Vasárnap volt öt éve annak, hogy a kormány, az EBRD-vel, valamint az osztrák Erste Csoporttal egy, az egész hazai bankszektor szempontjából nagy jelentőségű megállapodást írt alá.  Ebben három fontos vállalást tettek Orbán Viktorék:

1. a 2010-ben bevezetett, 2014-ben a büdzsének összességében még 148 milliárd forintot jelentő bankadót 2016-2019 között csökkentik,
2. tartózkodni fognak az olyan törvényektől, amelyek negatív hatással lennének a bankok jövedelmezőségére, emellett biztosítják a tisztességes versenyt és az egyenlő bánásmódot az egyes bankokkal szemben,
3. az állam nem szerez többségi befolyást a rendszerszinten fontos helyi bankokban, valamint a következő három évben magánkézbe adja a bankokban szerzett többségét.

Míg ezek közül az első kettő gyakorlatilag teljesítettnek tekinthető – noha a tranzakciós illeték eltörlését a kereskedelmi bankok jó ideje nem tudják elérni –, addig a harmadik esetében már kétéves elmaradásban van a kabinet.

Bár konkrét banknevek nem szerepeltek a megállapodásban, annak szignálásakor csak az MKB volt az állam többségi tulajdonában. E hitelintézet részvényei 2016 júniusában – tehát jóval a hároméves perióduson belül – teljes egészében magyar magánbefektetőkhöz kerültek, s abban többszöri tulajdonosváltást követően jelenleg közvetve Mészáros Lőrinc befolyása a legnagyobb.

Más a helyzet a Budapest Bankkal, amely négy nappal az EBRD-Erste-kormány megállapodás aláírását követően került a magyar állam kizárólagos tulajdonába, mikor azt kivásárolta az amerikai GE Capitaltől. Vagyis, ha hűek akarunk maradni a paktum szövegéhez, akkor már erre a deal-re sem kerülhetett volna sor – még akkor sem, ha a tárgyalások már hónapok óta zajlottak és az csak véletlen egybeesés, hogy az aláírásra 2015. február 13-án került sor.

Akkor még aligha gondolhatta volna bárki, hogy a BB kizárólagos állami tulajdonlása öt év múlva is sértetlen lesz. Különösen, hogy alig valamivel több mint fél év múlva, 2015 október elején a kormány döntött arról, hogy lehetőség szerint még abban az évben, de legkésőbb 2016 első felében értékesíti az – ahogy Lázár János, a Miniszterelnökséget akkor vezető miniszter egy kormányinfón fogalmazott – az átmenetileg állami tulajdonban levő MKB-t és BB-t.

Ez azonban – mint már említettük – csak az MKB esetében valósult meg. A BB-nél viszont évekig nagy csend következett, ami – talán nem véletlenül – pont az EBRD-Erste-kormány megállapodásban megszabott hároméves határidő lejártakor látszott megtörni. Akkor a BB egy új vezérigazgató-helyettesi posztot hozott létre, amelyet Rogán Antal kabinetminiszter bizalmasa, Puskás András foglalt el, aki 2005-től 2014-ig a Belváros-Lipótváros alpolgármestere, egy időben pedig Rogán helyettese volt. Puskás az Eximbanktól érkezett, amelyben annak ellenére lehetett vezérhelyettes – majd főnöke, Urbán Zoltán 2017 végi tragikus halálát követően átmenetileg első ember –, hogy párt (esetében a Fidesz) tagjaként addig nem vállalhatott volna tisztséget, ám egy jogszabályváltozás, az akkor elhíresült Lex Puskás ezt lehetővé tette.

Puskás átigazolását a 24.hu akkor összefüggésbe hozta azzal, hogy értesülése szerint a kormány úgy akarja teljesíteni a BB-vel szemben még megmaradt kötelezettségét, hogy azt összeboronálja az MKB-val és az akkor még javában a takarékszövetkezetek integrációján ügyködő Takarékbankkal – amely csak 2019 novemberében olvasztotta magába a takarékokat és a kereskedelmi bankját –, hogy aztán e trió egyfajta mega-, vagy szuperbankot formáljon.

