Mielőtt megindultak volna az izraeli hadsereg szárazföldi hadműveletei a Gázai övezetben, az esélyeket és következményeket latolgató cikkünkben arra jutottunk, hogy egy ilyen akció mindkét oldalon súlyos veszteségeket hozhat, a gázai civil lakosságnak pedig borzasztó szenvedéseket hozhat. Azóta nemhogy elindult, de már komoly eredményeket is elért a szárazföldi hadművelet, ideje tehát felmérni, hogy Izrael vagy a Hamász számítása jött-e be inkább.
Elöljáróban azt azért le kell szögezni, hogy a várható sajnos bekövetkezett: a gázai civil lakosság sorsa – ha ez egyáltalán lehetséges – még rosszabbra fordult a szárazföldi műveletek megkezdésével. Az izraeli erők kettévágták az övezetet, és az északi részen ragadt civilek halálos csapdába kerültek. (Izrael ugyan felszólította az övezet északi részén lakókat, hogy menjenek délre, de ezt sokan nem tudták vagy nem akarták megtenni, illetve olyan híradások is érkeztek, hogy időnként a Hamász fegyveresei akadályozták meg az embereket a menekülésben, nekik ugyanis jól jön, ha pajzsként, „mártírként” felhasználható civilek is maradnak a harcok által érintett területen).
A palesztin civilek szenvedése azonban egyik hadviselő félnek sem fontos szempont: Izraelt legfeljebb a nemzetközi tiltakozás, illetve katonáik saját lelkiismerete szoríthatja némi önmérsékletre, a Hamász pedig egyértelműen kimondta, hogy a gázai civilek sorsáért nem vállalnak felelősséget, az ő megmentésük legyen az ENSZ és Izrael dolga, az ő céljuk Izrael elpusztítása, ennek érdekében pedig semmilyen áldozattól nem riadnak vissza. (Tegyük azért hozzá, hogy a Hamász legfelsőbb vezetői természetesen nem a Gázai övezetből küldik ezeket az üzeneteket, hanem kényelmes, az izraeli bombáktól jó messzire található, főként katari tartózkodási helyeikről.)
Előnyben a védő, erőfölényben a támadó
Ha pusztán katonai szempontból nézzük a történteket, felemás kép tárul a szemünk elé. Az kezdetben sem lehetett vita tárgya, hogy az izraeli haderő lehengerlő fölényben van a Hamász és más palesztin fegyveres csoportokkal szemben, a kérdés az volt, mennyire lesz képes ezt az erőfölényt hatékonyan érvényesíteni. A sűrűn beépített városi környezetben való harc pontosan az része a háborúnak, amelyben a legkevésbé számít a nehézfegyverzetben jelentkező fölény.
„A beépített területen vívott harc drasztikusan befolyásolja a felderítés, tűzvezetés, vezetés, híradás és manőverezés lehetőségeit. A védő (főleg egy romos területen) olyan fölényben van, hogy a sikeres támadó művelethez 10-szeres erő-eszköz fölényre van szükség.
A gyalogság közelharca a beépített területen vívott harc fő tartalma. Az alegységek sokkal kisebb területen zsúfolódnak össze, hiszen egy többszintes nagy társasház megtisztításához extrém esetben akár egy zászlóaljra is szükség lehet (elszigetelő, tűztámogató és rohamozó csoportosításokkal számolva). A falak megsokszorozzák a repeszhatást, a légnyomást és a zajt, amelyek már önmagukban is negatív hatással vannak az emberre”
– írta Takács Márk százados, az NKE tanára elemzésében, majd a folytatásban még néhány hátborzongató lehetőséget is felvázolt.
Israeli armored forces continue to push into the dense urban part of the northern Gaza Strip, reaching the Rantisi hospital in Rimal, Gaza City.
