Ki a felelős a magyar-arab politikai kapcsolatok beomlásáért?

VI. Mohamed marokkói király több napot töltött Amszterban, jutott ideje arra is, hogy rajongóival fotózkodjon - a magyar diplomatákra viszont nem szakított egy percet sem. Fotó: EPA/Alexander Schippers

Bár a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) honlapja szerint a marokkói uralkodónak érvényes meghívása van Magyarországra, a március végén hazánkban járt király elhárította azon hazai próbálkozásokat, hogy találkozzon a magyar miniszterelnökkel. A marokkói küldöttség először egyszerűen csak elutasította a KKM közeledését, másodjára aztán a magyar fél azt a választ kapta, hogy VI. Mohamed már elhagyta az országot. Ez kirívó és figyelmet érdemlő lépésnek számít, a marokkói uralkodó ugyanis annak ellenére nem volt hajlandó találkozni Orbánnal, hogy körútjának előző állomásain, Moszkvában és Prágában még szakított időt a helyi állami vezetőkre. Moszkvában egyenesen fordulópontról beszéltek a kétoldalú kapcsolatokban

Holott Marokkó az elmúlt években magas prioritással bírt Budapest számára az arab világgal ápolt kapcsolatokban. Kövér László, az Országgyűlés elnöke 2013 nyarán még úgy fogalmazott a hozzá látogató marokkói külügyminiszternek, hogy „Magyarország stratégiai partnerként tekint Marokkóra”.

2012 tavaszán Kövér Marokkóban tárgyalva azt emelte ki, hogy „az észak-afrikai ország hídfőállásként tekint országunkra Kelet-Európában. A kétoldalú megbeszéléseken marokkói részről felmerült annak az igénye, hogy a magyar demokratikus átalakulás tapasztalatait hasznosíthassák”

A menekültválság hatására azonban 180 fokos fordulatot vett Kövér világlátása az arab világgal kapcsolatban. Tavaly nyáron a Pesti Srácoknak azt nyilatkozta, hogy a bevándorlás témáját feszegetve jobban szeret invázióról beszélni, amely mögött a világpolitikában akár hátsó szándékok is állhatnak. Azt is kifejtette, hogy az arab tavasz egy "művelet" volt, amiben az USA mellett több európai ország is részt vett

Baljós előjelek

Az arab világban azonban nem aratott osztatlan sikert a hazai kormányzat összeesküvés-elmélete. Manyasz Róbert orientalista már tavaly szeptemberben úgy nyilatkozott, hogy kizárólag „negatív színben tűnik fel Magyarország az arab sajtóban, ráadásul a véleményformáló médiumokban. Az ottani sajtót többnyire húsz vagy akár ötven éve ott működő szakemberek irányítják, az ő eddigi kedvező attitűdjük fordult az ellenkezőjére”.

Ehhez a beomláshoz László Petra menekültrugdosós akciója éppúgy hozzájárult, mint Orbán Viktor modortalan beszólása: „Örülünk a kebabosoknak, de ne jöjjenek többen!” Ráadásul a miniszterelnök tavaly ősszel azt is kiemelte, hogy „az iszlám sosem volt Európa része”

Ezzel egyidőben a KKM Magyar Levente gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkárt küldte el egy katasztrófa-elhárító észak-afrikai turnéra. A fiatal államtitkár Algériában, Tunéziában és Marokkóban próbálta megmagyarázni az ottani diplomácia vezetőinek, hogy „a magyar kormányt félreértik", „nem igaz az, ami a nemzetközi sajtóban lejön" és "mi nem vagyunk arab-és muszlim-ellenesek"

A magyar diplomácia nyomorúsága

Káncz Csaba

Ha a marokkói király hajlandó volt a szintén migráns-ellenes cseh vezetőkkel találkozni, de kifejezett kérés ellenére elkerülte a magyar miniszterelnököt, akkor az egyik probléma a hazai diplomáciában van. Szíjjártó Péter KKM miniszter korábban soha nem dolgozott a külügyben, nem volt nagykövet, 2014 tavasza előtt nem volt semmilyen kapcsolata a minisztériummal, annak apparátusával és szakértelmével. Sőt mi több, a külügyi tárca 2014 óta több mint 400 diplomatát rúgott ki, és 60 nagykövetet hívott vissza a posztjáról.

Ez a tisztogatás természetesen a szakmai tudást is hazavágta a KKM-ben. Miközben forr az arab világ és minden geopolitikai szakértő az Iszlám Állam következő lépését latolgatja, a KKM Közel-Kelet és Észak-Afrika Főosztályának vezetője az a 31 éves Rada Csaba (és nem Péter - javítottuk, elnézést! A szerk.), aki sajnálatos módon nem beszél arabul.

A hazai konzervatív tábor sem tudott a mai napig megbarátkozni Szíjjártóval és a minisztériumba ejtőernyőztetett teremfocis cimboráival. Ahogyan az egyik befolyásos jobboldali professzor másfél éve kifejtette, „ennek csak részben az az oka, hogy a jobboldal igencsak tekintélytisztelő, s a fiatal miniszter nem képes magával szemben tekintélyt ébreszteni. Nagyobb bajnak tűnik az, hogy vele társítják a támogatók azt a külpolitikai koncepciót, amelynek lényege, hogy a külpolitika helyét a külgazdaság veszi át”

Amíg pedig nem áll vissza a hazai diplomácia intézményi súlya és tekintélye, a marokkói malőrhöz hasonló incidensek törvényszerűen és rendszeresen ismétlődni fognak. A magyar miniszterelnök intézményi ellensúlyokat elutasító önmozgását figyelve egy esetleges korrekció nem lesz egyszerű feladat.

Káncz Csaba jegyzete