Kína maga mellé állította a francia elnököt

A kínai hadsereg (PLA) múlt szombaton közölte, hogy többnapos gyakorlattal teszteli a PLA képességeit Tajvan körül a tenger, a levegő és az információ feletti irányítás átvételére. Néhány nappal azután, hogy a sziget elnöke, Cai Ingven találkozott Kevin McCarthyval, az Egyesült Államok házelnökével. Az állami média által közzétett videók és képek azt mutatták, hogy a szigetországot blokád alá vevő gyakorlatban a PLA nagy hatótávolságú rakétaegysége, rombolók, fregattok, rakétahajók, vadászgépek, bombázók és elektronikus hadviselési repülőgépek vesznek részt.

Kemény amerikai figyelmeztetések

A tajvani védelmi minisztérium közlése szerint a PLA harci gépjeinek 71 bevetését észlelték, amelyek közül 45 átlépte a középvonalat – a Tajvani-szoros nem hivatalos választóvonalát –, és behatolt a sziget délnyugati légvédelmi azonosító zónájába. A tajvani hadsereget fokozott készültségbe helyezték, a hajóelhárító rakétaosztagok pedig taktikai állásaikba vonulnak fel Kína háborús fenyegetései közepette.

Washington a napokban többször is figyelmeztette Pekinget, hogy Cai tranzitjait és az amerikai törvényhozókkal való találkozóit ne használja ürügyül a túlreagálásra. Azzal érvelt, hogy Cai és korábbi amerikai elnökök már jártak az Egyesült Államokban, és megjegyezte, hogy a közelmúltbeli látogatás összhangban van az USA régóta fennálló politikájával. Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke, Michael McCaul képviselő viszont a feszültség eszkalálódása kapcsán leszögezte, hogy az USA csapatokat küldhet Tajvanra, ha Kína megtámadja az önálló szigetet.

Az Egyesült Államok haditengerészete tegnap közölte, hogy irányított rakétás rombolója, a USS Milius a „hajózás szabadsága” hadművelet keretében áthajózott a Peking által magának követelt vizeken a Dél-kínai-tengeren. „A hajózás szabadsága megerősítette a tenger jogait, szabadságait és törvényes használatát” – áll a haditengerészet közleményében, hozzátéve, hogy a hajó a Spratly-szigetek közelében haladt el.

Peking a maga részéről „hibának” minősítette Cai korábbi amerikai leszállásait, és figyelmeztetett, hogy a szárazföldet nem fogja visszatartani a precedens, amikor a legutóbbi látogatására reagál.

Valóban, Joe Biden elnök már tavaly ígéretet tett arra, hogy Washington megvédi a szigetországot egy kínai támadás esetén. 

Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a tavaly márciusban megjelent amerikai Nemzeti Védelmi Stratégia (NDS) Kínát nevezi az Egyesült Államok első számú stratégiai kihívójának, míg Oroszországot bajkeverő, akut fenyegetéseket jelentő stratégiai ellenfélként értékeli. 

Az NDS szerint a Kínai Népköztársaság az USA számára „a legjelentősebb stratégiai versenytárs, amely állandó kihívást jelent.” Az Egyesült Államok önállóan és a NATO-val együttműködésben arra törekszik, hogy gyengítse a két revizionista nagyhatalom közötti stratégiai partnerséget, egymás kölcsönös támogatását.

A NATO álláspontja

A NATO biztonságpolitikailag már évek óta egységes egészként kezeli a Moszkva-Peking tengelyt. Jens Stoltenberg főtitkár 2021 őszén a NATO védelmi minisztereinek tanácskozásán kiemelte, hogy a két országot nem szabad két külön veszélyforrásként kezelni: „Először is Kína és Oroszország szorosan együttműködik.  Másodszor pedig, amikor többet fektetünk a technológiai fejlesztésünkbe, akkor az mindkettőjüknek szól”.

A NATO tavaly nyáron fogadta el új „Stratégiai Koncepcióját”, amely a szövetség célrendszerét fekteti le a következő évtizedre.  A korábban érvényes verziót még 2010-ben fogadták el, és az még említést sem tett Kínáról. Az új stratégiai koncepcióban elsőként jelenik meg Kína mint biztonsági kihívás a szövetség számára. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hatalmi ambíciói és kényszerítő politikái kihívást jelentenek a NATO érdekeire, biztonságára és értékeire.

Mi történt Pekingben?

De a levesbe légy repült vasárnap. A francia elnök ugyanis háromnapos kínai látogatásáról hazatérve óriási politikai vihart keltő kijelentéseket tett, amelyek komoly kérdéseket vetnek fel a transzatlanti kapcsolattal, Tajvannal és az EU „stratégiai autonómiájának” koncepciójával kapcsolatban.

Macron hangsúlyozta, hogy Európának olyan független képességeket kell kifejlesztenie, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU a világ „harmadik szuperhatalmává” váljon – feltehetően az USA és Kína mellett. A „legnagyobb kockázat”, amellyel Európának szembe kell néznie, az, hogy a tömb „olyan válságokba kerül, amelyek nem a miénk, és megakadályozzák a stratégiai autonómia kiépítésében”.

„Az a kérdés, amelyet az európaiaknak meg kell válaszolniuk” – mondta Macron, „érdekünkben áll-e felgyorsítani [válságot] Tajvanon? Nem. A legrosszabb az lenne, ha azt gondolnánk, nekünk, európaiaknak e téma követőivé kell válnunk, és az Egyesült Államok napirendjéből és a kínai túlreagálásból kell átvennünk a jelünket.” A „legnagyobb kockázat”, amellyel Európának szembe kell néznie, az, hogy a tömb „olyan válságokba kerül, amelyek nem a miénk, és megakadályozzák a stratégiai autonómia kiépítésében”.

Nos, úgy tűnik, hogy Macron pontosan azt adta Hszi elnöknek, amit a kínai egyeduralkodó akart: a kereskedelem fejlesztését, hogy Kína gazdasága erősebb legyen - ugyanakkor egy politikailag megosztott Európát.