A svéd kormány bejelentette, hogy bő 400 millió dollár értékű katonai segélycsomagot küld Ukrajnába.
"Ukrajna győzelme ebben a háborúban szinte leírhatatlan fontosságú - mondta Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a bejelentés alkalmából tartott sajtótájékoztatón, és hozzátette, hogy Ukrajna egész Európa szabadságáért harcol. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy ilyen sok ország ilyen sokat tesz Ukrajna megsegítéséért. Az erkölcsi támogatás is fontos, de a közös biztonságunk érdeke is."
A svédek pedig fejlett, és bizonyos tekintetben külön utakon járó hadiiparuk két igen különleges termékét is belevették a mostani csomagba, az Archer önjáró tarackot, illetve a CV-90 gyalogsági harcjárművet. Mivel az ukrán frontokon még mindig mennyiségi fölényben van az orosz tüzérség, talán az Archer tüzérségi rendszer szállítása lehet ezek közül a fontosabb.
Mint egy korábbi cikkünkben írtuk, a modern tüzérség számára a pontosság és a mobilitás közel akkora jelentőséggel bír, mint a puszta tűzerő. A gyors célraállás, valamint a lövegek könnyű mozgathatósága a túlélést jelentheti, ha válaszcsapásokra is kell számítani az ellenség részéről. A gyors mozgathatóság egyik megoldása az önjáró löveg, amiből létezik tankokhoz hasonlatos, lánctalpas, páncélozott változat, valamint kerekes, teherautóplatformra szerelt változat is.
Utóbbiból jelenleg a világon legfejlettebbnek a svéd-norvég-brit kooprodukcióban készült, Svédországban 2016-ban hadrendbe állított Archer Artillery System (Íjász Tüzérségi Rendszer) számít. Ez egy Volvo A30D platformra szerelt, teljesen automatizált 155 milliméteres tarackból, valamint egy modern tűzvezető rendszerből áll. A darabonként nagyjából 4 millió dollárt kóstáló rendszer lőszertől függően 30-60 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és akár irányítható lőszerekkel is használható. 25 tonna lőszert képes szállítani, normál esetben óránként 75 lövést képes leadni, de különleges esetekben 2,5 perc alatt 20, illetve 15 másodperc alatt 3 lövést is le tud adni. A tűzvezető rendszere meg tudja oldani azt is, hogy különböző röppályákon kilőve úgy indítson útjára lövedékeket, hogy azokból akár hat pontosan egyszerre érkezzen a célponthoz.
Ez alapján elképzelhető, milyen pusztításra képes az Archer, de nem ez az igazán kiemelkedő tulajdonsága. A hatkerekes jármű akár 70 kilométer/órás sebességgel tud haladni közúton, egy méter mély hóban is elboldogul, de könnyen szállítható vasúton, sőt repülőgépen is. Megállástól számítva 30 másodpercnél kevesebb idő kell az első lövés leadásához, majd ugyanennyi a löveg és a stabilitást biztosító támasztó elcsomagolásához, majd a továbbhaladáshoz.
Az alábbi bemutató videón jól látható, hogy az Archer úgy ad le három lövést, hogy még azelőtt elhagyja a „tett helyszínét”, mielőtt az első becsapódna a kijelölt célnál. Így gyakorlatilag lehetetlen a beérkező lövedékek alapján bemérni és ellencsapást mérni rá.
A bejelentésben az nem szerepelt, hogy hány ilyen rendszert küld Svédország Ukrajnába, de azt tudjuk, hogy az ország összesen 48 ilyet tart rendszerben, ebből valószínűleg legfeljebb tíz körülit ítélnek nélkülözhetőnek. Megfelelő lőszerutánpótlással és a célok koordinátáit megbízhatóan szállító felderítéssel kiegészülve azonban már néhány darab is jelentős hatással lehet egy-egy frontszakasz helyzetére. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Archer hatótávolsága és pontossága is jobb, mint az Ukrajnában jelenleg bármely oldalon bevetett hasonló rendszereké.
Gyorsaság és hatékonyság lánctalpakon is
A CV-90-es gyalogsági harcjárművek ugyan nem ilyen kiemelkedő tudású szerkezetek, de szintén a mai haditechnika élvonalát képviselik. Hasonló célokra alkalmasak, mint a korábban amerikai és német részről bejelentett Bradley, illetve Marder harcjárművek, de legalább egy generációval újabb tervezésűek, hiszen fejlesztésük az 1990-es évek elején zárult le, szolgálatba az első darabok 1993-ban álltak.
A bejelentésből az kiderült, hogy Svédország 50 darab CV-90-est küld Ukrajnába, azonban az nem, hogy ennek pontosan melyik változatát, hiszen a járműből készült például parancsnoki, illetve felderítő változat is. A legvalószínűbb, hogy a CV9040C, exportra szánt változatot küldik a svédek, amelyek az alapváltozathoz képest "jelentősen erősebb" páncélzattal rendelkeznek.
A CV-90-esek ugyan nincsenek felszerelve olyan tankelhárító rakétákkal, mint a Bradley-k, azonban 40 milliméteres Bofors gépágyúik önmagukban is elég félelmetes fegyverek. (A csupán 30 milliméter kaliberű, hasonló ágyúkkal felszerelt orosz és ukrán páncélosok hatékonyságát sok felvétel bizonyítja az ukrán háborúból.)
A CV-90-esekre ezen kívül gránátvetőket is felszerelnek. A harcjármű kimagasló tulajdonsága sebessége, ugyanis akár 70 kilométer/órás sebességre is képes, és Forma-1-es stílusú, aktív lengéscsillapítása miatt még ilyenkor sem rázza szét a legénységet, illetve a szállított gyalogos katonákat.
Közben az is egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Ukrajna a svéd-amerikai fejlesztésű, rakétakilövőkből kilőhető, GLSDB-bombákból is kaphat majd a nem túl távoli jövőben. Arról, hogy ez pontosan mit tud, és miért állítaná a HIMARS-hoz hasonlóan a feje tetejére a front erő- és logisztikai viszonyait, az alábbi cikkünkben írtunk:
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
