Tényként kezelhető most már, hogy a közép-kelet-európai bérek sokkal gyorsabban nőnek, mint a termelékenység. Csakhogy úgy tűnik, a munkaerő relatív olcsósága még egy darabig megmarad, mivel egy, az Eurostat adatai alapján a Bloomberg által kiszámolt modell szerint munkaerőnk még mindig sokkal olcsóbb, mint azt termelékenységünk indokolná.
Az adatok
A számítások Németországot vették alapul mind a termelékenység, mind a munkabérek szempontjából, és ezt hasonlították össze térségünk országaival. Csehországban a termelékenységi szintje meghaladja a német adat 75 százalékát, miközben a cseh bérköltség csak harmada a németnek. A lengyel termelékenység a német 70 százaléka, a bérek viszont csak alig több mint 25 százalékos szintet érnek el. Nálunk a termelékenység 65 százaléka a németországinak, a bérköltség ugyancsak nagyjából 25 százalékot ér el. Romániában 60 százalék a termelékenység, a bérek viszont mindössze 18 százalékát érik el a német szintnek.
Bírnak többet is
Miután ezek tavalyi adatok, a gyors béremelkedés miatt valamelyest javultak a számok, de még mindig óriási az eltérés. Ebből viszont az következik, hogy különösen a külföldi cégek, ezen belül is a multik nem nagyon izgatják magukat, mivel a termelékenység náluk tér el legkevésbé, viszont bőven van még terük a bérek megemelésére. Persze az is lényeges, hogy termékeiket is szolgáltatásaikat milyen áron tudják eladni, ha ez lényegesen alacsonyabb, mint az ugyanolyan német termékeké vagy szolgáltatásoké, akkor ez a fizethető bérekben is meg kell, hogy mutatkozzon. Azonban ezek a cégek sokat exportálnak, az Európai Unión belül szabadon mozognak termékeik az országok, gyártóhelyek és fogyasztók között, így az egyes országok árszínvonala kevésbé számít.
A Bloomberg elemzése szerint a német befektetők háromnegyede elégedetlen volt a Magyarországon elérhető szakképzett munkaerő mennyiségével, viszont csak negyedük panaszkodott arra, hogy túl gyorsan nő a munkaerő költsége, annak ellenére, hogy a minimálbér 15, a garantált létminimum 25 százalékkal emelkedett. Nyilvánvaló, hogy amikor itt befektettek, tudták, hogy egyszer úgyis jön a felzárkózás, ezért csak időleges az ingyenebéd, vagyis a rendkívül alacsony bérek által biztosított extraprofit.
Nyoma sincs annak, hogy a cégek megriadnának vagy visszavonulnának, sőt. A Lidl az itthoni dolgozóinak 2016 eleje óta harmadával emelte a bérét, a JP Morgan pedig azt tervezi, hogy most fog Lengyelországba telepíteni több ezer jól fizető állást. Ha már Londonból úgyis mozdulni kell a Brexit miatt, már az is vonzó, ha olyan helyre települnek, ahol csak kicsit alacsonyabb a bér, mint Frankfurtban vagy Dublinban, hát még, ha nagyon!
Meddig tarthat?
Eddig általában azt számoltuk, hogy a bérkonvergencia addig nem lassulhat le, amíg a legtöbb szakmában a nettó bérek el nem érik a munkaerőt elszívó országok bérszintjének felét, mert ez az a pont, ahol már lelassul a tömeges elvándorlás. Ha viszont továbbra is jó formában lesz a gazdaság úgy a fogadó országokban, mint régiónkban, akkor lehet hogy ez nem is elegendő, mert szükség lehet a hazatelepülőkre is. Ez viszont még magasabb béreket indokolhat, és a tanulmány szerint önmagában a termelékenység szintje nálunk 60-65 százalékot is elbír.
Ez a multikra valószínűleg mindenképpen igaz, bár nagyobb béremelkedési ütem esetén már óhatatlanul növekvő inflációnak is kell jelentkeznie, hisz a növekvő költségek elkerülhetetlenül megjelennek a hazai termékek és szolgáltatások árában is. Érdemes megnézni még egy adatot, ami alátámaszthatja a számításokat: ez az vásárlóerő paritáson számolt egy főre jutó GDP. Ez Németországban tavaly az IMF számításai szerint 48 ezer dollár volt, nálunk 27,5 ezer, idén értelemszerűen több, 28 ezerrel biztos számolhatunk.
Ez alapján a mi adatunk 58 százaléka a németnek, tehát ez is arra utal, hogy a valós helyzet szerint nagyjából 60 százaléka a magyar gazdaság teljesítménye a németének. Ebből adódhat, hogy elhúzódó, nagymértékű munkaerőhiány esetén a béreknél is beállhat ez az arány, így a hazai átlagbér a német szint 50 százaléka fölé is kerülhet pár éven belül. Számszerűen ez kb. 1100-1200 eurós nettó átlagbért jelentene. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy ezt ne részben a forint erősödése, esetleg az euró bevezetése segítené elő, de mai, gyenge árfolyam mellett ez kb. 350 ezer forintot jelentene, a mostani 200 ezerrel szemben.
Trump és Zelenszkij ismét tárgyalóasztalhoz ülnek. 