— OSINTtechnical (@Osinttechnical) November 10, 2023
Seen here, a pair of IDF Merkava Mk.4 MBTs operate outside of the hospital. pic.twitter.com/EANERoQPao
„A helyiségharc (épületen belüli harc) szintén egy a ’normális’ harcnál is sokkal extrémebb stresszel járó dolog. A lőszerfelhasználás sokszoros, a sebesültek száma is sokszoros, amelyet a logisztikának kezelnie kell tudni. A védő pedig számos egyéb eszközt is felhasználhat. Teljes épületeket alá lehet aknázni, jó eséllyel számos Hamász harcos visel majd öngyilkos övet, a sebesülteket (civileket is) alá fogják aknázni (szakzsargonnal: meg fogják szerelni). Minden mozdítható tárgy (ajtó, szék, szemétkupac, tényleg bármi) potenciálisan meg lehet szerelve. Az izraelieknek fel kell készülni arra is, hogy gyerekek és nők is potenciális katonai célok lehetnek, akár sebesülten is. Mindemelett természetesen a hagyományos védelmi harc lehetőségei is javulnak. Egy több szintben, 3D-sen megszervezett tűzrendszer súlyos gondok elé állíthatja a legfelkészültebb támadót is.”
Módszeres pusztítás
Ennek megfelelően az izraeli erők komoly felkészülés után, a fentebb meghatározott tízszeres erőfölényt bőven teljesítve, előkészítő betörések után indította csak meg a nagyobb szabású hadműveleteket. Ezek során aztán módszeresen haladtak előre, iszonyatos pusztítást végző tüzérségi és légi támogatással, így próbálva minimalizálni a veszteségeket.
Első látásra az izraeliek elég jól teljesítettek a hadműveletek első szakaszában: néhány nap alatt sikerült Gázaváros alatt kettévágniuk az övezetet, és a bekerített részen pedig szép lassan haladva számolják fel az ellenállást, sorban foglalva el a Hamász által használt „kormányzati” épületeket is, illetve itt-ott az övezetet behálózó alagútrendszerbe is bejutottak. A szűk területen zajló harcok miatt ugyan nehéz világos képet kapni a „frontvonalak” állásáról, de egyelőre úgy tűnik, hogy a Hamász nem igazán volt képes megvetni a lábát sehol, és a fenti leírás által bemutatott, házról házra, szobáról szobára történő ostromra kényszeríteni az izraelieket.
#Gaza situation update:
— War Mapper (@War_Mapper) November 11, 2023
The #IDF has advanced around the extremely high-density buildings of Al Shati camp towards the east of the Shifa hospital.
Further advances from the South bring the hospital within 700 meters of being surrounded, if it hasn't been already. pic.twitter.com/x7nhBMgTez
Persze, nem is biztos, hogy ez volt a céljuk. Lehetséges, hogy a Hamász nem is tervezte egy egységes frontvonalon feltartóztatni az izraelieket, hanem már eleve úgy készültek, hogy nem egy bahmuti típusú ostromban, hanem inkább gerillaharcokban igyekeznek minél nagyobb veszteségeket okozni az izraeli katonaságnak.
Az izraeli veszteségek mértékéről nehéz biztosat mondani. Ugyan az izraeli védelmi minisztérium rendszeresen közzétesz erről adatokat – jelenleg hivatalosan 46 katona esett el a gázai harcokban –, a sebesültek, valamint az elvesztett harcjárművek számáról nem adnak tájékoztatást, illetve az elesettek számát is feltehetően több napos csúszással frissítik csak. Márpedig például a sebesültek száma akár elég magas is lehet, ha az előzetes feltevéseknek megfelelően a palesztinok nagy számban vetnek be különféle házilag is barkácsolt robbanószerkezeteket, kisebb drónokat és egyéb olyan fegyvereket, amelyeket például az afganisztáni és iraki megszállás idején a helyi terroristák/ellenállók a hasonló technológiai fölénnyel bíró amerikai vagy velük szövetséges csapatok ellen használtak.
