Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Az MIT tanulmánya szerint Ázsia minden más kontinensnél kevesebb egy főre jutó ivóvízzel rendelkezik. Holott a térségben már amúgy is feszült India és Kína kapcsolata és a vízért folytatott versenyfutás csak tovább mérgezi a politikai légkört Ázsia államai között.
Szennyezett Kína
Kína rendelkezik a világ lakosságának 20 százalékával, de a Földünk édesvízkészletének csupán 7 százalékával. 1980 és 2010 között a kínai háztartások vízfogyasztása 11-szeresére, az ipari szektoré háromszorosára nőtt.
De az egy főre jutó ivóvíz mennyisége Kínában a világátlagnak csak a negyede. Eközben egy 2015-ös tanulmány megállapította, hogy ország talajvizeinek 80 százaléka szennyezett mérgező fémekkel és egyéb szennyezőanyagokkal, ami alkalmatlanná teszi az emberi fogyasztásra.
A himalájai játszma
Az átlaghőmérséklet Kínában ráadásul gyorsabban emelkedik, mint a világátlag. Ez különösen kritikus a Himalája térségében, ahol a gleccserek drámai gyorsasággal húzódnak vissza, veszélyeztetve az Indiai szubkontinens és Délkelet-Ázsia vízellátását. Kína ellenőrzi ugyanis 10 nagy folyó eredetét, amely aztán 11 országon folyik keresztül, 1,6 milliárd embert látva el édesvízzel.
Amikor tehát Peking tavaly bejelentette egy 60 gigawattos, a világ legnagyobbjának számító vízierőmű felépítését a tibeti Jarlung Cangpo folyón, az legalább annyira szólt a vízbiztonságnak, mint a tiszta energiának. A kapacitása így háromszor akkora lenne, mint a világ jelenlegi legnagyobb erőműve, a szintén kínai Jangce folyóra emelt Három-szurdok-gáté, amely miatt 1,3 millió embert kellett kitelepíteni.
Kína ráadásul legalább 11 erőművet akar építeni a Jarlung Cangpora. A Jarlung Cangpo közel 5000 méter magasban ered, amellyel a világ legmagasabban fekvő folyója – egyben a világ kilencedik legnagyobb vízhozammal rendelkezik.
Kiszolgáltatott India
Mindezen projektek a folyó alsó folyásán elhelyezkedő India és Banglades számára katasztrofális kimenetelűek lehetnek. Ebből a folyóból lesz Indiába belépve ugyanis a Brahmaputra folyam, amely az 1,4 milliárdos népességű ország vízfogyasztásának 30 százalékát adja – márpedig a kínai erőművek a folyam vízfolyását 60 százalékkal is lecsökkenthetik.
A beruházás ellen további intő jel lehet a Mekong folyóra épített erőművek átgondolatlansága. A folyó felső, kínai szakaszán megépített vízerőművek miatt ugyanis kevesebb víz és hordalék érkezik Vietnamba. Részben emiatt – és a tengerszint emelkedése miatt is – a folyó torkolatának egyes részein évente 30-100 centiméterrel kerül beljebb a part. A Mekong-delta a világ egyik legfontosabb élelmiszertermelő vidéke, több mint húsz millió ember él itt, de egyre többen vándorolnak el a nehezedő körülmények miatt.
Kiemelendő, hogy az új erőművek komoly veszélyforrást jelentenek Indiára, Kína stratégia ellenfelére – mindez akkor, amikor a politikai feszültség több évtizedes csúcson van a két ország között, és a Tibetbe tervezett gát 30 kilométerre épülne Indiától. Peking ráadásul „Dél-Tibetként” magának követeli a Arunácsal Prades indiai tartomány nagy részét, ahol a tibeti folyó belép Indiába.
A kínai hadtörténetben nem ismeretlen a víz fegyverként való használata. A második világháború alatt a Kínai Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, Csang Kaj-sek felrobbantott egy gátat a Sárga Folyón, hogy megakadályozza a japán csapatok előrenyomulását. Az áradás nemcsak a japánokat állította meg, hanem egyben mintegy 800 ezer kínai civil fulladásos halálával és 4 millió kínai otthonának elvesztésével is járt.
Kazah tüntetések
Hasonlóképpen, Kína egyre több vizet vesz ki abból az Ili folyóból, amely a gyorsan elsivatagosodó Közép-Ázsiába szállít vizet és amelynek államai már így is farkasszemet néznek egymással az eltűnő vízkészletek miatt. Kazahsztán Balhas nevű tavának vízfelülete napjainkban olyan gyorsan csökken, mint annak idején az Aral tóé – ez utóbbi 40 év alatt gyakorlatilag kiszáradt. A Balhas tó a világ 15. legnagyobb területű, édesvizű tava.
Az utóbbi időszakban Kína 40 százalékkal kevesebb vizet enged át Kazahsztánba az Ili folyón, amely a geopolitikailag robbanásveszélyes Hszincsiang tartományban ered. A pekingi magatartás sokban hozzájárul a sorozatos Kína-ellenes tüntetések hevességéhez, amelyek közül a legutóbbi március 27-én zajlott le.
Peking módosítani akarja az etnikai arányokat Hszincsiangban (az egykori Kelet-Turkesztánban) és folyamatosan telepíti be a „han” nemzetiségű kínaiakat a tartományba. Ez egyrészt növeli a vízfogyasztást, másrészt felbőszíti a kazahokat, hiszen sok nehéz helyzetben élő – és zaklatásnak kitett - kazah nemzetiségű is él a Hszincsiangban.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
És ha már ott van, hivatalos találkozója is lesz Rómában. 
