Joe Biden amerikai elnök meg nem nevezett tanácsadója a napokban kijelentette a Financial Times cikke szerint, hogyha a demokraták elveszítik a választást az nem Ukrajna miatt lesz, hanem a déli határon kialakuló helyzet miatt.
Az Egyesült Államok vezetésének az okozhat ugyanis most fejtörést, hogy a napokban jár le a ’Title 42’, az a még 2020 márciusában bevezetett intézkedés, amely a pandémia idején közegészségügyi okokból lehetővé tette a papírokkal nem rendelkező migránsok gyors kiutasítását. A május 11-én kifutó rendelet után azonban visszaáll az eredeti helyzet, és az USA visszatér ahhoz a politikához, amely szerint a migránsok helyzetét alaposabban megvizsgálják a menedékkérelmek jogosságának megállapítása érdekében, és csak akkor toloncolják ki őket, ha megállapítást nyer, hogy nem felelnek meg a követelményeknek.
Megindul a déli menekülthullám
A ’Title 42’ kifutásának jelentőségét az is mutatja, hogy az amerikai-mexikói határ mentén a helyi önkormányzatok és a szövetségi hatóságok is nagy erőkkel készülnek a határon illegálisan átkelni próbálók beáramlására. Az előzetes kalkulációk szerint akár napi 13 ezer ember is megpróbálhat átkelni az Egyesült Államokba, ami több mint kétszerese a márciusban mért nagyjából 5 ezer főnek.
Az biztos, hogy a Biden-adminisztráció már készül a meginduló menekülthullámra, méghozzá egy nemrég beharangozott széleskörű szabályváltoztatással. Ennek keretében azok a bevándorlók, akik nem kérnek időpontot egy amerikai határátkelőhelyen, vagy nem veszik igénybe a bizonyos országokban elérhető humanitárius programokat, egyes speciális esetektől eltekintve nem lesznek jogosultak menedékjogra.
Emellett az amerikai védelem igénylésének feltétele az is, hogy a bevándorlóknak az általuk átszelt országok közül legalább egyben be kell adnia a kérelmet, és csak akkor, ha ezt elutasítják, kérvényezhetik a menekültstátuszt az Egyesült Államokban.
Az, hogy ez a változtatás mennyire lesz hatékony Amerikában, akár már a május 11. utáni napokban azonnal kiderülhet. Az azonban minden esetben biztos, hogy a migráció a 2024-ben esedékes elnökválasztáson is kulcstéma lesz, ráadásul a Biden-tábor már egyszer csúnyán megégette magát az üggyel – elég csak arra gondolni, hogy Kamala Harris alelnök megítélését nagyrészt ez az ügy rombolta porig.
Valahol Európa tengerein
Miközben az Egyesült Államok a vihar előtti csend utolsó pillanatait éli, Európában a migrációs hullám már valóság, és az Olaszországban partra szállók száma több mint 300 százalékkal magasabb az első negyedévben, mint a tavalyi év azonos időszakában, és legalább 26 ezren már biztosan a tengeren keresztül jutottak be az ország területére az ENSZ menekültügyi főbiztosi hivatalának (UNHCR) adatai szerint. Szakértők arra számítanak, hogy ez a szám nyáron csak tovább nőhet, hiszen ekkor a tenger is nyugodtabb, megkönnyítve az átkelést.
Érdekesség, hogy a miniszterelnökséget tavaly októberben átvevő Giorgia Meloni egyik legfontosabb ígérete volt a Földközi-tengeren keresztül érkező migráció megfékezése, ennek megvalósítása azonban egyelőre még nem jött össze a szélsőjobbos politikusnak.
Az olasz kormány következő lépését akár brit példára is megteheti, erre utal az is, hogy mikor április végén az Egyesült Királyságban járt, Meloni szétdicsérte azt a még a korábbi kormányfő, Boris Johnson által kötött megállapodást, amelynek keretében azokat a menedékkérőket, akik kérelmét az Egyesült Királyság elutasítja (ide tartozik szinte minden olyan bevándorló, aki legalább egy biztonságos országon áthaladt) Ruandába szállítanák, majd itt adhatnának be menedékkérelmet, amely elfogadása után letelepedhetnének az afrikai országban, azzal a feltétellel, hogy nem térhetnek vissza az Egyesült Királyságba. Azokat, akik indítványát Ruanda is elutasítja, abba az országba toloncolnák ki, ahol tartózkodási joggal rendelkeznek.
A brit-ruandai egyezményt azóta többször is megtámadták a bíróságon arra hivatkozva, hogy Ruanda nem biztonságos ország, egyelőre még nem született a perben ítélet, így a megállapodásra hivatkozva még nem toloncoltak ki senkit. Ezzel együtt azt nem lehet tagadni, hogy az illegális bevándorlás létező probléma: 2022-ben több mint 45 ezer menekült érkezett kis csónakokban Anglia déli partjaihoz.
Illegális belépések a keleti határokon
Végül említésre méltó a keleti útvonalakon érkező menekültek ügye is. Az Unió közös határvédelmi hivatala, a Frontex még idén januárban tette közzé 2022-es adatait, ebből az derült ki, hogy több mint 130 százalékkal emelkedett a nyugat-balkáni migrációs útvonalon történő illegális határátlépések száma a 2021-es számokhoz képest, vagyis összességében több mint 145 ezer ember. Mindez azt jelenti, hogy 2015 óta tavaly történt a legtöbb illegális határátlépés, és az Európai Unió határairól jelentett belépések 47 százaléka a Magyarország mellett is elfutó útvonalon történt.
A következő válság már a küszöbön van?
Miközben a migrációs nyomás már most erősödni látszik, hiszen például olyan klímaválságok, mint a Dél-Szudánban négy éve tartó áradások és esőzések miatt kialakuló, éhínséggel fenyegető katasztrófahelyzet, vagy a Szomáliában az elhúzódó szárazság miatt kialakuló válságos élelmiszerhiány is emberek százezreit késztetik arra, hogy elhagyják otthonaikat.
Mindezek mellett ugyanakkor fegyveres konfliktusok is stimulálják a menekülthullámot, hiszen a tálib uralom alá került Afganisztánból, a belharcokkal teli Iránból, valamint a 2015. óta a kormányerők és a felkelők harcának martalékává váló Jemenből is tömegek indultak, és indulhatnak még el.
Az egyébként is rendkívül súlyos helyzetet tovább ronthatja a Szudánban kirobbant hatalmi harc, amelyben a Hemedti néven is emlegetett Mohamed Hamdan Daglo tábornok vezette Félkatonai Gyors Támogató Erők (RSF) milícia és az az ország de facto vezetőjének, Abdel-Fattah Burháninak irányítása alatt álló hadsereg csap össze.
A rendkívül véres összecsapásnak már több száz halálos áldozata van, és az UNHCR május elején közzétett jelentésében már úgy számolt, hogy nagyjából 860 ezer ember indulhat meg a válság miatt, a helyzet kezeléséhez pedig több mint 445 millió dollárra lehet szükség.
Európa erre egyértelműen nincsen felkészülve, ráadásul úgy, hogy a tagállamok a szolidaritáson huzakodnak, és főleg az orosz-ukrán helyzetre fókuszálnak, így könnyen elképzelhető, hogy túl későn fog észbe kapni a kontinens.
