A Transparency International (TI) ma hozta nyilvánosságra a lobbizás gyakorlatáról az Európai Unió 19 tagállamában és az Unió csúcsintézményeiben készített kutatását. A korrupció ellen világszerte küzdő civil szervezet arra kereste a választ, hogy az érdekérvényesítés rendszere átlátható-e a vizsgált országokban és intézményekben, valamint nyilvánosan hozzáférhetőek-e a lobbizásra vonatkozó információk. Az Európai Bizottság támogatásával készült tanulmány megállapította, a lobbizás a vizsgált országok zömében vagy teljességgel szabályozatlan, vagy a gyenge szabályozás elégtelen végrehajtással párosul. Emiatt a lobbisták Európa-szerte szinte akadálytalanul és átláthatatlanul befolyásolhatják a döntéshozókat, mind a tagállamokban, mind az uniós csúcsintézményekben.
Rossz, gyengébb és kiábrándító teljesítmények
A TI a 19 vizsgált EU tagállam és a három uniós csúcsintézmény átlagában a közhatalmi döntéshozatal illetéktelen befolyásolással szembeni védettségét a megszerezhető 100 pontból mindössze 31 pontra értékelte. Szlovéniának elég volt 55 pont az első helyhez, ami az országban nemrég elfogadott új lobbitörvénynek köszönhető.
|
| Lobbizás Európában. Forrás: Transparency International |
A utolsó helyen végeztünk
Magyarország, 14 ponttal, az utolsó helyen végzett, a kutatás szerint tehát Magyarországon a legátláthatatlanabb a lobbizás és itt ölti a legnagyobb méreteket az illetéktelen befolyásszerzés. A régi EU tagállamoknak sincs okuk büszkélkedni, Németország például csak a 14. lett. A válság sújtotta Olaszország, Portugália és Spanyolország pedig csak kicsivel teljesített jobban, mint a sort záró Magyarország és Ciprus. Az uniós intézményeknek is bőven lenne hova fejlődni, hiszen az Európai Bizottság csupán 53 pontot ért el, miközben az Európai Tanács 19 pontos teljesítménye még az Európai Parlament kiábrándító 36 pontját is messze alulmúlja.
A forgóajtó effektus
A TI kutatásából kiderül, hogy a lobbizás sokszor az úgynevezett forgóajtó jelenségben nyilvánul meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közhatalmi pozíciók és az üzleti állások között akadálytalan az átjárás. A forgóajtó effektust egyetlen vizsgált EU-tagállam és Brüsszel sem tiltja átfogóan, ráadásul a parlamenti képviselőkre különösen megengedő a szabályozás. Bár az uniós és a nemzeti parlamenti képviselőkre az elvtelen lobbizás elsődleges célszemélyeiként tekintenek, jóformán sehol nem tiltják a szabályok, hogy a képviselők és a kormánytagok a közhatalmi megbízatásukat várakozási idő („cooling-off period”) nélkül jól jövedelmező üzleti állásra cseréljék. A parlamenti képviselőkkel való kivételezésben a legkirívóbb Franciaország, Portugália és Spanyolország esete: ezekben az országokban a törvényhozás tagjai a mandátumuk idején is jogosultak lobbistaként és tanácsadói munkakörökben dolgozni.
Nem az átláthatóságnak való vidék
Az európai lobbikutatás Magyarországra vonatkozó fejezete a Transparency International Magyarország (TI Magyarország) által a lobbizás magyarországi helyzetéről készített tanulmányán alapult. A TI Magyarország a tavaly októberben nyilvánosságra hozott tanulmány bemutatásakor arra figyelmeztetett, hogy a magyar kormányok korrupció elleni teljesítménye huzamosabb ideje siralmas. A korrupció ellen küzdő szervezet szerint ez nagyban csökkenti az átlátható és elszámoltatható érdekérvényesítési rendszer kialakításának az esélyét. Rontja a kilátásokat, hogy a második Orbán-kormány (2010 és 2014 között) módszeresen meggyengítette a végrehajtó hatalmat korlátozni hivatott jogállami intézményeket, így mára a fékek és ellensúlyok rendszere jóformán megszűnt. Ennek hatására a már korábban is burjánzó korrupció központosítottabb formát öltött. Mindez megkönnyíti és intézményesíti az átláthatatlan és nem számonkérhető lobbizás gyakorlatát.
