Ruchir Sharma

Ruchir Sharma, a Morgan Stanley vezető stratégája az alapblog.hu-nak adott interjúban kifejtette, hogy hosszú időre eltűnik a tíz éven át tartó piaci eufória a nyersanyagok, az energiahordozók és az azokban gazdag országok, főként Brazília, Argentína, Oroszország körül. Ezekből a térségekből és a nyersanyagokhoz kapcsolódó részvényekből, alapokból, pénzügyi termékekből megkezdődik a gigantikus pénzkivonás.

Ruchir Sharma véleménye szerint évek óta túllihegett a várakozás a kínai gazdaság jövőjét illetően, a növekedés ütemének határai a szemünk előtt szűkülnek immár, az ingatlanár összeomlása fenyeget, az önkormányzatok eladósodottságának mértéke kóros, a belső keresletet, a fogyasztást  képtelenség a korábbi évek ütemében szélesíteni. Ezt a kínai vezetés is felismerte, s látványos lépéseket tesz a téves alapokon nyugvó spekulációs nyomás enyhítésére, más szóval: a gazdaság hűtésére.

Kína lassulása a BRICS országok jövőjét is aláássa

A szakértő véleménye szerint a „BRICS mítosz” valójában egy másik mítoszra épül, a „kínai mítoszra”. Azért kezdtek eredetileg és máig tartóan politikusok és befektetők  egészen fantasztikus jövőképet szőni Brazília és egy sor más, nyersanyagban gazdag dél-amerikai, valamint közép-ázsiai ország köré, mert elhitették magukkal és másokkal, hogy Kína és részben India sem tud megállni a gazdasági növekedésben.

Ruchir Sharma úgy véli, hogy Indiával is ugyanaz a probléma, mint Brazíliával: gazdasági növekedésük közepette elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését, az oktatási és az egészségügyi ellátórendszerek primitívek maradtak, a közpolitika drága és átláthatatlan, valamint erősen korrupt. Hozzátette, hogy e tekintetében ugyanaz a probléma dominál Oroszországban is. A szekértő szerint ezeknek az országoknak minden eddig elért eredménye kizárólag a nyersanyag-energiahordozó árak emelkedéséből, az abból származó jövedelem megsokszorozódásából fakad, eredendően pedig abból a hitből, hogy Kína folyamatosan, rendkívüli mértékben lesz képes növekedni és ez húzza magával az egész világgazdaságot.

A jövővel kapcsolatban Ruchir Sharma elmondta, hogy a piaci bizalom gyorsan el fog illanni, mihelyt általános és mély felismerést nyer, hogy Kína lassulni kénytelen és stagnálás vár Európára is. Az Egyesült Államok a tradicionális nagyok közül az egyedüli marad, a BRICS mítosz fennmaradásához azonban Amerika élénkülő ereje kevés lesz. Összességében a szakértő úgy véli, hogy Oroszország, Brazília és Dél-Afrika csillaga lehullóban van, Kínát és Indiát pedig a lassulás fenyegeti, ugyanakkor a jövőben Törökország, Indonézia és több közép-európai ország fog feltörni.

A régió országai kitörnek, mi nem fogunk

Közép-Európán belül véleménye szerint Lengyelországnak, Csehországnak és Szlovákiának jók az esélyei. Lengyelországgal kapcsolatban elmondta: nagy a valószínűsége annak, hogy egy modern ipari hatalommá váljon, mivel Európában itt fogják a leghamarabb, a leghatékonyabban, a legkorszerűbb technológiák révén kitermelni palagáz vagyonukat, amelyre új ipari forradalmukat alapozhatják.

Magyarországot Ruchir Sharma nem sorolja a kitörni készülő európai országok közé, véleménye szerint Magyarország eljátszotta a nemzetközi piaci bizalmat, rossz a híre, pontosabban, hogy nem kiszámítható. Főleg gazdaságpolitikai értelemben nem az. Véleménye szerint túl sok a politikai szöveg és ehhez képest túl kevés a növekedést megalapozni hivatott reform, mindezek mellett követhetetlen a taktikázás az IMF-fel, az EU-val, az egymásra épülő hírek a külföldi befektetők váratlan, meglepetésszerű megadóztatásáról, vagy az adók visszavonásáról.

A devizapiaccal kapcsolatban a szakértő úgy véli, hogy az amerikai dollár előbb vagy utóbb komoly erősödésnek fog indulni, azzal az általános piaci felismeréssel párhuzamosan, hogy míg Amerikában huzamosabb ideje alig nőnek a bérek, addig Kínában és egészen mostanáig Nyugat-Európa legtöbb országában meredeken emelkedtek. Az Egyesült Államok gazdasága a világ egyik legversenyképesebb gazdaságává kezd válni –különösen – az amerikai és a kínai bérek közti különbség folyamatos szűkülése miatt. Kína versenyképessége ugyanakkor a jelentős béremelkedések miatt viszonylagosan gyengül.

A teljes interjút itt olvashatja>>