A 2014-es felsőoktatási felvételi eljárásban a 106 175 jelentkező kicsivel több, mint kétharmada (77 százalék), összesen 73 973-an jutottak be valamelyik intézmény állami ösztöndíjas (régi nevén államilag finanszírozott) vagy önköltséges (teljes mértékben fizetős) alap-, osztatlan- vagy felsőfokú szakképzésére. Támogatott formában 56 913-an, fizetős szakokra pedig 17 060-an nyertek felvételt.

Mi történt tíz év alatt?

Hogy pontos képet kapjunk, mennyire jelent ez magas vagy éppen alacsony bejutási arányt, megnéztük, hogyan alakult ez a szám az elmúlt években. A Felvi.hu statisztikája szerint a felsőoktatásba jelentkezők száma 2002 és 2004 között volt a legmagasabb: 160 ezernél is többen voltak, akik be akartak jutni a hazai felsőfokú intézmények egyikébe. Aztán 2007-ben és 2008-ban történt egy visszaesés: a pótfelvételikkel együtt 108, illetve 111 ezren adták csak be a jelentkezési lapjukat. A csökkenés okát akkor azzal magyarázták, hogy a középiskolai, négy helyett öt évfolyamos képzések csúszásából adódik a visszaesés.

Eltelt egy év, 2009-ben újra nőtt az érettségizők és a felvételizők száma - bár ehhez akkor hozzáadódtak az induló mesterszakokra készülő hallgatók is. Utána 2010-ben és 2011-ben lényegében ugyanannyian jelentkeztek egyetemre, főiskolára: 154-154 ezren rugaszkodott neki a felvételinek.

Hova tűnt 26 ezer diák?

Aztán jött a 2012-es felvételi eljárás és a fordulat: jócskán lecsökkentették a keretszámokat (vagyis központilag, a kormány határozta meg, hogy melyik intézményben hányan tanulhatnak ingyen), és ezzel párhuzamosan a jelentkezők száma is meglehetősen visszaesett a korábbi évekhez képest. Összehasonlításként, a 2010-2011-es 154 ezres számhoz képest 2012-ben 26 ezerrel lett kevesebb a felvételiző: két éve már csak 120 ezren (pótfelvételivel együtt) próbáltak bejutni az egyetemek, főiskolák valamelyik szeptemberben induló képzésére.

A korábbi 67-68 ezer államilag támogatott férőhelyek számát brutális mértékben vágták vissza: már csak 51 ezren tanulhattak állami támogatással (a 2010-es 63, a 2011-es 61 százalék után, 2012-ben a felvetteknek már csak az 58 százaléka tanult ingyen).

A számok mögött: az elbizonytalanodott fiatalok

Radó Péter oktatáspolitikai elemző szerint azt, hogy 2012-ben ennyire visszaesett a jelentkezők száma, nagyon nagy részben az oktatáspolitika által teremtett zűrzavar és bizonytalanság okozta. „Az elmúlt két évben igen sokan elhalasztották a tanulmányaikat. Mivel a viszonyok erre az évre valamivel kiszámíthatóbbá váltak, ennek köszönhető, hogy idén nőtt a jelentkezők száma” – nyilatkozta az oktatáskutató a Privátbankárnak.

A két évvel ezelőtti vágás után aztán újra nőtt az állam pénzén tanulók aránya: 2013-ban 54 ezren, idén pedig már 56 ezren kerültek be állami ösztöndíjas képzésekre. Százalékban ez annyit jelent: 2013-ban a felvettek 68, idén pedig már a hallgatók 77 százalékának fizeti az állam a felsőfokú tanulmányait.

„A felsőoktatás költségvetési finanszírozásának drasztikus csökkenése ellenére a nagyobb egyetemek abban érdekeltek, hogy növeljék az állami finanszírozású létszámot, mert az önköltséges finanszírozású programok iránti kereslet jó néhány éve folyamatosan zuhan, és ezt ellensúlyozniuk kell” – mondja Radó Péter.

Irány külföld!

Fenti grafikonunkon az is jól kivehető, hogy három éve elkezdett nyílni az olló a fizetős és a nem fizetős hallgatók száma között: növekszik az ösztöndíjasok aránya, és egyre kevesebb az önköltséges hallgató. Míg 2010-ben az egyetemisták, főiskolások 37 százaléka (mintegy 41 ezren) fizetett tanulmányaiért, addig idén ez a szám 23 százalékra (17 ezerre) csökkent.

Radó Péter úgy látja, az önköltséges képzések iránti kereslet zuhanásának alapvetően két oka van: a képzési költségeket állni képes és hajlandó családok száma csökken, ráadásul a jobb módú családok gyermekei egyre nagyobb arányban választják a külföldi tanulmányokat.

„Erről nincsenek pontos számok, de jól láthatóan a külföldi egyetemek egyre több hallgatót szipkáznak el a hazai felsőoktatástól. Az állami finanszírozású létszámkeretek szinten tartásában a kormányzat is érdekelt, ugyanis igyekszik elkerülni a korábbi hallgatói megmozdulásokat” – mondja Radó Péter.

Akiknek a legjobban fáj

A statisztikákból ugyanakkor az is kiderül, pontosan mennyivel kevesebb diákot vettek, vehettek fel az intézmények. 2010-ben és 2011-ben közel 110 ezren kerültek be a felsőoktatásba, 2012-ben 88 ezren, tavaly 79 ezren, idén szeptembertől pedig 74 ezer gólya kezdheti meg a tanulmányait. (Az idei szám néhány ezer fővel még növekedni fog, hiszen a pótfelvételi eljárás augusztus végén zárul.)

De milyen hatással lehet, hogy 2010-óta, négy év alatt 110 ezerről 74 ezerre csökkent a felsőoktatásba felvett hallgatók száma?

„A vidéki főiskolák egyértelműen a felsőoktatásba belépő hallgatói létszámok folyamatos csökkenésének a vesztesei. Már két éve jól kimutatható módon zajlik a felsőoktatás nagy egyetemi központokra való koncentrációja, ami számos főiskolát hoz drámaian nehéz helyzetbe. A főiskolai kapacitások leépülésének nem elsősorban a nappali képzés miatt lesz borzasztóan negatív hatása, hanem a levelező és felnőttképzés kínálatának súlyos romlása miatt” – véli a szakember.

Ugyanakkor nem csak a vidéki iskolák nehéz helyzetbe kerülésében, esetleges eltűnésében mutatkozhat meg a hallgatói létszám csökkenése. Radó Péter szerint az utóbbi években felvételi rendszerbe illesztett korrekciók torzítják a felsőoktatási képzési piac működését, ezáltal meggyengítik a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatot. „Az a vélekedés, hogy a direkt és indirekt állami beavatkozások erősítik ezt a kapcsolatot, egy súlyos illúzió. Ennek következtében csak negatív középtávú hatásokat várok – vázolja a nem túl fényes jövőképet az oktatáskutató.