A héten dönt az Európai Unió kormányfőiből és az Európai Bizottság elnökéből álló Európai Tanács Ukrajna Európai Uniós tagjelölti státuszáról az Európai Bizottság ajánlása alapján. Mint e korábbi döntés kapcsán írtuk, ez egy fontos szimbolikus lépés volt, ám Ukrajna előtt mindenképpen hosszú az EU-tagságig vezető út.

Az Európai Bizottság ajánlásából azonban az is kiderül, hogy ez az út nemcsak hosszú, de akár idejekorán véget is érhet. A korábbi gyakorlattól eltérően ugyanis a Bizottság azt javasolja, hogy a folyamat leállítható, illetve visszafordítható is lehessen, amennyiben Ukrajna nem tesz meg bizonyos lépéseket és nem teljesíti a megszabott feltételeket.

"A csatlakozási folyamat továbbra is meghatározott kritériumokon és feltételeken alapul. Ez lehetővé teszi a folyamatban résztvevő bármely ország számára, hogy saját eredményei alapján haladjon, de azt is jelenti, hogy az EU felé tett lépések visszafordíthatóak, ha az alapfeltételek már nem teljesülnek."

Ez a kitétel egyrészt nyilvánvalóan a háborús helyzetre való tekintettel került a szövegbe, másrészt az Ukrajna uniós érettségével kapcsolatos alapvető aggályok miatt is. A fokozott óvatosságra pedig komoly okot szolgáltat az, ami Magyarországon történt az elmúlt években – azaz hogy egy ország nemhogy a csatlakozási folyamat során, de még utána is szembefordulhat az Unió alapvető elveivel, és ebben az esetben az uniós szervezeteknek a jelenlegi modellben nagyon kevés eszközük van a hatékony fellépésre. Ezért is hozták létre a közelmúltban a jogállamisági mechanizmust, amelyet már el is indítottak Magyarországgal szemben, de ennek malmai is igen lassan őrölnek.

A mostani ajánlásban az EB tehát Ukrajna tagjelölti státuszának megadását javasolja, de csak abban az esetben, ha a hét pontban összefoglalt ügyekben előrelépés történik. Ezek pedig (némileg egyszerűsítve és rövidítve) a következők:

• Az ukrán alkotmánybíróság bíráinak feddhetetlenség és szakmai tudás alapján történő kiválasztását célzó szabályozás kidolgozása és bevezetése.
• A bírói kar függetlenségét és integritását biztosító szabályozások véglegesítése.
• A korrupció, és különösen a magas szinteken jelen lévő korrupció elleni harc további erősítése, vádemelések és elmarasztó ítéletek a területen, illetve egy antikorrupciós ügyészi hivatal felállítása, és ennek vezetőjének egy átlátható, független eljárás során történő kinevezése.
• A pénzmosás elleni szabályok nemzetközi sztenderdekhez igazítása, valamint a rendvédelmi szervek átfogó reformjára vonatkozó stratégia kidolgozása.
• Az oligarchák gazdasági, politikai, közéleti befolyásának csökkentését szolgáló törvénytervezet implementálása.
• A médiát szabályozó jogszabályok EU-s harmonizációja, egy független, megfelelő jogkörökkel felruházott médiafelügyeleti szerv felállítása.
• A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos jogszabályok reformjának véglegesítése a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban, majd azonnali és hatékony implementációs mechanizmusok alkalmazása.

Magyar szemmel különösen érdekes olvasmány ez. Vajon Magyarország jelenlegi állapotában hány pontnak felelne meg ezek közül? Másrészről viszont az utolsó pont az Ukrajna ellen az orosz és oroszbarát média által leggyakrabban felhozott, és az ország „nácitlanításának” fő ürügyének számító ügy, azaz a kisebbségek elnyomásának kérdésében igyekszik  „azonnali és hatékony” lépésekre szorítani az ukrán vezetést.

A megreformálni rendeltetett törvények közül az egyik legfontosabb az ukrán nyelvtörvény, amelyet magyar (és orosz, de lengyel és román) részről is rengeteg kritika ért amiatt, hogy ellehetetleníti a kisebbségek anyanyelvi oktatását, valamint kötelezővé teszi a többségi nyelv használatát az ügyek intézésénél.

A Velencei Bizottság ajánlásai ezzel kapcsolatban nagyjából valami olyasmit tartalmaznak, hogy az ukrán állam- és nemzetépítés egyébként jogosan érvényesíthető szempontjainak nem szabad szembemenni a különböző kisebbségek jogainak érvényesülésével, illetve „ne veszélyeztessék a kisebbségek kulturális örökségének megőrzését és a kisebbségi nyelven történő oktatás folytonosságát”.

A pontok után az EB ajánlása leszögezi, hogy a Bizottság „figyelemmel fogja kísérni e lépések végrehajtását és 2022 végéig jelentést készít erről az országról készült részletes értékeléssel együtt".

Úgy tűnik tehát, hogy miközben a magyar diplomácia éveken át nem nagyon tudott változtatást elérni az ukrajnai magyar kisebbség jogait illetően, Brüsszel viszont „azonnali és hatékony” lépéseket érhet el ebben az ügyben, sőt még az országban élő, magukat orosznak vallók védelmében is felléphet az Európai Unió.

Persze lehetséges, hogy e pont a színfalak mögött a magyar kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen, esetleg egy a tagjelöltséget érintő magyar vétó megelőzésére került a szövegbe, de a kisebbségek helyzetének rendezése ügyében Románia és Lengyelország is igyekezett kompromisszumra rávenni Ukrajnát, idén április végén Volodomir Zelenszkij bukaresti tárgyalásai utáni sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az Ukrajnában élő román kisebbség tagjai „egy az egyben” ugyanazokat a jogokat fogják megkapni, mint a Romániában élő ukránok.

Mindenesetre érdemes lesz figyelni, milyen lépéseket tesz majd meg az ukrán vezetés a kisebbségek helyzetének javítására, ahogy azt is, hogy amennyiben ezek megfelelnek majd az Európai Bizottságnak, akkor a magyar kormány – vagy a kormányközeli sajtó – milyen újabb indokot talál majd az Ukrajna elleni hangulatkeltésre.