Londoni felzárkózó piaci elemzők szerint Magyarország a takarékosság mellett a magán-, illetve az önkormányzati szektor törlesztési kötelezettségeinek mérséklésére is törekedhet az adósságterhek csökkentése érdekében.
Ha kicsiben ment, nagyban miért ne lenne járható út?
A magyar kormány az évekig tartó további takarékossági politika helyett esetleg azt az utat is választhatja az adósságterhek mérséklésére, hogy konzultációt kezd a hitelezőkkel a magánszektorbeli törlesztési kötelezettségek valamilyen formájú csökkentéséről, gyakorlatilag a devizahiteles háztartások megsegítését célzó programok mintájára - vélekedtek pénteki helyzetértékelésükben londoni felzárkózó piaci elemzők.
Az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőközpont, a Capital Economics szakelemzői az általuk is "illusztratívnak" nevezett forgatókönyvükben azzal érvelnek, hogy Magyarország már öt éve takarékossági intézkedések közepette él, és kérdéses, hogy a lakosság hajlandó lenne-e még további öt hasonló év elviselésére.
A ház elemzőinek véleménye szerint - tekintettel a növekvő lakossági elégedetlenségre - "valószínűbb, hogy a döntéshozók alternatív megoldásokat keresnek, mint az, hogy nem".
A Capital Economics szakértőinek forgatókönyve szerint mivel a küladósság zöme a magánszektorban halmozódott fel, ezek az alternatív megoldások nem jelenthetnék azt, hogy a kormány "nem fizetésről dönt", ehelyett "koordinált átstrukturálásról" lehetne szó az érintett felek bevonásával.
Az elemzés szerint elméletileg négyféle módon lehet megszabadulni az adósságproblémától: növekedéssel, inflációval, takarékossági intézkedésekkel és törlesztési átrendezéssel.
Magyarország esetében "a növekedés és az infláció nem életképes opció". A devizaadósságot ugyanis nem lehet elinflálni, a növekedés fő hajtóereje pedig az exportszektor, ennek teljesítménye viszont az euróövezeti kilátásoktól függ. Félő azonban, hogy a folytatódó euróövezeti adósságválság a következő két évben mély recesszióba sodorja a valutauniót, ami "legjobb esetben is nyomott külső keresletet" jelentene a magyar exporttermékek számára - áll a Capital Economics pénteki elemzésében.
A ház londoni közgazdászai közölték: mindent egybevetve a magyar hazai össztermék (GDP) 1,5 százalékos visszaesését várják 2012 egészére.
Ha pedig Magyarország csak a takarékossági intézkedésekre támaszkodik, a cég számításai szerint ez a következő öt évben, éves átlagban alig 1 százalékos GDP-növekedéseket eredményezne, jóllehet a magyar gazdaság potenciális éves GDP-növekedési rátája 3 százalék körül van.
A Capital Economics számításai szerint ahhoz, hogy a magyar államadósság-ráta öt éven belül a GDP-érték 60 százalékára csökkenjen, Magyarországnak évente ezermilliárd forint, vagyis a tavalyi hazai össztermék 3,5 százalékának megfelelő folyómérleg-többleteket kellene kitermelnie. Tavaly azonban ez a többlet nem érte el az 500 milliárd forintot, és "bár az ilyen számítások mindig bizonytalanok", ez mégis képet ad arról, hogy ilyen mértékű adósságcsökkentéshez mekkora takarékossági intézkedésekre lenne szükség - áll az elemzésben.
A Capital Economics londoni elemzői szerint ebben a helyzetben "a legvalószínűbb opció" az, hogy a kormány konzultációt kezd a hitelezőkkel a magánszektor adósságterhének csökkentéséről, ami azt jelentené, hogy bizonyos hiteltípusok esetében veszteségek vállalására igyekezne rávenni a hitelezőket.
Végül is a kormány már eddig is hozott törvényt a háztartási devizaalapú ingatlanhitelek kedvezményes árfolyamú előtörlesztésének lehetővé tételéről, ám az ennek alapján eddig visszafizetett hitelek a háztartások teljes kötelezettségeinek 15 százalékát, a bankok teljes kinnlevőség-állományának pedig mindössze az 5 százalékát érintette. Így "egyértelműen lenne mozgástér" hasonló kezdeményezések kiterjesztésére a teljes háztartási hitelállományra, sőt a vállalati és az önkormányzati szektor tartozásaira is - vélekedtek pénteki elemzésükben a Capital Economics londoni közgazdászai.
A cég elemzői három forgatókönyvet vázoltak fel. Az elsőben a háztartások teljes devizaalapú hitelállományának 25 százalékos leírása szerepel, a második alapján a háztartások és önkormányzatok devizahitel-kötelezettségeinek 25 százalékát írnák le, a harmadik szerint pedig a háztartások, az önkormányzatok és a vállalati szektor devizaalapú tartozásainak 25 százalékos leírásáról lenne szó.
Az első forgatókönyv megvalósulása esetén a magyar bankszektor alapszintű - Tier 1 - tőkemegfelelési rátája a Bázel III-as kritériumrendszerben szereplő 6 százalékos minimum felett maradna, a második forgatókönyv ezt valamivel a 6 százalékos küszöb alá vinné - ez 0,5 milliárd eurós rendszerszintű tőkepótlást jelentene -, a harmadik forgatókönyv alapján viszont 1 százalékra esne ez a tőkemegfelelési ráta, ami 4 milliárd eurós pótlandó tőkehiányt okozna a bankrendszerben.
A Capital Economics elemzői szerint ugyanakkor "a jó hír" az, hogy még ez utóbbi esetben is "kezelhető" maradna a tőkepótlási igény, az osztrák anyabankoknak például - amelyek 25 százalékos tulajdonosi aránnyal vannak jelen a magyar piacon - összesen egymilliárd euró friss tőkét kellene előteremteniük, ami az osztrák gazdaságban meglévő összesített bankvagyonnak mindössze a 0,1 százaléka lenne.
Meddig húzzuk még a nadrágszíjat? London szerint van más megoldás
Négyféle módon lehet megszabadulni az adósságproblémától: növekedéssel, inflációval, takarékossági intézkedésekkel és törlesztési átrendezéssel. Magyarország már öt éve húzza a nadrágszíjat, London szerint újfajta megoldásokkal állhat elő a kormány, a lakosságnak ugyanis fogy a türelme.
