kereslet, az orosz kézre került eszközök. Az ukrán kormány ugyan kilátásba helyezett az energiacégek által felvehető olcsó hiteleket, azonban ezeket egyelőre nem kezdték el folyósítani, az idő pedig fogy.
Tovább súlyosbítja a cégek anyagi helyzetét a szektorban felhalmozódó adósságállomány. Az Ukrenergo állami áramszolgáltatónak például 59 milliárd hrivnyányi (nagyjából 580 milliárd forintnyi) kintlevősége van főként be nem fizetett számlák formájában, cserébe viszont 50 milliárd hrivnyával tartozik más szereplőknek. (Utóbbiak között ott vannak a megújuló energiát termelők, akik csak a felét kapták meg eddig az általuk termelt áram árának – márpedig a megújuló források különösen fontosak lehetnek akkor, ha az orosz támadások miatt a hagyományos termelésben fennakadások adódnak). Az Energoatom, a nukleáris erőműveket működtető állami vállalat is 25 milliárd hrivnya tartozást halmozott fel.
A tél túléléséhez mindenképpen szüksége van Ukrajnának földgáz- és széntartalékokra is. Földgázból jól áll az ország, a belföldi termelés új lelőhelyek kiaknázása nyomán 2020 közepe óta nem látott mértékre emelkedett, az export pedig tiltva van. Enyhe tél esetén nem is lesz szükség importra, hidegebb időjárás esetén is elég lehet relatíve kevés, nagyjából hárommilliárd köbméternyi gázt vásárolni külföldről.
A szénnel azonban rosszabbul állnak, mivel a nyáron különböző okok, például az atomerőművek karbantartása miatt nem sikerült a tervezett mennyiséget eltárolni a későbbiekre. Importra mindenképpen szükség lesz, azonban ezt ki is kell majd fizetni. Tavaly az energiaügyi minisztérium kötelezte az Ukrenergót, hogy e célra forrásokat biztosítson, ám idén a cég hatalmas adósságai miatt más forrásból kell majd előteremteni a szénimport fedezetét.
Az elmúlt időszakban áramból is importra szorult egyes időszakokban Ukrajna, és ezt a behozatali korlátozások enyhítésével lehetővé is tette az ukrán kormány. Azonban továbbra is érvényben vannak azok az előírások, amelyek értelmében kereskedelmi alapon nem lehet az ukrán ársapkánál magasabb áron vásárolni külföldről áramot. Ezért aztán az Ukrenergónak többször is ahhoz a megoldáshoz kellett folyamodnia, hogy technikai segítséget kért más – nyugati – országoktól a hálózat egyensúlyának fenntartásához, csakhogy ebben a formában drágább áramot venni, mint simán piaci alapon.
Ismeretlen változók
Összességében elmondható, hogy várhatóan nem fog az ukrán energiainfrastruktúra olyan súlyos nehézségekkel küzdeni az idei, mint a tavalyi tél folyamán. Sok múlik persze azon, hogy mennyire lesz hideg, ha hosszú hetekig kemény fagyok uralkodnak majd, akkor mindenképpen nehezebb dolga lesz a hálózatokat működtető szakembereknek és vállalatoknak.
Azonban az elmúlt tél folyamán rengeteg tapasztalat gyűlt fel az orosz csapások következményeinek minimalizálása terén, így nagyon valószínűtlen, hogy teljes városokra, régiókra kiterjedő hosszú áramszünetekre, fűtéskimaradásokra kerüljön sor Ukrajnában. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a lakosság, a magáncégek, illetve a helyi hatóságok is felkészültebben várják már az ilyen helyzeteket, rengeteg kisebb generátort vásároltak és kaptak, amelyek segíthetnek átvészelni a kimaradásokat.
Ismeretlen faktor ugyanakkor az orosz támadások intenzitása és célja is – a legtöbb szakértő az elmúlt hetekben visszafogottabb rakéta- és dróntámadások kapcsán arra számít, hogy az oroszok a téli időszakra tartalékolják a fegyvereiket. Azonban az ukrán légvédelem is sokat fejlődött tavaly november-decemberhez képest, így ha az oroszok nem tudnak valami váratlant húzni, akkor az idei télen inkább csak anyagi gondokat és kényelmetlenségeket tudnak majd okozni az ukrán energiacégeknek és a lakosságnak.
A cikk a Wilson Center amerikai kutatóintézet összefoglalója alapján készült
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
