Mintegy 650 milliárd forintos eltérés adódik, csak ezeket figyelembe véve ekkora korrekciót kell végrehajtani. Ez a GDP 0,8 százaléka. Hogy ez valójában 400 vagy 900 milliárd forint, ezt nem tudhatjuk: az ismertetett információhiány mellett ezt a gazdasági növekedés alakulása is befolyásolja - írja a Gránit Alapkezelő egyik elemzőjének a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor-on.
Fotó: Depositphotos
A szerző szerint a jövőre vonatkozó kilátásokat akár pozitív, akár negatív irányba alapvetően két tényezőcsoport befolyásolja a hitelminősítőknél. Az egyik ilyen tényezőcsoport a politikai tényezők csoportja: az Európai Unióval való kapcsolat változása, a politikai környezet alakulása, a jogállamisági kérdések.
A második tényezőcsoport a költségvetés állapota, illetve ehhez kapcsolódóan az államháztartási hiány és az államadósság alakulása. Ez szerinte egy jelentős kockázati tényező. A koronavírus, majd az ezt követő energiaválság mindenhol súlyosan érintette a költségvetést: az Európai Unió GDP-arányos költségvetési hiánya a 2019-es 0,4 százalékról 2020-ra 6,7 százalékra emelkedett, majd ezt követően 2023-ig 3,5 százalékról mérséklődött. Ez tehát az unió átlagát tekintve is meghaladja a 3 százalékos előírást. Magyarországon a hiány a 2019-es 2,0 százalék után 2020-ra 7,6 százalékra emelkedett, majd 2023-ban is magasan, 6,7 százalékon alakult – ennél csak a 7,4 százalékos olasz hiány volt nagyobb, de nem sokkal maradt el tőle a 6,6 százalékos román deficit sem - emlékeztetett a számokra.
A szerző szerint a hitelminősítőket azonban nemcsak a múlt érdekli, legalább olyan fontos számukra a jövő is, azaz hogy sikerül-e ledolgozni ezt a hiányt. A kormányzati tervekben (a költségvetésben, illetve a tavalyi konvergenciajelentésben) idénre 2,9 százalékos növekedés szerepelt – tavalyra pedig 3,9 százalékos. A 2,9 százalékos idei deficitet azonban a tavalyra várt 1,5, illetve az idénre várt 4,0 százalékos növekedés mellett számították ki. Ennél azonban a makropálya kedvezőtlenebbül alakult: tavaly növekedés helyett 0,9 százalékos visszaesés történt, míg idénre már csak 2,5 százalékos bővülést vár a kormányzat.
Ezzel párhuzamosan lett a tavalyi hiány is jóval magasabb a tervezettnél. Ennek hatására az idei deficitcélt a kormányzat 4,5 százalékra emelte, ám kérdés, hogy ez mennyire lesz tartható. A jelek szerint, ha nem történik semmi, akkor nem lesz tartható. Ez egyrészt adódik abból, hogy az év első négy hónapjában a hiány meghaladta az egész éves előirányzatot (és bár a májusi egyenleg kismértékű pozitívumot mutatott, a decemberi, jellemzően kirívóan magas deficit lehetetlenné teheti a teljesülést).
"A Standard and Poor’s és a Fitch elemzéséből is arra következtethetünk, hogy a kormányzat konszolidációs tervet vetített számukra előre. Ezt erősíti meg Gulyás Gergely június 13-ai Kormányinfón elmondott véleménye, mely szerint ha szükséges lépéseket tenni a deficitcél elérése érdekében azt megteszik – hogy mennyire állunk közel a deficitcélhoz, az viszont a gazdasági növekedéstől függ."
Mennyire állunk tehát közel a deficitcélhoz, mekkora az a pénzösszeg, amelyet esetleg ki kell igazítani? Erre a kérdésre az elemző nem tudott egykönnyen válaszolni, hiszen a költségvetés kapcsán csak foltokat lát: az eredetileg 2,9 százalékos hiánnyal tervezett költségvetés van érvényben, így ahhoz tudjuk viszonyítani az eltéréseket – noha tudjuk, hogy az azokban szereplő számok már nem igazak. Fontos megemlíteni, hogy az eltérések elemzésénél az Eurostat által figyelembe vett, eredményszemléletű (ESA-módszertan szerinti) hiánnyal foglalkozunk (ennek kellene 3 százalék alatt lennie), ezt pedig a módszertan szerint nem terheli például a reptérvásárlás.
A magas infláció hozzájárult a költségvetési helyzet romlásához: a monetáris politika szigorítására volt szükség, ami emelte a kamatkiadásokat; a nyugdíjak értékének megőrzése növelte a nyugdíjkiadásokat; a csökkenő vásárlóerő visszafogta a fogyasztást, így az áfa-bevételek értéke mérséklődött. Az infláció leszorítása és alacsony szinten való lehorgonyzása tehát nemcsak a monetáris politika célja, de a fiskális politika számára is kedvező -figyelmeztetett az elemző.
A vezető devizákkal szemben nagy amplitúdóval mozgott a hazai fizetőeszköz, de volt egy pont, amikor mindegyikhez olcsón lehetett hozzájutni. 
