Egyre többet foglalkoznak azzal az egyes országok, hogy népességük alakulása kedvező vagy kedvezőtlen: korábban a túlnépesedéstől féltek, most sok helyen a népesség fogyásától. A világon összességében a túlnépesedés a probléma, egyes országokban pedig, mint Japánban, vagy akár nálunk is, az ellenkezője. Most Kína, az 1,4 milliárd lakosú gigantikus ország is attól fél, hogy 30 év múlva csökkenni fog a népessége.
|
| A legnépesebb országok és a népességnövekedés mértéke. Forrás: worldometers.info |
Nagyot fékeztek
Kína a világ legnépesebb országaként érkezett a népesség alakulásának második szakaszába, amikor a gyermekhalandóság már lecsökken, a születésszám azonban igen magas, így népességrobbanás zajlik. Miután már akkor több százmilliós volt a lakosság, nem volt nehéz kiszámolni, hogy ha a folyamat nagyon elhúzódik, több milliárdra is nőhet a népesség, nagyjából annyira, mint akkor az emberiség létszáma volt.
Kína ugyan nagy ország, de a fele lakhatatlan: Tibet egy több ezer méter magas jeges fennsík, ezen kívül sivatagok is vannak és rengeteg magashegység, így csak az ország keleti fele lakható. Gyors döntést hoztak: egy párnak egy gyereke lehet. Ezt 2016-ben feloldották, most kettő a gyerekszám, és tervezik a korlátozás további csökkentését, esetleg teljes feloldását.
Rengetegen vannak
A népesség azonban még mindig nő, miközben a termékenységi ráta 1,6-1,7. Ez elsőre ellentmondásnak tűnik, de mivel a ráta csak a szülők arányához képest mutatja a gyerekekét, a valóságos népességalakulás az idős nemzedék és az újszülöttek arányán alakul, ez pedig Kínában még bő 10 évig növekedést fog jelenteni.
A jelenlegi népességszám 1 417 000 000, számokkal leírva még elolvasni is nehéz, kevésnek igazán nem mondható. Az éves növekedés, 0,4 százalék, a tetőzés 2030-ban várható, 1,44 milliárd fővel, és az ENSZ becslése szerint 2050-ig 1,365 milliárdra csökken a népességszám, a CNN szerint a kínai társadalmi tudományok akadémiája szerint 2065-re 1,17 milliárd lesz a szám, annyi, mint a 90-es években volt. A jelentés hangsúlyozza a népességcsökkenéssel járó társadalmi veszélyeket, mint az egy dolgozóra jutó inaktívak számának csökkenése, de hát ez már most is sok helyen van így.
De miért éppen Kína?
Kína esetében azért figyelhet fel a világ jobban a jelenségre, ami ráadásul csak 30-40 év múlva aktuális, mert általános vélekedés szerint Kína a maga gazdasági növekedésével és gigantikus, fogyasztását növelő népességével a világgazdaság motorja. Igen ám, de 30 év múlva már elméletben sem lehetne Kína ez a hajtóerő, hisz addigra óhatatlanul lelassul a gazdasági növekedése, ahogy minden más országé, ahol „gazdasági csoda” zajlott (az 50-es, 60-as években Nyugat-Európa és Japán, később Dél-Korea) és magas szintet értek el, ugyanez történt.
Az igazi probléma
A világ szintjén egyelőre még mindig a népességnövekedés okoz problémát. 40 éve úgy becsülték, hogy 9 milliárd körül tetőzhet a világ népessége, most azonban 7,7 milliárdos jelenlegi szám mellett 11 milliárd a becslés. A helyzet már most is kezelhetetlen például Egyiptomban, és egyelőre ijesztő a 3 százalék feletti éves népességnövekedés a világ legszegényebb országaiban, mint Afganisztán, a Szaharától délre fekvő Afrika nagy része, vagy az etnikai problémáktól sújtott Irak.
Ilyen még nem volt. 
