Az IMF még az utóbbi napok elképesztő olajár-zuhanása előtt készítette el gazdasági előrejelzését a közel-keleti térségre. A jelentés már akkor átlagosan 4,2 százalékos visszaesést prognosztizált az olajexportáló országok számára, 230 milliárd dolláros éves bevétel-kieséssel párosulva. Az anyag megállapítja, hogy a globális olajárak esése tovább gyengíti a koronavírus járvány elleni küzdelem erejét.
Változó geopolitika
A térség természetesen nem egységes. Míg Kuvait, Szaúd-Arábia, Irak és Omán gazdaságát dominálják az olajbevételek, addig Jordánia, Izrael, Egyiptom, Libanon és Törökország számára kimondottan pozitív fejleménynek számít az olajárak összeomlása. Ez utóbbi országok nagy része sokat vesztett a turizmus kiesésével, így hát most az alacsony olajárakkal vigasztalódhat.
De a járvány és nyugati hatalmak csökkenő érdeklődésének eredményeképpen a közel-keleti országok most sokkal jobban magukra lettek hagyva, mint a múltban. A gyarmati idők és a hidegháború nagyhatalmi vetélkedéseinek vége, Washington pedig egyre inkább vonja ki csapatait a térségből. Mindennek eredményeképpen megnőtt a valószínűsége a regionális konfliktusoknak, illetve a proxiháborúk újabb föllángolásának Jemenben, Líbiában és Szíriában.
A térségben leálló gyárakból, építkezésekről eközben milliószám rakják utcára a pakisztáni, indiai és bangladesi vendégmunkásokat. A legtöbb esetben mindenfajta fizetés, avagy végkielégítés nélkül. Munka nélkül elvesztik a tartózkodási engedélyeiket és sok esetben az utazási korlátozások miatt haza sem tudnak térni.
A koronavírus gyorsan terjed a soraikban. A szaúdi egészségügyi minisztérium közlése szerint a királyságban regisztrált fertőzöttek több, mint a fele külföldi állampolgár, illetve vendégmunkás. Rijád idegessége érthető, hiszen a tegnapi adatok szerint 11,631 fertőzöttet tartottak nyilván a sivatagi királyságban, és ez a szám 24 óra alatt 1,147-el nőtt!
Pakisztán a szakadék szélén
Összességében mintegy 23 millió vendégmunkás dolgozott eddig az Arab-öböl menti monarchiákban. Szaúd-Arábia esetében több mint 10 millió emberről beszélünk, Bahrein és Omán esetében egyenesen a lakosság fele vendégmunkás volt. Ezek az emberek becslések szerint évente mintegy 75 milliárd dollárt utaltak haza, amely keménydeviza most nagyon hiányozni fog például a pakisztáni költségvetés számára.
Az Öböl-menti országok eközben elképedve konstatálják, hogy Pakisztánnak és Indiának egyáltalán nincsen ínyére állampolgárai százezreinek gyors visszafogadása. Azzal érvelnek, hogy időbe kerül, mire előkészítik a karanténokat és a kezeléseket. Ráadásul a járvány miatt amúgy sincsen annyi repülőjárat, amely hazaszállítsa ezeket a tömegeket.
Pakisztán különösen nehéz helyzetben van, hiszen a nagyvárosaiban mintegy 3,78 millió belföldi vendégmunkás dolgozott, akik túlnyomó része most utcára került. Az eladósodott ország 1,4 milliárd dolláros sürgősségi segélyt kért az elmúlt hetekben az IMF-től, a már futó, 6 milliárdos segélycsomagon felül. Pakisztáni sajtójelentések szerint a 215 milliós népességű országban csupán 2,200 lélegeztetőgép van, és az iszlámábádi kormányzat most rendelt még ehhez 3 ezret.
A lélegeztetőgépek ráadásul rendkívül egyenlőtlenül vannak elosztva az országban. Beludzsisztán tartomány Pakisztán legelmaradottabb része, ahol csak az 1920-as években szüntették meg hivatalosan a rabszolgaság intézményét. Itt a 12 millió lakosra csupán 49 lélegeztetőgép áll rendelkezésre.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
