Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Tavaly az ENSz tíz legnagyobb békefenntartó művelete közül hat olyan országban történt, amelyek különösen kitettek a klímaváltozásnak. Bár a globálisan a polgárok számára az elmúlt években a klímaváltozás kiemelten fontos téma lett, idén a koronavírus-járvány, a gyengülő nemzetközi rendszer és a súlyos recessziótól való félelem ezt háttérbe szorította.
A biztonságpolitikai aspektus
Már jelenleg 210 millió úgynevezett klímamenekült bolyong a világban – akik nem katonai konfliktusok, hanem a klímaváltozás által előidézett katasztrófa miatt kellett elhagyniuk otthonukat. Az ENSz előrejelzése szerint ez a szám 2050-ig egymilliárdra nőhet. Holott a klíma-menekültek megjelenésével a centrumtérségek államainak belső társadalmi kohéziója is megbomlik.
Új-Zéland vette föl először a biztonságpolitikai kesztyűt a nyugati világban, és 2018-as Stratégiai Védelempolitikai Állásfoglalása a klímaváltozást egy olyan veszélyforrásként írja le, amely „a gyenge kormányzású régiókat destabilizálja”, így felerősítve a „hagyományos biztonsági kihívásokat”. Az emelkedő tengerszintek kapcsán érdemes kiemelni, hogy a Föld lakosságának 40 százaléka a tengerpartoktól 100 kilométeres távolságon belül lakik, a világ lakosságának tizede pedig a tengerszint felett 10 méternél alacsonyabb területeken él. Eközben közel 900 millió embert fenyeget az éhezés, amint a korábban termőföldjeik elsivatagosodnak. 3,2 milliárd ember pedig olyan területeken él, amelyek már a jövő évtized végére lakhatatlanná válnak.
Nagy ígéretek a klímacsúcson
Ezért is övezte kiemelt figyelem azt az online megtartott klíma-csúcstalálkozót, amelyre Joe Biden negyven állam- és kormányfőt hívott meg. Ez a 40 ország felelős a globálisan kibocsátott üvegházhatást okozó gázok (GHG) 80 százalékáért.
A csütörtökön és pénteken megtartott rendezvénynek az volt a célja, hogy előkészítse az ENSz novemberi glasgow-i klímakonferenciáját, és meggyőzze a gazdasági nagyhatalmakat az ambiciózusabb klímavédelmi célkitűzések nélkülözhetetlenségéről. A csúcstalálkozón mások mellett Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök, valamint Narendra Modi indiai kormányfő és Angela Merkel német kancellár is részt vett.
Az amerikai elnök kiemelte, hogy terveik szerint Amerika Svédországgal és Indiával az ipari szektor széndioxid-mentesítése érdekében, az Egyesült Királysággal a széndioxid-mentes villamosenergia-ágazat kiépítése érdekében, az Egyesült Arab Emírségekkel és más országok részvételével pedig a mezőgazdaság területén fog együtt dolgozni.
Biden jó példával járt elöl, és az USA 2005-ös GHG-kibocsátás szintjének 50-52 százalékos csökkentését ígérte 2030-ig. Hszi Csin-ping megerősítette korábban tett vállalását, hogy Kína 2060-ig klímasemleges lesz, azaz attól az évtől az atmoszférát már nem terheli pótlólagos GHG-vel. Angela Merkel, Emmanuel Macron és Boris Johnson országaik részéről már 2050-re ígérték ugyanezt. Sokak megdöbbenésére Jair Bolsonaro brazil elnök is ráérzett a Fehér Ház új kurzusára, és 2050-re vállalt be klímasemlegességet – 10 évvel korábban, mint az eredeti tervek.
És az óriási kérdőjelek
A politikusok ígéret-cunamija közepette óriási kérdőjelek maradtak a vállalások teljesíthetősége tekintetében. Kína például a maga 28 százalékos részesedésével messze a legnagyobb széndioxid-kibocsátó a világon. Ennek ellenére még nem hozta a nemzetközi közösség tudomására, hogy milyen közeljövőben tett intézkedésekkel csökkentené jelentősen a kibocsátást.
Bár Kína vezető hatalomnak számít a napenergia-technológiák gyártásában, illetve az elektromos autók kifejlesztésében, de ezeket az erőteljes gazdasági növekedés lenullázza – lévén, hogy ez utóbbit 85 százalékban a fosszilis energiahordozók hajtják, azon belül is kiemelten a klímára rendkívül káros szénből nyert energia. Ezen az arányon nem lehet egyik napról a másikra gyorsan változtatni.
Kína csupán az elmúlt két évben 70 gigawattal növelte szénerőműveinek kapacitását, és semmi jel nem utal arra, hogy ez a növekedési dinamika lassulna. Összességében az ország 1100 gigawatt szénerőművi kapacitással rendelkezik, a világon minden második szénerőmű Kínában üzemel. Az Új Selyemút (BRI) gigaprojekte keretében pedig 240 szénerőmű építését finanszírozta meg számos fejlődő országban.
Hasonlóan súlyos a helyzet Indiában, amely a globális széndioxid-kibocsátás 7 százalékáért felel. Az ország szintén széles körben a szénerőművekre támaszkodik, amelyek az óriási ország áramfogyasztásának háromnegyedét állítják elő. Oroszország a globális széndioxid-kibocsátás 5 százalékáért felel, és a kormányzat eddig nem deklarálta, hogy a kőolaj és földgáz alapokon álló gazdaságát hogyan akarja átalakítani.
Az Egyesült Államok a globális széndioxid-kibocsátás 15 százalékáért felelős, de Biden nagyívű ígéretei itt is számos kockázattal kell, hogy szembesüljenek. Az egyik legnagyobb veszély belpolitikai természetű. Ha a félidős választáson 2022 végén a republikánusok visszanyernék a többségüket a kongresszusban, akkor azontúl a kormányzat minden klímapolitikai törvénytervezetét blokád alá vennék.
Két konzervatív bíró is így látja helyesnek. 
