Március 14-én járta be a világsajtót a hír, hogy orosz harci repülőgépek hathatós „segítségével” zuhant le egy amerikai drón a Fekete-tenger felett. Az incidens nagy vihart kavart az amerikai-orosz kapcsolatokban, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy komolyabb eszkalációhoz vezetne. Az ügynek azonban még nincs vége, ezért érdemes áttekinteni, mit is tudunk a történtekről, és milyen lépések várhatók a felek részéről.
Ami jelenleg biztosnak mondható, az az, hogy egy amerikai MQ-9 Reaper drón és két orosz Szu-27-es harci repülőgép egymás veszélyes közelségében repült március 14-én a Krím-félsziget partjaitól nagyjából 120 (más források szerint pedig csak 60) kilométeres távolságban, majd a pilóta nélküli amerikai gép a tengerbe csapódott. Arról, hogy mi is vezetett ehhez, már egymásnak ellentmondó beszámolók érkeztek a két oldalról. Az amerikaiak szerint az orosz gépek több manővert is végrehajtottak a drón megzavarására, többek közt üzemanyagot ráengedve próbálták tönkretenni elektronikus eszközeit, illetve nagyon közel repültek hozzá, és az utolsó ilyen alkalommal ütközés is történt, amely megrongálta az MQ-9 farkán elhelyezett légcsavart, ennek következtében a drónt távolról irányító kezelők kénytelenek voltak a súlyosan sérült gépet a tengerbe vezetve megsemmisíteni. Orosz források szerint nem történt ütközés, harci gépeik elfogó rutinműveletet hajtottak végre, a drón pedig a kezelők hibájából, egy rosszul sikerült „hirtelen manőver” után zuhant a tengerbe.
Amerikai részről azt nyilatkozták, hogy dolgoznak az esetről készült felvételek titkosítás alól való feloldásán, és csütörtökön nyilvánosságra is hoztak egy felvételt arról, ahogy egy Szu-27-es kétszer is üzemanyagot kibocsátva megközelíti a drónt, ám egyértelműen ütközésre utaló pillanat nincs a hirtelen megszakadó képsorokon. (A Pentagon szerint a felvételt megvágták ugyan, de ez nem érintette a bemutatott események sorrendjét.)
Orosz részről egyelőre csak egy felvétel került elő az incidensről, ez az egyik Szu-27-es pilótafülkéjéből mutatja, ahogy a harci gép elhúz a drón mellett.
Kíváncsi elektronikus tekintetek
De mit is keresett ott az amerikai drón? Az amerikai légierő az ukrajnai háború kezdete óta szinte állandóan járőrözik különféle felderítőgépekkel a Fekete-tenger feletti nemzetközi légtérben (és persze a háború előtt is voltak ilyen repülések, de nem ilyen rendszerességgel). Ezek a pilóta nélküli és pilóta által vezetett gépek a fejlett szenzoraik, kameráik és radarjaik segítségével rengeteg információt tudnak összegyűjteni nemcsak a Fekete-tengeren hajózó orosz haditengerészeti egységekről, illetve a légtérben közlekedő orosz harci gépekről, hanem messze a szárazföldre „belátva” többek között az orosz haderő egységeinek mozgásáról vagy az utánpótlási vonalakról is értékes információkat tudnak szerezni.
Ez érthető módon nem tölti el kitörő örömmel az orosz hadvezetést, különösen hogy mostanra nyílt titoknak számít az is, hogy az amerikai (NATO) hírszerzés a megszerzett információkat megosztja az ukrán haderővel is, többek között célkoordinátákat is kapnak rakétákkal és más módokon az orosz lőszerraktárak, laktanyák és parancsnoki központok ellen végrehajtott támadásaikhoz. (Az is biztosnak tűnik, hogy az ukránok egyik legnagyobb sikerében, a fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajójának, a Moszkva cirkálónak az elsüllyesztésében is fontos szerepet játszott a nyugati hírszerzés.)
Ennek megfelelően az orosz légierő igyekszik is legalább megzavarni az információgyűjtést, illetve elriasztani az amerikai gépeket. Önmagában ez sem újdonság, az amerikai haderő már 2020-ban azt az információt közölte, hogy a Fekete-tenger felett küldetéseket teljesítő gépeik 90 százaléka kap közeli kíséretet orosz elfogó gépektől. A háború kitörése óta mindennaposak az ilyen incidensek, sőt tavaly októberben a brit légierő illetékesei szerint egy RC-135 Rivet Joint felderítőgépüket elfogó két Szu-27-es orosz harci gép közül az egyik egy rakétát is kilőtt egy ilyen akció közben – az oroszok szerint „technikai hiba” miatt, azt pedig nem tudjuk, mennyire volt közel a brit gép a lelövéshez, azaz élesített robbanófejjel lőtték-e ki a rakétát és mi volt annak a célpontja.
Ugyanilyen elfogásokat rendszeresen végrehajtanak NATO-gépek is orosz repülőgépek ellen, Szíria felett is mindkét oldal rendszeresen végez ilyeneket, és ezen akcióknak megvannak az íratlan szabályai, amelyek arra irányulnak, hogy ne végződhessen komoly bajjal egy-egy ilyen elfogás. Az amerikaiak a mostani eset kapcsán nem is azt kérik számon elsősorban az oroszokon, hogy megpróbálták elfogni a Reaper drónt, hanem azt, hogy ezt
„veszélyes és nem professzionális módon”
hajtották végre. Egyes szakértők és amerikai illetékesek szerint elképzelhető, hogy a drón vesztét okozó ütközés valójában véletlen volt, az orosz gép pilótája csak közel akart repülni a Reaperhez, de elmérte a távolságot. Erre utalhat az is, hogy az értesülések szerint az érintett Szu-27-es is megsérült az incidensben, bár a károk mértékéről egyelőre nem lehet közelebbit tudni.
