A legtöbb elemzés kiemeli, hogy a NATO-hoz csatlakozási szándékát ma bejelentő két skandináv ország, Finnország és Svédország méretükhöz képest erős és fejlett haderőket hoznak a szövetségbe. A svédek esetében azonban nem egyszerűen arról van szó, hogy a NATO-nak nem fog plusz terhet jelenteni az ország védelme, hanem a svéd hadiiparral néhány egészen különleges fegyver is „házon belülre” kerülhet.
Gyilkosan csendes dízeles
2005-ben egy amerikai haditengerészeti gyakorlaton részt vett az erre a célra egy évre – persze legénységgel együtt kölcsönvett – HSwMS Gotland svéd tengeralattjáró. Az atomhajtáshoz képest elmaradottnak tartott, dízelmeghajtású, amerikai mércével kicsi, 1996-ban szolgálatba állított 1600 tonnás tengeralattjáró az amerikai flotta büszkesége, a 2001-ben vízre bocsátott, nagyjából 6,2 milliárd dollárba kerülő USS Ronald Reagan repülőgéphordozó vezette flottaegységgel szállt szembe. Csak hogy érzékeltessük az arányokat, a Gotland nagyjából 100 millió dollárból épült, ebből ma egyetlen F-35-ös vadászgépet lehetne venni a Ronald Reagan fedélzetére, de a repülőgépek mellett több, a tengeralattjárók elleni hadviselésre felkészített kísérőhajó is segítette az „amerikai” oldalt.
A Gotland a gyakorlat alatt többször is szimulált torpedótalálatot ért el a Ronald Reaganen, miközben egyetlen egyszer sem sikerült felfedezniük és ellencsapást mérniük rá az amerikai hajóknak és repülőgépeknek. Hogyan eshetett meg ez a csúfság?
A Gotland-osztályú svéd tengeralattjárókat (ebből a Gotlandon kívül még kettőt épített meg Svédország) teljesen más elvekből kiindulva tervezték, mint a hidegháború kihívásaira született amerikai atomtengeralattjárókat. A Gotland ugyan nem tud hónapokig alámerülve járőrözni-bujkálni a nyílt óceánon, de a dízelmeghajtását nagyon nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk a második világháborús német tengeralattjárókét.
A Gotlandon egy Stirling-, más néven hőlégmotor dolgozik, amelyben a dugattyút nem az üzemanyag égése hajtja közvetlenül, hanem az olaj a motoron kívül, szinte ideális hatásfokkal ég el, a dugattyút pedig az így keletkező hő mozgatja meg. A Gotland esetében ez a dízelmotor a hajó akkumulátorait tölti, az égéshez szükséges oxigént pedig folyékony formában tárolják, így a hajó hetekig a víz alatt tud maradni, ahol rövid időszakokra csak akkumulátorait használva is képes akár 20 csomós sebességre.
A robbanások, és ezáltal vibrációk nélkül működő Stirling-motor szinte semmilyen, kívülről felfedezhető zajt nem kelt (ez az egyik fő módja a tengeralattjárók detektálásának), a hajóban pedig minden mozgó alkatrész rezgéselnyelő gumibakokkal van gondosan rögzítve. A hajótest szonárhullámokat, a torony radarhullámokat elnyelő bevonattal van ellátva, és van rajta 27 elektromágnes is, amelyek az elektromágneses anomáliákat kereső detektorokat (MAD) hivatottak átverni.
Ezek révén a Gotlandok szinte felfedezhetetlenek a víz alatt, és ugyan nem tudnak cirkálórakétákat indítani, de torpedóvetőikkel és aknáikkal bármilyen flottának félelmetes ellenfelei lehetnek, mint a 2005-ös példa is mutatja. A háromból két tengeralattjárón az elmúlt években egy ráncfelvarrást is végrehajtottak, számos rendszert cseréltek modernebbre.
Ismerős repülő igásló
Kevésbé kiemelkedő képességűek, de hasonló alapelvekre épültek a hazánkban jól ismert Gripen vadászgépek. A Gripeneket a legjobb negyedik generációs vadászgépek (például az F-16-os vagy a Su-27) ismeretében tervezték, és nem volt cél, hogy az akkor úttörőnek számító lopakodó technológiával ellássák. Ehelyett vadászgéphez mérten olcsó, strapabíró, számos fegyverrendszerrel kompatibilis, szoftveres oldalon könnyen fejleszthető gép született, amely rengeteg feladatot tud ellátni, és a legmodernebb fegyverekkel és elektronikával felszerelve még a jóval modernebb, sokszoros összegbe kerülő harci gépekkel szemben is megállná a helyét.
Itt a löveg, hol a löveg?
A jelenleg Kelet-Ukrajnában folyó harcokban a legfontosabb tényezővé a tüzérség vált. A modern tüzérség számára a pontosság és a mobilitás közel akkora jelentőséggel bír, mint a puszta tűzerő. Mint laptásunk, az Mfor a többek közt az M-777-es lövegeket is bemutató cikkében is megírta, a gyors célraállás, valamint a lövegek könnyű mozgathatósága a túlélést jelentheti, ha válaszcsapásokra is kell számítani az ellenség részéről. A gyors mozgathatóság egyik megoldása az önjáró löveg, amiből létezik tankokhoz hasonlatos, lánctalpas, páncélozott változat, valamint kerekes, teherautóplatformra szerelt változat is.
