Nagy Britanniában már javában zajlik a választási kampány, hiszen május 7-én sorsdöntőnek tekintett általános választásokat tartanak. Ebben a felfokozott politikai légkörben nagy feltűnést keltett a hír, hogy David Cameron konzervatív miniszterelnök két kardinális kérdésben is eltávolodott a washingtoni állásponttól, holott a London-Washington „különleges kapcsolat” mindkét ország számára generációk óta a külpolitika egyik sarokköve.
Igaz, Washington reputációja érezhetően megkopott a brit konzervatívok szemében az elmúlt évtizedben az iraki és afgán szerencsétlen katonai beavatkozás következményképpen. A brit baloldal pedig már amúgy is régóta erős fenntartásokkal figyeli a globális amerikai hegemóniára törekvést.
Közeledés Kínához
Múlt csütörtökön robbant a bomba, miszerint Washington ellenkezése ellenére London alapító tagja akar lenni a Peking által hamarosan felállítandó Ázsiai Infrastruktúra Fejlesztési Banknak. Peking ezen pénzintézet által szeretne domináns pozíciót kiépíteni Ázsiában, amely érthető módon szálka Washington szemében. Mi több, London lépése arra sarkallhatja Dél Koreát, Ausztráliát, vagy akár Luxemburgot és Franciaországot, hogy figyelmen kívül hagyva Amerika ellenkezését ők is alapító tagok legyenek. London lenne az első a G7 nagyhatalmak közül, amely a Bank tagja lenne és Peking számára ez a fegyvertény egy komoly lépés lenne az irányba, hogy a Bankot a globális Világbank riválisává tegye.
George Osborne brit pénzügyminiszter múlt csütörtökön kijelentette, hogy az ázsiai bank „egy páratlan lehetőséget biztosít az Egyesült Királyság és Ázsia számára, hogy együtt fektessenek be és növekedjenek.” A kínai Pénzügyminisztérium melegen üdvözölte a brit bejelentést és megerősítette a honlapján pénteken, miszerint ha minden rendben halad, Britannia március vége előtt hivatalosan is a Bank alapító tag-jelöltje lesz.
Washington fenntartásait hangoztatta az új intézmény kapcsán, kiemelve a hiányosságokat a környezetvédelmi sztenderdekben, a beszerzési feltételekben és egyéb olyan biztosítékok tekintetében, amelyet a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a szintén nyugati dominanciájú Ázsiai Fejlesztési Bank alkalmaz a projektjei esetében. De alapjában véve Washington attól tart, hogy az új Bank egy szándékos kihívás azon II. világháború utáni intézmények számára, amelyeket Washington dominál.
Katonai kiadások megvágva
Az európai biztonsági rendszerben pedig Moszkva intéz hasonló kihívásokat a Washington által fenntartott békerendszer felé. Amerika költi már így is a NATO katonai kiadásainak 70 százalékát és szeretné, ha az európaiak nagyobb részt vállalnának a teherből. Britannia azon kevés ország közé tartozik Európában, amely a GDP 2 százalékát költi védelmi kiadásokra és Cameron ehhez a NATO irányelvhez nyilvánosan is elkötelezte magát a tavalyi walesi NATO-csúcson. De katonai szakértők szerint már most a 2 százalékos szint alá esett a londoni védelmi kiadás – 2010 óta 4,3 százalékkal csökkenve reálértékben -, ha pedig a konzervatívok megnyerik a választásokat, a költségvetési előirányzataik az elkövetkező öt évre további komoly vágásokat irányoznak elő.
A 2016-17-es költségvetési évben ez a GDP arányában 1,85 százalékra esik az előrejelzések szerint. Ez a hátrálás pedig London nemzetközi súlyának csökkenéséhez vezet, amelyet korábban már elemeztünk.
Az Obama kormányzat több magas rangú tagja egyelőre hasztalan próbálja Cameront meggyőzni arról, hogy az orosz előrenyomulás miatt Londonnak éppen, hogy növelnie kellene a kiadásait. Csakúgy, mint a kínai bank esetében, Washington ebben az esetben is attól tart, hogy az európai szövetségesek követhetik London példáját.
Káncz Csaba jegyzete
Országos lefedettséggel. 