A most nyilvánosságra került európai lobbikutatás rávilágított arra, hogy a jogállami normák semmibevétele és a lobbizás átláthatatlansága szorosan összefügg. Komoly jelzés, hogy a kutatás alapján készült összesített listán Magyarország 19 vizsgált EU tagállam közül az utolsó helyen végzett. Magyarország gyenge teljesítményét részben az magyarázza, hogy a magyar parlament az elmúlt években számos, visszaélésekre alkalmat adó, ilyenformán a korrupciót legalizáló törvényt fogadott el. A parlamenti képviselőket hazánkban sem korlátozzák etikai szabályok, a közszférában dolgozók meglévő etikai kódexei pedig hatástalannak bizonyultak a korrupció letörésében. Tovább rontja a helyzetet, hogy Magyarország sem dolgozott ki megfelelő szabályozást a forgóajtó jelenség kivédésére, továbbá az országnak soha nem volt hatékony lobbiszabályozása. Ezt tetézi, hogy az üzleti élet szereplői vonakodnak élni az önszabályozás eszközeivel, és a lobbiszervezetek sem alkották meg a saját etikai kódexeiket.
Rendszerszintű korrupció
A már 2010 előtt intézményesült korrupció az Orbán-kormány alatt központosítottabbá és rendszerszerűvé vált. A közhatalom és egyes üzleti csoportok összefonódása révén nemegyszer testre szabott jogszabályok születnek, amelyek a kormánnyal illetéktelenül szoros kapcsolatot ápoló közeli bennfenteseket részesítik előnyben. A TI Magyarországnál úgy vélik, a Quaestor-ügy az átláthatatlan érdekérvényesítés újabb esete: nem tudható például, ki lobbizott kinél azért, hogy sokmilliárd forintnyi közpénz egy kockázatos magánbefektetői társasághoz kerülhessen.
A korrupcióellenes szervezet szerint a kormány módszeresen szűkíti az információszabadságot, elsőként felszámolta az adatvédelmi ombudsmani intézményt és bevezette a közadat igénylés megtagadását megkönnyítő „számlaszintű adatkérés” fogalmát.
Az átláthatóságot gyengítő törvények sora tavaly tovább bővült. A kormánytöbbség évtizedekre titkosította a Paks II. beruházást, és idén januártól azt sem lehet megtudakolni, hogy egy kaszinótulajdonos melyik focicsapatnak mekkora összegű - az adományozó által fizetendő adót csökkentő – támogatást nyújtott. „Miközben a kormány egyre átláthatatlanabb módon hoz a hozzá közel álló üzleti és magánérdekeket előnyben részesítő döntéseket, a korrupció elleni friss kormánystratégia-tervezet a kockázatok körében szót sem ejt a lobbizásról” – mondta Ligeti Miklós, a TI jogi vezetője, aki kiemelte: a TI a stratégiát kritizáló észrevételeiben is átfogó lobbiszabályozás kidolgozására kérte a kormányt.
Mit lehet tenni?
A korrupció elleni szervezet szerint elengedhetetlen, hogy az állam ténylegesen ellenőrizze a parlamenti képviselők és a közpénzek sorsáról döntő más közhatalmi tisztségviselők lobbikapcsolatait. Az állami alkalmazottakat arra kell kötelezni, hogy részletes és nyilvánosan hozzáférhető jelentést készítsenek a lobbistákkal fenntartott kapcsolataikról. A lobbitevékenység ellenőrzésére pedig új, a kormánytól független lobbihatóságot kell felállítani.
A versenyjogi hatósághoz fordulnak. 