Utóbbiból jelenleg a világon legfejlettebbnek a svéd-norvég-brit kooprodukcióban készült, Svédországban 2016-ban hadrendbe állított Archer Artillery System (Íjász Tüzérségi Rendszer) számít. Ez egy Volvo A30D platformra szerelt, teljesen automatizált 155 milliméteres tarackból, valamint egy modern tűzvezető rendszerből áll. A darabonként nagyjából 4 millió dollárt kóstáló rendszer lőszertől függően 30-60 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és akár irányítható lőszerekkel is használható. 25 tonna lőszert képes szállítani, normál esetben óránként 75 lövést képes leadni, de különleges esetekben 2,5 perc alatt 20, illetve 15 másodperc alatt 3 lövést is le tud adni. A tűzvezető rendszere meg tudja oldani azt is, hogy különböző röppályákon kilőve úgy indítson útjára lövedékeket, hogy azokból akár 6 pontosan egyszerre érkezzen a célponthoz.
Ez alapján elképzelhető, milyen pusztításra képes az Archer, de nem ez az igazán kiemelkedő tulajdonsága. A hatkerekes jármű akár 70 km/h-s sebességgel tud haladni közúton, egy méter mély hóban is elboldogul, de könnyen szállítható vasúton, sőt repülőgépen is. Megállástól számítva 30 másodpercnél kevesebb idő kell az első lövés leadásához, majd ugyanennyi a löveg és a stabilitást biztosító támasztó elcsomagolásához, majd a továbbhaladáshoz. Az alábbi bemutatóvideón jól látható, hogy az Archer úgy ad le három lövést, hogy még azelőtt elhagyja a „tett helyszínét”, mielőtt az első becsapódna a kijelölt célnál. Így gyakorlatilag lehetetlen a beérkező lövedékek alapján bemérni és ellencsapást mérni rá.
Az amerikaiak által Ukrajnába nemrég küldött M-777-es tarackok minden fejlettségük ellenére első világháborús technológiának hatnak e gépezet mellett, és még így is döntő hatással lehetnek a harctéri erőegyensúlyra. Április végén felröppent a hír, hogy Svédország néhány Archert is szállítana az ukrán haderőnek – elképzelhetjük, micsoda pusztítást vihetnének végbe ezek a világverő ukrán tűzvezető rendszerhez, a GIS Artához kapcsolódva. (Erről bővebben alábbi kapcsolódó cikkünkben olvashat, amelyből az is kiderül, mi köze mindehhez Elon Musknak.)
A kommunikatív pusztító
Archerek még nem, viszont Carl-Gustafok már vannak Ukrajnában. A Saab által gyártott Carl-Gustaf egy hátrasiklás nélküli elven működő gránátvető. A fegyver első változatát még 1948-ban rendszeresítették a svéd hadseregnél, mostani, M4-es változatát pedig 2018-ban. (Ebből 2019-ben a Magyar Honvédség is vásárolt, közel 20 milliárd forint értékben.)
A Carl-Gustaf hasonló feladatok ellátására is alkalmas, mint az ukrán oldalon tömegesen bevetett, hírhedt amerikai vállról indítható páncéltörő fegyver, a Javelin. Utóbbi ugyan páncélosok ellen hatékonyabb, a svéd variáns viszont rengeteg féle lőszerrel használható, amelyek között vannak „puha célpontok” ellen alkalmazhatók, bunkerek és épületek ellen, valamint páncélosok ellen is bevethetők. A kezelő egy tárcsa eltekerésével tud váltogatni a különböző tüzelési lehetőségek között, és a svéd hadsereg néhány napja azt is bejelentette, hogy egy még fejlettebb lőszert is elkezdenek rendszeresíteni a Carl-Gustafokhoz, mégpedig a HE-448-ast, ami a csőbe helyezve kommunikál a fegyverrel – a fegyver automatikusan felismeri, hogy ezt a lőszert töltötték belé, cserébe kilövés előtt beprogramozza a lőszert, hogy a célponthoz képest hol robbanjon fel. Például egy fedezékbe húzódott ellenség esetében sokkal hatékonyabb, ha nem direkt találatot ér el a célponton a gránát, hanem a levegőben, a célpont felett robban fel, a repeszek így felülről csapódhatnak be a szerencsétlen ellenséges katonákba. A pontosságot növeli, hogy a gránát például hajtóanyagának hőmérsékletét is megosztja a fegyver vezérlőegységével, ez azért fontos, mert hűvösebb hajtóanyaggal valamivel lassabban halad a lőszer. Mivel a hatótávolság nagyjából 1300 méter, ilyen távolságoknál már egy ilyen apró eltérés is jelentheti a különbséget a tökéletes találat és a cél eltévesztése között.
Bár ezek a fegyverek eddig is megvásárolhatók voltak NATO-tagországok számára is, a svéd NATO-csatlakozással valószínűleg újabb ajtók nyílhatnak ki a svéd fegyvergyártók számára, esetleges közös fejlesztések pedig a különleges svéd szemléletet ötvözhetik más országok tapasztalataival. A svédek belépésével a katonai szövetség nemcsak egy erős hadsereggel és 450 ezer négyzetkilométernyi területtel bővülhet, hanem egyedi és halálos fegyverekkel is.
A svéd csatlakozás politikai háttéréről itt olvashat:
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