View from near Al Shifa hospital pic.twitter.com/KqLJkJULhy
— War Monitor (@WarMonitors) November 13, 2023
Fedezet nélkül
Jelek mégis utalnak arra, hogy a Hamász néhány fegyvere és taktikája tudott meglepetést okozni az izraelieknek, akik cserébe követtek el hibákat is a hadművelet folyamán. Ezek közül a legsúlyosabbnak az látszik, hogy – nyilván a katonák életének megóvása érdekében – az előrenyomuláshoz sokszor gyakorlatilag gyalogsági támogatás nélkül vetik be páncélosaikat. A másik probléma az, hogy az egyébként érthető módon nagyon óvatos, szisztematikus előrenyomulás elég időt hagy a Hamásznak arra, hogy erőit átcsoportosítsa, és mindig ott próbáljon lecsapni az izraeliekre, ahol a legkedvezőbbnek ítéli az esélyeit.
Ugyan a Merkava harckocsik és az izraeli haderő más páncélozott járművei kifejezetten az ilyen harcok igényeire vannak tervezve, és kiváló páncélzattal rendelkeznek, messze nem sérthetetlenek, különösen nem olyan terepen, ahol gyalogsági fedezet híján az ellenség egészen közel tud férkőzni hozzájuk.
Több olyan felvétel is előkerült, amelyeken a palesztin fegyveresek kézzel helyeznek el páncéltörő gránátokat, főként Jasszin-105-ös, szovjet alapokra épülő, de a Hamász által iráni segítséggel továbbfejlesztett és helyben gyártott vállról indítható rakétákat az izraeli harckocsik páncélzatára. Ez egyrészt mutatja, hogy egy korlátozott kilátást biztosító harckocsi mennyire sérülékeny a gázai terepen, másrészt viszont azt is, hogy ugyan a Hamász jelentős fegyverkészleteket halmozhatott fel az izraeli válaszcsapásra készülve, de ez sem elég ahhoz, hogy mindenkinek jusson például kilövőegység is a páncéltörő gránát mellé.
Qassam fighters emerge from a tunnel behind IDF lines and one literally hand-places an IED onto the Merkava. Pickups up a Yassin anti-tank weapon and takes out a second armoured vehicle, and returns into the tunnel and closes it. East of Zeitoun. [Qassam Brigades 2/11] pic.twitter.com/CzDrApITK6
— Jon Elmer (@jonelmer) November 2, 2023
A Hamász természetesen arról számolt be, hogy az izraeliek nagyon súlyos veszteségeket szenvednek, és már bőven egy zászlóaljnyi izraeli páncélost is kilőttek a harcok során – utóbbi akár közel is lehet a valósághoz, látva ezeket a felvételeket, illetve tudva, hogy a Hamász „ukrán módra” páncéltörő gránátokat szállító drónokat is bevet, és ezek ellen egyelőre nincs igazán hatékony fegyvere az izraeli haderőnek.
Mindkét fél elért tehát sikereket a hadműveletek e szakaszában, de azt, hogy ki került közelebb a győzelemhez, csak akkor lehetne megítélni, ha ismernénk a felek háborús céljait. Nem egyértelmű, hogy az izraeli haderő pontosan mit is akar elérni a szárazföldi hadművelettel. Rendben, hogy a Hamász megsemmisítését, de mivel – ahogy ezt sokan elmondták – a Hamász nem egy reguláris haderő vagy egy kormányzat, de még nem is egyszerűen egy irreguláris terrorszervezet, hanem egy ideológia, ily módon fegyverekkel nem legyőzhető. Ha a valós cél a Gázai övezet északi részének megszállása, abban viszonylag jól halad Izrael, de kérdés, hogy ez megéri-e az áldozatokat, ha a mérleg másik serpenyőjében az egyre erőteljesebb nemzetközi tiltakozás, illetve a katonák életében és sokmillió dolláros eszközökben kifejezett veszteségek állnak.
Magyar Péter azt mondta, hogy ki fogják söpörni a régi rendszer utolsó kiváltságait is. 