Ezt az ötletet forrásaink szerint az ihlette, hogy az állam 2015 februárjában rendkívül magasnak tekintett, 700 millió dolláros összegért vette meg a GE-től a BB-t, miközben az állítólag akkor reálisan ennek csak a felét érte. Az állam már csak politikai okokból – magyarul, nehogy az elkótyavetyélés vádja érje - nem akart a 700 millió dollárnál (akkori árfolyamon mintegy 200 milliárd forintért) alacsonyabban áron túladni a bankon, viszont nem volt olyan piaci jelentkező, aki hajlandó lett volna ennyit fizetni érte. Az MKB-val és a Takarékbankkal való összevonással azonban ezt a gondot le lehetett volna küzdeni – vélték az ötletgazdák.

Ám ez a mesterterv akkor megrekedt. További csaknem egy évig kellett várni az újabb fejleményig. Egy nappal azt követően, hogy az Mfor.hu megírta, a kormány elszánta magát a BB kapcsán akkor már közel egyéves késésben lévő kötelezettsége teljesítésére, a kormány a 2019. január 24-ei ülésén úgy határozott, legalább 200 milliárd forintért értékesíteni kell a bankot, s Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős miniszternek legkésőbb 2019. június 30-áig tárgyalnia kell a vevőként szóba jöhető pénzintézetekkel. Addig hárman jelezték nyilvánosan a vételi szándékukat: az Erste Bank Hungary, az MKB, valamint a belga KBC, a K&H anyabankja, majd néhány héttel később még ketten, a Raiffeisen és a Takarékbank is csatlakoztak a reménybeli kérők közé.

A nagy érdeklődés alapján logikusnak tűnt a versenyeztetés, ám erre sem került sor. Bár ahogy azt az Mfor.hu elsőként megírta, a 2019. június 30-ai határidő lejártát követően, a július 10-ei ülésén a kormány kapott tájékoztatást, de az nem tartalmazott javaslatot a BB-privatizáció megvalósításának módjáról, így nem is volt miről dönteni. Hiába van ugyanis meg már a vevőjelölt, még időre van szükség, hogy a tranzakcióhoz szükséges feltételek teljesüljenek – mondták akkor forrásaink. Ami csak felmelegítette azt a korábbi értesülést, miszerint a végső megoldás majd az lesz, hogy a BB az MKB-val és a Takarékbankkal alkot majd egy szuperbankot.

Ám ez még odébb van, akár évekbe is beletelhet, míg a tranzakcióra pont kerül. Erre utal az is, hogy a BB-be tavaly több vezető beosztású személyt is ötéves munkaszerződéssel vettek fel, azzal a megjegyzéssel, ne aggódjanak, nagy esély van arra, hogy kitöltik a mandátumukat.

S hogy mit szól az EBRD ahhoz, hogy a kormány immár 2 éve adós az írásban vállalt kötelezettsége teljesítésével és ez a késés akár még évekkel meghosszabbodhat? A lapunk megkeresésére a londoni székhelyű nemzetközi pénzügyi intézmény sajtóosztályának válaszából az derül ki, hogy a csúszásnak nincs szankciója, ami egy ekkora horderejű megállapodás esetén meglehetősen furcsa. "Bár mi teljes mértékben támogatjuk a privatizációs folyamatés elkötelezettek maradunk az iránt, ahogy az a megállapodásban is szerepel, meg kell jegyeznünk, hogy az önmagában csak a vállalalás teljesítésével kapcsolatos jóhiszeműséget fejezte ki, de egyik fél számára sem írt elő jogi értelmű kötelezettséget" - közölte most írásban az EBRD lapunkkal. Hozzátéve: az a kormány döntése, hogy mikor ad el egy bankot.

Lapunk mind az öt, a Budapest Bank iránti érdeklődését korábban jelzett érdeklődőt megkérdezte, fenntartják-e a vételi szándékukat. Ezt hárman, az Erste, a Raiffeisen és a KBC megerősítették, az MKB és Takarékbank viszont ezúttal nem kívánt reagálni.