Múlt csütörtökön a The Lancet nevű, két évszázada alapított, vezető brit orvosi hetilap átfogó jelentést tett közzé a Trump-kormányzat egészségügyi tevékenységéről. A 33 fős szerzőgárda – közöttük több professzor – 3 év alatt állította össze a tanulmányt.
Rendszerszintű alulteljesítés
A jelentés főként a volt adminisztráció COVID-19 járványra adott válaszait veszi górcső alá. A szerzők megállapítják, hogy a Trump-kormányzat közvetlenül felelős több tízezer ember haláláért a járvány alatt. Több mint 200 ezer amerikai még életben lenne, ha az Egyesült Államoknak olyan COVID-19 halálozási aránya lett volna, mint a többi fejlett országnak.
De a szerzőgárda gondos jelentése messze túlmegy a Trump-adminisztráció bírálatán. Úgy érvel, hogy a közel félmillió amerikai COVID-19-es halálesetet hozzá kell adni azon „eltűnt amerikaiakhoz”, akiknek a halála összefügg az utóbbi négy évtizedben egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenséggel. A hetilap jelentése mind a járvány tragédiáját, mind a Trump-kormányzatot az amerikai társadalomban zajló mélyrehatóbb tendencia eredményeként írja le.
A lap szerint a dereguláció és a megszorítások leple alatt az amerikai elit már négy évtizede saját érdekei és haszna szerint szabályozza a piacot és a központi költségvetést. A szerzők kiemelik, hogy az ilyen típusú kormányzás alatt a befolyásos vállalatok és családok nagyszabású központi költségvetési átutalásokban részesülnek.
A The Lancet szerint
az a kényelmetlen igazság, hogy Trump elnök több szakpolitikai lépése nem jelentetett szakítást a múlttal, hanem csupán felgyorsította a több évtizede meglévő trendet a lemaradó életelvárásról. Mindez mély hibákat és hiányosságokat tár fel az amerikai gazdaság-, egészségügyi- és társadalompolitikában.
Gyorsuló lemaradás a G7-ektől
A COVID-19 járvány által okozott halálozás felgyorsította az amerikaiak várható élettartam-csökkenését, és ráadásul mindez különbözőképpen érintette a társadalmi osztályokat. A folyóirat kiemeli, hogy Trump 2017 januári beiktatásakor a várható élettartam már hanyatló trendben volt. 2014 és 2018 között ez a mutató 78,9 évről 78,7 évre esett.
A jelentés elképesztő következtetésre jut azon amerikai polgárok számáról, akik idő előtt haláloztak el az egyre szélesedő társadalmi különbségek miatt. Az úgynevezett „hiányzó amerikaiak” számát meg lehet határozni – vagyis azokét, akik még mindig életben lennének, ha a koruknak megfelelő halálozási ráta egyenlő maradt volna a G7 többi államáéval.
Ezen mérés alapján a 2018-as évben 461 ezer amerikai „tűnt el” – egy szám, amely 1980 óta folyamatosan emelkedik.
Az USA lakosainak várható élettartama a fejlett országok átlagával egyezett meg 1980-ban, 1995-re már 2,2 évvel rövidebb volt, mint a többi G7 államé, és 2018-ra a szakadék 3,4 évre nőtt.
A szerzők a jelentés végén politikai ajánlásokat fogalmaznak meg a Biden-kormányzat számára. Ez minden bizonnyal falra hányt borsó lesz, hiszen a demokraták az elmúlt évtizedekben már bizonyították, hogy alattuk is gyorsan tágulnak a jövedelmi különbségek. Biden végül is annak az Obamának az alelnöke volt, aki kidolgozta a 2008-as bankmentő csomagot.
Valóban, a 2008-as pénzügyi összeomlást pénznyomás-cunamival kezelik a mai napig az amerikai elnökök. Ezek a pénzek jórészt a tőkepiacokra áramlottak, és a vagyongyarapodás 95 százaléka a társadalom legfelső 1 százalékához került.
A történelmi szintre szökött társadalmi különbségek eredményeképpen egyre szélesebbek a különböző társadalmi csoportok egészségügyi mutatói közötti szakadékok is. A tehetős amerikaiak várható élettartama mára 10-15 évvel haladja meg a szegényebbekét.
Az amerikai roncstársadalom bosszúja
Azt már más forrásokból tudjuk, hogy a világ leghatalmasabb, leggazdagabb országa – amely a legtöbbet költ az egészségére fajlagosan is – összességében mégis a közepesen fejlett országok egészségmutatóinak szintjén áll. Ez érthetőbbé válik, ha megnézzük az egészségre költött összegek eloszlását, mert akkor kiderül, hogy
az amerikai népesség legszegényebb harminc százaléka, vagyis több mint százmillió ember az összes egészségre fordított összeg mindössze 0,3 százalékával rendelkezik, viszont a leggazdagabb egy százalék, tehát több mint hárommillió amerikai használja fel az egészségre fordított összegek 22 százalékát.
Ez azt jelenti, hogy a két népességcsoportban az egy főre eső egészségügyi kiadások között több mint kétezerszeres a különbség. A legalsó jövedelmi egy százalékba tartozók egészségmutatói nagyjából Szudán vagy Banglades szintjén állnak, míg a leggazdagabb jövedelemtized egészségmutatói a legjobbak a világon. Vagyis az egészen szélsőséges, nem is latin-amerikai, hanem inkább afrikai országokra emlékeztető különbségekből adódik az USA általában vett egészségmutatóinak zavarba ejtően alacsony szintje.
Ennek az ordító társadalmi különbségnek súlyos közegészségügyi kihatása lett. Egy vezető amerikai egészségügyi híroldal 2019-es elemzése szerint a középkorból ismert betegségek ütötték fel a fejüket járványszerűen az ország egyes részein, főként a roncstársadalom és a hajléktalanok köreiben.
Los Angelesben tífusz-járvány tört ki egyes belvárosi utcákban. Washington államban az embereket vérhas-járvány támadta meg. Kalifornia, Új-Mexikó, Ohio és Kentucky államokban pedig az elmúlt pár évben fertőző májgyulladás (Hepatitis A) járvány ütötte fel a fejét – főként a hajléktalanok és a drogfüggők körében.
Kalifornia szövetségi állam kormányzója 2019 februári évértékelő beszédében kiemelte, hogy „a hajléktalanválságunk egyre inkább közegészségügyi válsággá válik”. Az Egyesült Államokban még a járvány kitörése előtt 550 ezer hajléktalant tartottak számon, mintegy negyedük Kaliforniában él.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