Komplikációk adódhatnak
Tovább bonyolítja az ügyet a történtek helyszíne is. A drónra nézve végzetes találkozóra a jog szerint nemzetközi légtérben került sor, ám igen közel a Krím-félsziget partjaihoz (a szakértők szerint a Reaper ilyen távolságból a szárazföld vizuális megfigyelésére is képes volt). A félszigetet Oroszország 2014 óta saját területének tekinti, ám a nemzetközi közösség túlnyomó része továbbra is Ukrajna részeként tartja számon. Oroszország ráadásul az incidens helyszínét az Ukrajna elleni „különleges katonai műveletre kijelölt területnek” tekinti, és a washingtoni orosz nagykövet közlése szerint tájékoztatták is az amerikaiakat arról, hogy ezt a területet a katonai művelethez felhasznált zónának tartja.
What the heck was that USAF MQ-9 Reaper drone doing over there anyway?
— il libanese (@Ramy_Sawma) March 14, 2023
Russian MoD statement:
- US drone flight was recorded in Russia's Crimean region in direction of the Russian border.
- Flight of the US drone was carried out with the transponders turned off, violating… https://t.co/FmnRZopSVd pic.twitter.com/s3DLuDtA2a
Ugyan a történtek kemény hangú üzenetváltáshoz vezettek Washington és Moszkva között, és a háború kitörése óta az első közvetlen (szó szerinti és átvitt értelemben vett) összeütközést jelentik az orosz és az amerikai légierő között, önmagában ez az eset minden bizonnyal nem vezetne további eszkalációhoz. Egy ilyen drón ugyan nem olcsó játékszer, mai áron nagyjából 32 millió dollárba kerül, elvesztése pedig természetesen fájó veszteség, de közel sem pótolhatatlan. Kérdés, hogy az oroszok mit tudnak összegyűjteni a roncsokból – azt már bejelentették, hogy megpróbálják begyűjteni a maradványokat – és mit tudnak esetleg ezek alapján kideríteni a drónra szerelt eszközökkel kapcsolatban.
Az MQ-9 Reaperekre fegyverek mellett sokféle elektronikus felderítési és hadviselési eszközt lehet felszerelni, ezek működése pedig féltett titoknak számít. Azt nem lehet tudni, hogy a lezuhant drón pontosan milyen eszközöket szállított – mindenesetre egy júliusban Romániában lezuhant ilyen pilóta nélküli gép roncsai között egy olyan „pod”-ot, azaz felfüggesztett fegyverzettároló tartályt is láttak a független szakértők, amelyet be sem tudtak pontosan azonosítani – egy ilyen nyilván különösen érdekes lenne az orosz mérnökök számára. Az amerikaiak mindenesetre közölték, a drón a tenger egy nagyon mély részén zuhant le, ahonnan szinte lehetetlen a darabjait kiemelni, és hozzátették, az MQ-9 kezelői megtették a szükséges „preventív lépéseket” annak érdekében, hogy a drón maradványai ne tartalmazzanak értékes kinyerhető információkat. Azt azért tegyük hozzá, hogy ha ez nem így lenne, akkor sem nyilatkoznák le az amerikai illetékesek, hogy a roncs könnyen hozzáférhető, és tele van szupertitkos, vadonatúj fejlesztésekkel…
Ha most el is ülnek az incidens keltette hullámok, az azért nem jelenti azt, hogy a további eszkaláció veszélye el is múlt. Az amerikaiak valószínűleg nem lesznek hajlandók felfüggeszteni a járőrözést a Fekete-tenger Oroszországnak kényelmetlenül közeli darabjai felett, ha viszont nem akarnak további hasonló veszteségeket, dönthetnek úgy, hogy harci gépekkel kísérik a felderítőgépeket. Ha az oroszok sem hajlandók belenyugodni a helyzetbe, akkor a következő ilyen incidensre már mindkét oldalon pilóták vezette, éles fegyverekkel felszerelt harci gépek részvételével kerülhet sor, márpedig akkor egy hasonló „kockázatos és nem professzionális” elfogási kísérlet akár rosszabbul is elsülhet. Ha pedig már egy vagy több pilóta is életét veszti, akkor sokkal nehezebb lehet majd leállítani az eszkalációs spirált.
Közben olyan híreket is lehetett olvasni, melyek szerint az incidens kapcsán Törökország fontolóra veszi, hogy az általa őrzött Boszporusz és Dardenellák tengerszorosokon keresztül amerikai hadihajókat engedjen be a Fekete-tengerre. (A háború kitörése után Ankara nagyjából a „hadihajók se ki, se be” politikáját vezette be, azaz a Fekete-tengeren azok a hadihajók tartózkodhatnak, amelyek a háború kezdetén is ott voltak, ez az orosz flottaegységek megerősítését és pótlását is lehetetlenné tette, de a NATO hajóit is távol tartotta.) Ha ez megtörténik, akkor az alapvetően boríthatja fel az erőviszonyokat a Fekete-tengeren, bár persze sok függ attól, az engedély hány darab és pontosan milyen hadihajókra vonatkozna. Mindenesetre az amerikai és orosz erők együttes jelenléte a Fekete-tengeren tovább növelné egy szándékos vagy véletlen közvetlen konfrontáció kockázatát, amely szintén további eszkalációhoz vezethetne.
Drónok, biztonsági kamerák, illetve az embertársaikról készségesen jelentő emberek is az iráni hatalom eszköztárába tartoznak, ha a fejkendőviselésről van szó. 
