Számos mutató futott be az elmúlt napokban és hetekben, amelyek a világgazdaság vitalitásának gyengülését jelzik. A japán gazdaság, amely az Abenomics nevezetű permanens pénzügyi stimulus-injekciók rabja lett, negyedik recessziójába süllyedt 2008 óta. Mivel egyre nő az aggodalom Tokió pénzügyi integritását illetően, a Moody’s hétfőn leminősítette a szigetországot. Ezzel a világ harmadik legnagyobb gazdaságának hitelminősítése már Kína és Dél-Korea alá bukott és egy szinten áll a poszt-szovjet Észtországgal.
A 2008-as pénzügyi válság kitörése után hat évvel az eurózóna gazdasági kibocsátása még nem éri el a 2007-es szintet, a befektetések pedig 25 százalékkal (!) alacsonyabb szinten állnak.
Túlfeszített pénzügyi rendszer
A világ pénzügyi rendszere pedig jóval feszítettebb mint 2007-ben volt. A Morgan Stanley kalkulációi szerint a globális bruttó adósság az akkori 105 ezermilliárd dollárról mára 150 ezermilliárdra nőttek. A fejlett világ teljes adósságállomány a GDP 275 százalékára nőtt, ugyanez az arány a fejlődő piacokon 175 százalék. Ez mindkét esetben 20 százalékos emelkedés 2007 óta és mindkettő történelmi csúcsot jelent
A bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) – amely a jegybankok jegybankjának tekinthető – friss álláspontja szerint a legkisebb likviditás-veszteség a pénzpiacokon rendkívül durva kihatással járhat.
Az olajállamok piacra dobják külföldi kötvényeiket
Márpedig az olajárak tartósan alacsony szinten ragadása esetén a fő olajtermelő államoknak hozzá kell nyúlniuk a tartalékaikhoz – ahogyan ez Oroszország esetében már látványosan bekövetkezett –, hogy a jóléti szintjüket tartani, a már beindult projekteket és a katonai gépezetet pedig működtetni tudják.
A központi költségvetés kiegyensúlyozott marad Irán esetében 130 dolláros hordónkénti olajárnál. Ugyanez Algéria és Bahrein esetében 115, Oroszország és Irak esetében 105, Abu Dhabinál 100, a szaúdiaknál 90. Nos, ettől már a 70 dollár alatti olajárral mesze eltávolodtunk. Tehát ezen országoknak likvidálni kell külföldi kötvény-állományukat és aranytartalékaik egy részét, hogy a tátongó fiskális űrt betömjék.
Kína puha földetérésre törekszik
Mindezen folyamatokkal párhuzamosan a kínai vezetés eltökélt abban – hogy képes lesz-e, az más kérdés – hogy elkerülje kemény földetérést. Hszi Csin-Ping elnök elszánta magát, hogy tíz éves mandátumának már az első szakaszában leállítja a gigantikus hitel-buborék növekedését. „Nem engedhetjük meg, hogy továbbra is a növekvő likviditás stimulálja a gazdasági növekedést”, mondta az elnök szeptemberben.
Ő hajlandónak mutatkozik arra is, hogy leépítse a brutális túlkapacitásokat a kínai acél- és hajóiparban, ameddig az nem jár a munkanélküliség 5 százalékos szintjének túlhaladásával. Ez a hozzáállás természetesen egy nagy arculcsapás azon globális nyersanyag-termelőknek akik eddig a kínai sárkány látszólag feneketlen étvágyát elégítették ki.
Véget kell vetni a kínai szellemvárosok építésének
De az elnöknek igaza van: most kell határozottságot mutatnia, hogy a lopakodó tragédiát elkerülje. Napokkal ezelőtt egy hivatalos kormányzati jelentés elképesztő adatokkal szolgált a buborék-gazdaság pazarlásairól. A jelentés szerint 2009 óta 6,8 ezermilliárd dollár „nem hatékony befektetés” történt Kínában, beleértve felesleges acélkohókat, szellemvárosokat és üres stadionokat annak érdekében, hogy tompítsák a pénzügyi krízis hatásait.
Káncz Csaba jegyzete
Egyikőjük éppen elhagyni készült az országot. 
