Vang Ji kínai külügyminiszter tegnap az éves sajtótájékoztatóján leszögezte: Oroszország és hazája között „örökös barátság” áll fönn és a két ország „stratégiai stabilitást” biztosít a világban.
Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy ez a két ország egyeztette-e terveit Ukrajnával és Tajvannal kapcsolatban. De abban 100 százalékosan biztosak lehetünk, hogy a Kínai Kommunista Párt most nagyítóval vizsgálja az ukrán invázió katonai és politikai vetületeit – példának okáért azt, hogy a nyugati egység mennyi ideig tart ki.
Japán elkötelezi magát
Egészen más a politikai dinamika Japánban, amely tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal és az európai országokkal arról, hogy miként tudna csatlakozni az orosz olaj behozatalának tilalmához. Oroszország jelenleg az ötödik legnagyobb olajszállítója a távol-keleti szigetországnak.
Moszkva „előre megfontolt, nem kiprovokált és igazságtalan támadása” arra késztette Japánt, hogy átfogó pénzügyi szankciókat léptessen életbe Oroszországgal szemben, csatlakozva az USA és a G7-ek lépéseihez.
De mi változott Tokió pozíciójában a 2014-es krími annexió óta és mi forog kockán számára az orosz-ukrán háborúban?
Japán a krími annexió idején
Oroszország tengeri szomszédjaként Japán visszafogott volt nyolc éve. A nyugati szövetségesek rosszallását is kiváltotta, amikor a Krím-félsziget annektálásakor Tokió csupán jelképes erejű szankciókat vezetett be.
Bár 2000 és 2010 között egyetlen japán kormányfői látogatás sem történt Moszkvában, Abe Sindzó volt miniszterelnök 2013 áprilisa és 2019 szeptembere között 11 alkalommal látogatta meg Oroszországot. Ez azonban nem hozott semmilyen látható eredményt – a vitatott hovatartozású Kuril-szigetek ügyében pedig csak egyértelmű japán csalódást.
Lassan változó pozíció
De a mostani orosz invázió nyomán Tokió jóval keményebb álláspontot vett föl. Igaz, a nemzetközi szankciókhoz csak február 28-án csatlakozott, több nappal az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Királyság után.
Tokió kezdeti vonakodása a kemény szankciók bevezetésétől a Kuril-szigetek ügyében folyó tárgyalások előrehaladása miatti aggodalmának volt köszönhető.
Végül a kemény álláspont győzedelmeskedett
De végül Kisida Fumio miniszterelnök felismerte, hogy 2014-hez képest a geopolitikai és a stratégiai környezet alapjaiban változott meg. Egyrészt tokiói híradások szerint az elmúlt hetekben orosz hadihajók jelentek meg a japán vizek közelében, amely Moszkva figyelmeztetéseként fogható fel: ne közeledjetek túlságosan az Egyesült Államokhoz és Ukrajnához.
Mindehhez jön, hogy elődjeihez képest Kisidának egy jóval agresszívabb Kínával kell szembenéznie és joggal aggódik amiatt, hogy az ukrán invázió destabilizálja a nemzetközi jogon alapuló biztonságpolitikai rendszert a csendes-óceáni térségben is. A miniszterelnök felismerte, hogy szembe kell szállnia nemzetközi jog és a területi integritás megsértőjével, hogy megőrizhesse a status quot.
Ebben az összefüggésben válik érthetővé, hogy Kisida miért jelentett be azonnal gazdasági szankciókat, miután Putyin elnök elismerte Donyeck és Luhanszk régiók függetlenségét.
Az ENSZ közgyűlése február 23-án tárgyalta Ukrajna ügyét. A japán nagykövet újonnan megerősítette hazája támogatását Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának ügyében. Leszögezte, hogy „a status quo erőszakos megváltoztatásának egyoldalú kísérletei elfogadhatatlanok, függetlenül attól, hogy ez Földünk melyik részén történik”. Valóban, egy esetleges sikeres orosz invázió felbátoríthatná Kínát Tajvan lerohanására, amely destabilizálná egész Észak-Kelet-Ázsiát.
Az elmúlt órákban aztán a japán diplomácia ellentámadásba ment át. A japán külügyminiszter kijelentette a törvényhozásban, hogy a Kuril szigetek hazájának integráns részeit képezik, nem pedig Oroszországét. A vita során a régiót Japán ősi földjeként jellemezte.
Tokió energetikai kilátásai
A japán közember hamarosan magasabb benzinárakkal találkozhat a kutakon a várható orosz olajszállítások leállása miatt. De a miniszterelnök biztosította a lakosságot, hogy a japán kőolaj-készletek 240 napra, az LNG készletek pedig 3 hétre elegendőek.
A bevételek Észak-Amerikában 32 százalékkal nőttek. 
